26. Fejezet

26. Fejezet. 

Amint lementem a nappaliba, a már lent lévő Rob ölébe telepedtem Niellel a karomban, aki igazán élvezte a simogatást, ám ahogy elnézem egyre kevesebb esélye lesz arra, hogy felvegyem a karomba, ugyanis nagyon gyorsan nő és hízik is. 

- Ki az, aki így felhizlalta Nielt? – Nézem körül a nappaliban lévő embereken, akik mind mással voltak elfoglalva, de kérdésemre rám figyeltek.

- Szegény, mindig olyan éhesnek tűnt, meg olyan kis vékonyka volt. Mintha nem is etetted volna. – Jackson, Kellan és Tom vigyorogva ártatlan szemekkel néztek rám, mint akik tényleg csak segíteni szerettek volna.

- Én etettem Nielt és sosem felejtettem el megetetni, ti meg felhizlaljátok szegény kutyust úgy, hogy majd később már menni se tudjon. Mondhatom, szépek vagytok. – Néztem rájuk rosszallóan, mire csak lehajtották a fejüket, amin jót mosolyogtam. 

Kint már kezdett sötétedni, így nem tudtunk sehova sem menni, de őszintén nem is szerettem volna. Olyan jó és békés volt itt. Rob ölében ülni és csak nézni ki a fejemből. Rob szorosan ölelt magához, miközben ő is Niel selymes bundáját simogatta. 

- Kincsem – jött be anya a nappaliba köténnyel a derekán, majd leült a fotel karfájára és rám nézett. – Ugye, mint az tudod, minden évben tartanak egy olyan pár napos ünnepet, amin részt szoktunk venni. – Célzott anya arra a pár napos fantasztikus ünnepre, amit imádtam. 

- Most lesz?  - Néztem rá kíváncsian. Fejemben már most, elkezdtem tervezgetni, hogy mi hogyan is lesz. 

- Igen most – mondta mosollyal az arcán. 

- De jó – azonnal felpattantam a székből. – Úr Isten menyi dolgom van. Hisz a lányoknak kell ruhát szerezni, ahogy a fiúknak is. És a hajunkat is meg kell csinálni, na és a cipők. 

- Kicsim nyugodj meg. – Rob közrefogta a fejem, majd szemembe nézett. – Először is mond el, hogy miről van szó. De előtte még vegyél egy mély levegőt. 

- Rendben. – Nagy levegőt vettem, majd úgy álltam, hogy senkinek ne legyek háttal. –Szeretnéd elmondani? – Néztem anyára. 

- Nem szívem, nyugodtan mond el. – Mosolyodott el. 

- Nos, itt minden évben, a mellettünk lévő kicsi településen, megrendeznek egy úgynevezett „Rock and Roll napok” ünnepséget. Itt az egész település úgymond visszamegy az időben. Úgy öltöznek, és minden olyanná változik, mint régen volt. Mi minden évben átmentünk oda, legalábbis anyáék mindig átmentek. És ez mind, holnaptól fog elkezdődni, úgyhogy kell nektek is ruha mivel nekünk már van, hisz mi vettünk, így már csak ti vagytok. Úgyhogy minél előbb el kell hozni nektek is. 

- Nyugodj meg kincsem. Anyáddal már mindent elintéztünk. Reggel megyünk a ruhákért, amik le vannak foglalva. 

- Köszönöm – öleltem meg őket. A testvéreim is nagyon várták már, legalábbis abból, ahogy rájuk néztem ezt láttam. Szemük csillogott az izgatottságtól, valószínűleg épp úgy, ahogyan az enyém is.

A testvéreim mindent elmondtak a fiúknak, míg mi a lányokkal a konyhába mentünk anyának segíteni vacsorát csinálni. Anya volt az, aki egyszerre tudott több dolgot is csinálni, így amíg főzött, mindent elmondott a lányoknak a holnapi programról. Olyan nagy izgatottság volt bennem, hogy le sem tudtam vakarni a mosolyt az arcomról. Egyszerűen imádom ezeket a napokat. Olyankor mindig valaki mások lehetünk, egy olyan életben, ami már elmúlt. Olyan dolgokat ismerhetünk meg, amiket a szüleink megéltek. Fantasztikus dolognak tartom, és mindig büszkén állok ott azokban a ruhákban. Boldoggá tesz az is, hogy mindezt Robnak is megmutathatom. És hogy ő is ott lehet velem, így a boldogságomat semmi sem akadályozhatja meg. Legalábbis remélem. 

- Kristen – legyezett előttem egy kéz, aminek a tulajdonosa nem más volt, mint Lizzy.

- Bocsánat, kicsit elgondolkodtam – néztem rá bocsánatkérően. 

- Semmi gond megértem. Gondolom a gondolataid egy bizonyos személy körül forogtak – nézett rám én azonban nem mertem rá nézni, mert biztos, hogy elpirultam volna. 

- Téged nem zavar, hogy a bátyád és én... szóval tudod. 

- Nem, egyáltalán nem zavar. Örülök neki, hogy talált egy olyan lányt, akit megérdemel, egy olyan lányt, mint amilyen te vagy. Tudom, hogy nem lennél képes megbántani őt sosem, hisz látszik mennyire is szereted. Anyáék is biztosan örülni fognak nektek. Éppen ezért, majd el kell jönnöd hozzánk pár napra, hogy jobban megismerhesd őket, hisz olyan keveset találkozhattak még veled. Ahogy Vic is habár ő egy kicsit most elfoglalt, de már nagyon megszeretne ismerni, és ha megtudja, hogy az öcsénk barátnője vagy, csak még jobban szeretne majd találkozni veled. És nem kell félned a szüleinktől.

- Tudom. De mégis bennem van a félelem, hisz az anyukák mindig nagyon védik a fiukat és mi van, ha mégsem fognak majd kedvelni? Ha nem egyeznek bele hogy én legyek a barátnője. – Soroltam fel a félelmeimet, melyekbe igazán csak most tudtam belegondolni. Így az előbbi izgatott várakozásomat most félelem vette át és még csak gondolni sem tudtam a holnapra.

- Ez nem történhet meg – ölelt magához egy forró test és tudtam, hogy Rob az – a szüleim szeretni fogják azt, aki boldoggá tesz és ez a személy te vagy. Úgyhogy nem szeretném látni, hogy még egyszer ilyen butaságok miatt ideges leszel. Nincs félnivalód. És ahogy azt a Lizzy is mondta, el kell majd jönnöd hozzánk, hogy kicsit jobban megismerkedj velük és persze azért, hogy a közelemben lehess. – Csókolt bele nyakamba, mire felnevettem a csikis érzéstől. 

- Hé, nem tudok koncentrálni. – Nevettem fel, ahogy tovább kényeztette nyakam, tudomást sem véve anyáról a nővéréről és többiekről, akik mind nagy mosollyal néztek minket. 

- Én nem bánom. – Hangja elhalt, ahogy maga felé fordított, majd ajkaimra tapadt. Hogy lehet valaki ennyire csábítóan szexi és ellenállhatatlan? Azonban mikor megéreztem ajkainak édes ízét már engem sem érdekelt, hogy kik néznek. 

Belefeledkezve a csókba, simogattam nyakát, majd hajába túrtam, hogy még véletlenül se tudjon eltávolodni tőlem. Agyam kiürült és nem tudtam, hogy hol vagyok, csak azt, hogy kivel. De Rob részegítő csókjának is vége kellett, hogy legyen. 

Lassan engedte el ajkaimat, majd fejét homlokomnak döntötte, miközben a levegővételt próbálta normalizálni, ahogy én is. Nem kellett kimondanunk azokat a szavakat ahhoz, hogy tudjuk mennyire szeretjük a másikat. 

- Menj, mert még egy ilyen csók és… - A mondatot befejezetlenül hagytam, miközben ajkamba harapta a gondolatra. 

- Ó igazán? – Halkan suttogta ajkaimba nehogy a többiek meghalják. Érzékien rekedt hangjától, megborongtam karjai közt. Nem tellett többre, csak egy bólintásra. – Imádlak. – Egy gyors csókot nyomott ajkaimra, majd már ott sem volt. A vágyaim kínoztak és emlékezetemben még élénken élt csókunk emléke, ami nem segített abban, hogy arra koncentráljak, ami most igazán fontos. 

Mosolyogva fordultam vissza a pult felé, hogy tovább csinálhassam a dolgomat, de fejemből nem sikerölt kivernem Robot és igazán nem is akartam. 

- Olyan jó látni, hogy ennyire szeretitek egymást – mondta Lizzy mire felé fordultam. A konyhában lévők, mind engem néztek és bennem csak most tudatosult, hogy az egész jelenetet végignézték. Arcomat azonnal pír öntötte el, mire mindannyian elmosolyodtak. – Ugyan nincs mit szégyellned. Hisz ez természetes dolog, ha két ember így szereti egymást. És egyébként is öröm volt nézni, hogy Rob milyen boldog veled. 

- Ahogy azt is, hogy te milyen boldog vagy vele – szólat meg anya is mosolyogva. 

- Igen nagyon örülök, hogy végre te is megtaláltad, azt akivel boldog lehetsz. Rossz volt nézni, hogy míg én Mattal vagyok, te egyedül gubbasztasz a szobádban. Így, most már, majd nem egyedül fogsz gubbasztani a szobádban. Sőt ha belegondolok, nem is gubbasztani fogsz, ugyanis lesznek sokkal jobb elfoglaltságaid is. – Nevetett fel hangosan Nikki a mondat végére mire sértődötten, markoltam bele a mellettem levő tálba, hogy egy maroknyi salátát vágjak hozzá. Amikor a saláta elérte Nikkit, arcáról lefagyót a mosoly. És most én kezdtem el nevetni, ahogy a többiek is. Nikki arca mindent elárult, így már menekültem is. Gyorsan szettem a lábaimat, miközben néha-néha hátranéztem, de mikor Nikki vörös fejét megláttam már alig kaptam levegőt a nevetéstől. Nikki kezében volt még egy kisseb tálka, amiben valami fehér volt sejtésem szerint liszt. A lábamat egyre gyorsabban szedtem egyenesen a nappali felé, de utolért. Éreztem, ahogy a fehér por a fejemre hullik, majd le a testem többi részére. Egy pillanatig egy helyben álltam, majd megfordulva, dühös szemekkel néztem Nikkire. Kezem automatikusan emelkedett meg, hogy aztán nagy lendülettel kezdjem el csikizni.

Borzalmasan jól éreztük magunkat Nikkvel, míg a többiek meg rajtunk nevettek. Amint abbahagytunk egymás kínzását. Visszatértünk a konyhába a vacsorát csinálni. A hajam ugyan még mindig fehér volt a ráöntött liszttől, de most különösebben nem érdekelt az. Már majdnem kész volt a vacsora mikor Tom settenkedett be, úgy, hogy senki ne vegye észre, ám ez nem éppen sikerült úgy, ahogy szerette volna. 

El nem árulva magamat hogy észrevettem, figyeltem minden mozdulatát, ahogy tálhoz lépkedett, amin a kisütött húsok voltak. Kezét felemelte, majd már éppen hozzányúlt volna mikor egy nagyot csaptam a kezére. Alig bírtam visszatartani mosolyomat arca láttán, melyen a lebukás kudarca volt látható. 

- Nem sokra kész lesz. Addig viszont, menj és mond meg a fiúknak, hogy kézmosás és hogy tálalhatnak. – Hangom szigorúan hangzott, pont úgy, mint anyáé mikor kicsik voltunk. Tom lehajtotta a fejét és úgy válaszolt. 

- Rendben. – Hangja lemondó és beletörődő volt. 

Rob szemszöge:

 A nappaliban igazán jól elbeszélgettünk. Sok mindent megtudtam erről a holnapi programról és már alig vártam, hogy láthassam Kristen a régi kori ruhában. A mosolyt le sem lehetett vakarni az arcomról miután kiléptem a konyhából. Olyan jó és felszabadító érzés volt Kristen közelében lenni. Valahogy olyankor úgy éreztem, hogy enyém a világ.

A kezemben lévő Nilet néztem, aki mélyen aludt. Selymes bundáját simogattam. A többiek igazán jól elvoltak és én is nagyon örültem neki, hogy így kijövök Kristen családjával. Bevallom, egy cseppet én is féltem attól, hogy anyáék mit fognak majd szólni, de mindig sikerült megnyugtatnom magam, hogy ők már attól boldogok hogy én is az vagyok. Kristen pedig egy olyan lány, akit nem lehet nem szeretni. Pusztán a mosolyával le tud venni embereket a lábúkról. És mikor megszólal, hangja beárassza az egész helyiséget megnyugtatva ezzel hevesen dobogó szívemet. 

- Rob, jól meggondoltad, hogy Kristen kell neked? – Jött a konyha felöl Tom, miközben kezét fogta. Értetlen tekintettek néztem ár. – Csupán csak azért kérdezem, mert nem engedte, hogy egyek. És ha éhen halok akkor mi lesz. Sőt, lehet majd te is éhen halsz, ha összeköltöztök. - Én csak hangosan felnevettem gyerekes viselkedésén. Tom már csak Tom. Nem lehet ellene tenni. – Egyébként azt üzeni, hogy kézmosás és terítsünk meg. 

- Azt hiszem jobb, ha megyünk. - Állt fel John én pedig követtem a példáját. Milyen lenne, ha együtt élnénk. Csak mi ketten Kristennel. Fejemet megráztam a gondolatra hisz ez még soká lesz.

A vacsora nagyon finom volt. A lányok kitettek magukért ahogy Krisrten anyukája is. Jó hangulatban vacsorázott mindenki, én mégis Kristennel voltam elfoglalva. Haja néhány helyen még mindig lisztes volt. Úgy nézett ki mint aki őszül. De még így is gyönyörű volt. 

Kristen szemszöge: 

Amint megvacsoráztunk mindenki elvonult a szobákba. Nikki és Matt mentek egy szobába, Ashley és Lizzy kapták a másik vendégszobát. Aden a mellettünk lévő szobába költözködőt be, amit nekem sikerült elintéznem, így közel lesz hozzám és mivel egyedül lesz legalább ott önmaga lehet. 

Kellan Cameronhoz ment, ők boldogan vállalták, hogy ellesznek ők egy szobában. Tom Denhez ment, akik csakugyan ellesznek majd, amitől én már előre félek. Jered és Jackson a két visszafogottabb ember, már nagyon jó barátok lettek, aminek igazán örültem, így ők is egy szobába mentek. Taylert nem tudtam, hogy hova is tegyem. Nem szerettem volna ha a családom közelében van, de mégsem szerettem volna lebukni. Aden pedig azt javasolta, hogy miért nem megy a mellette lévő szobába, ami ugyan jóval kisebb  mint a többi de neki elég. Persze tudtam, hogy ezzel az a szándéka, hogy közel tartsa magához. És végül Rob az én szobámba jött, ami ellen Cameron ellenkezett, de nagyon is kitartó voltam, így végül nagy nehezen én győztem. Mindig is nehéz volt elviselni a bátyáim féltését, de tudtam, hogy csak jó takarnak nekem. Ám néha, ez a tudat sem tudott megnyugtatni eléggé. Főleg mikor kamasz voltam, aki mindenkivel ellenszegül, ha nem úgy van ahogy én akarta. 

Amint becsukódott a hátunk mögött az ajtó tüdőmből egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel. Robert magához vont, majd homlokomra nyomott egy puszit. Úgy éreztem, hogy ez volt a leghosszabb nap egész életemben. 

- Menj fürödj le. Csupa liszt a hajad. 

- Nem szeretnél velem tartani? – Néztem rá kérdőn és egy cseppet félve. 

- Azt hiszem ez nem lenne jó ötlet. Menj most egyedül én addig ömm… kipakolom a dolgaimat. – Mondta miközben hajába túrt. A fürdőbe mentem, de nem adtam fel egykönnyen. Levettem minden ruhámat csak a fehérneműt hagytam magamon, majd a köntöst, ami a fogason volt felvettem és az ajtóba álltam ahonnan jól láttam Robot. Egy képet tartott a kezében. Azt a képet, amin kislányként éppen hintázok. Megköszörültem a torkom, mire Rob azonnal felkapta a fejét és rám nézett. Lassan megfogtam a köntös zsinórját, majd kikötöttem úgy, hogy éppen felfedje, hogy nincs rajtam más csak fehérnemű.

A szemeiben lévő érzelmeket most felváltotta a vágy. Az a nagymértékű vágy, amivel engem nézett fel perzselte véremet. Felállt az ágyról, majd hozzám lépkedett mindvégig szemembe nézve. Kezét derekamra tette, hogy mellkasomat az övének tudjam támasztani. Fejem búbja csupán csak az álláig ért, így fel kellet rá néznem. Ajkai voltak miket először megláttam. Hívogatóak voltak és én nem bírtam küzdeni a vágy ellen, így felágaskodva ízleltem meg ajkainak mézédes ízét. 

Rob nem ellenkezett, testünket szorosan összepréseltük, hogy érezhessük a másikat. Lábaim eltűntek a talajról, hogy aztán szorosan fonhassam Rob dereka köré. Csókunk egy pillanatra sem szakadt meg.

A csókunk volt most minden szó mit egymásnak mondtunk volna. A vágy a szerelem és minden mit éreztünk itt volt a csókunkban. 

Rob lassan lépkedett egyre beljebb a fürdőszobában, majd letett a földre. Ajkainkat nem hagyták el szavak, sem hangok. Csupán csak érintések voltak azok, amikkel beszéltünk. Rob a kezét vállamra tette, hogy így húzza le rólam a fürdőköpenyt. Lassan csúszott le rólam mindaddig, míg tompa puffanással földet nem ért. Szívem hevesen dobogott mellkasomban. Fejemet lehajtottam. Féltem szemébe nézni, féltem attól amit ott láthatok. Mi van, ha a testem nem tetszik neki. Vagy ha csalódott. 

Meleg keze álamra csúszott ezzel késztetve, hogy szemébe nézzek. Amit ott találtam életem legszebb dolga volt. A mérhetetlen nagy szerelem és vágy, ami belőlük áradt, tudatta velem, hogy nem számít, hogy nézek ki csupán az amit egymás iránt érzünk. A szerelmünk, túlszárnyalt mindenen, ami csak létezet, elmulasztva minden aggályunkat tudatva velünk, hogy mindaz nem számít, mit gondolunk, hisz a szívünk az mi igazán irányít. 

Kezét arcomra tette, amihez szívesen bújtam még közelebb. Remegő kézzel nyúltam szürke pólója aljához, hogy le tudjam róla venni. Kezemet immáron meztelen mellkasára tettem éppen oda ahol szíve dobogott. Erősen, szaporán és értem. 

Most már az én szívem is érte dobogott minden pillanatban. 

Hátam mögé nyúltam már magabiztosan és kicsatoltam a melltartót, ami követte a köntös útját és a földön landolt. Rob mindvégig szemembe nézett, egészen addig, amíg mindketten ruha nélkül álltunk egymással szemben. 

A zuhanykabinba állva megnyitotta a csapot, ami kellemes és meleg volt. Hajam és testem szép lassan vizes lett, ahogy az övé is. Mindig szanaszét álló haja most a fejére simult. Egy lépéssel közelebb léptem hozzá, majd átkarolva nyakát nyújtózkodtam, hogy ismét megcsókolhassam. Úgy éreztem ezzel sosem tudok betelni. Kezeit álamra téve húzott közelebb. Most nem tartott olyan sokáig csókunk. 

Rob a kezébe nyomta a tusfürdőt, aminek méz illata belengte az egész kabint. Testem minden pontján végigsimította kezét és a krémet. Amint ő végzett én következtem. Kissé izmos teste megrándult érintésemtől.

Törölközőbe csavarta vizes testem miután kiléptünk a párás fülkéből.  Csípője köré tekert egy törölközőt és úgy vitt be a szobába, hogy aztán a puha ágyra fektessen.

Rob felém magasodott, miközben szorosan ölelt magához. Teste meleg volt és méz illatú akár csak az enyém. Vize hajába túrtam, ami ismét úgy nézett ki, mint ahogy szokott. A törölközők eltűntek rólunk így semmi sem fedhette el Rob testét, amiben gyönyörködtem. Kezemmel hátát simogattam, míg ő oldalammal tette ugyan ezt. Orrunk majdnem összeért miközben egymás szemeibe néztünk.

Tudtam, hogy ez az a tökéletes pillanat, és hogy ennek kellet volna az elsőnek lennie. Egy olyan férfival, akit szeretek. 

Robert kezei most mellemre siklottak. Szívem egy pillanatra megállt, ahogy megéreztem forró kezét aztán ismét elkezdjen dobogni eszeveszett sebességgel. Szemembe nézve illesztette össze testünket majd ajkit összeforrasztotta az enyémmel. Kezei mindenűt ott voltak testemen, hogy kényeztessenek. Ajkai hol nyakamat hol kulcscsontomat csókolgatták ezzel fokozva a vágyamat. Egy-egy pillanatban vadul kaptam ajkai után, hogy torkomon kikívánkozó hangokat eltudjam nyomni. Rob mosolyogva nézte, ahogy szenvedek egy egy pillanatban mikor lassított. Az én kezeim is útra keltek testén és hátát karmolásztam. Szenvedélyesek voltunk, de ez egyikünket sem zavarta, ha csak a szomszéd szobában lévők nem hallották hangunkat. De jelen pillanatban ez sem tudott érdekelni.

Egy óvatlan pillanatban, mikor Rob mással volt elfoglalva, átfordítottam testünket, így most a csípőjén ültem. Nagyon lassan mozogtam, visszaadva azt amit velem tett. Arca elkínzottá vált, amit igazán élveztem.

- Te boszorka, ezt még visszakapod.- Mondta mire én csak rámosolyogtam. Mivel én sem bírtam már ezt a tempót kicsit begyorsítottam.

Sosem hittem, hogy a mennyország lehet ilyen, is mint amilyet Robbal éltem át. Sosem hittem, hogy mindez lehet romantikus és gyönyörű. De most már tudom, hogy lehet ilyen is és nem csak olyan amilyet megéltem. Szólhat arról, hogy odafigyelünk egymásra, egymás testére, lelkére és az érzéseire. 

Rob karjaiban feküdni megnyugtató volt. És úgy éreztem, hogy megtaláltam a helyem. Fejem mellkasán pihent miközben a plafont néztem és az előbb átéltek peregtek le szemeim előtt. Rob a hajammal játszott. A kezembe vettem azt a képet, amit nem olyan rég még Rob nézegetett.

A kép amin én voltam és úgy éreztem magam mint akkor. Boldognak.

- Emlékszem arra a napra, mikor apa felkötötte oda a hintát. Olyan boldog voltam akkor. Hintázás közben úgy éreztem, hogy bármit elérhetek, amit csak szeretnék. És most itt vagyok veled abban a szobában, amiben kislányként a szőke hercegemről álmodoztam és el sem tudtam képzelni milyen lehet, ha valakit szeretsz, és ő viszonozza. Most már mindent tudok és nem csalódtam. Mert te vagy az én hercegem akit szeretek és aki boldoggá tud tenni. – Néztem fel szemeibe. Boldog voltam kimondhatatlanul és ez olyan jó érzés volt. 

Rob ismét megcsókolt, hogy mindent ott folytassunk ahol abbahagytuk. Néha gyengédebben és szerelmesen hol pedig a vágytól fűtötten. De mindegy volt, mert csupán csak az számított, hogy itt vagyunk egymásnak. 

Sziasztok. Remélem tetszett a fejezte. Tudom lesznek olyanok akiknek túl nyálas lesz de nekem pont így tetszett most. Lesz majd benne kicsit vadabb rész is :D Nem kell félnetek. De nekem most ez így volt jó hogy Kristen érezhessem mi a különbség. És hogy valaki lehet ilyen is vele.

Nagyon köszönöm azoknak aki elmondták a véleményüket az előző bejegyzésben. Borzalmasan jól esett olvasni hogy tetszik az amit csinálok és hogy itt vagytok még akkor is ha nem írtok komit. Most már tudom és köszönöm nektek, hogy itt vagytok. Remélem akinek van ideje és kedve megírja a véleményét a fejezetről.

Legyetek jók vagy inkább rosszak :D Imádlak titeket.

Puszi 

Beky