27. Fejezet
Álmosan nyitottam ki szemeimet. Egy percig azt sem tudtam,
hogy hol vagyok, majd minden beugrott. Az érzések, a simogatások, a csókok,
miket szerelmesen és vággyal telve adtunk egymásnak. Zsibbadt és egyben
izomlázban lévő testemet kinyújtóztattam, miközben éreztem meztelen testemen a
takaró puhaságát. Magam mellet kezdtem el tapogatózni, de sehol sem találtam
azt a meleg testet, melynek most már minden centiméterét ismertem, hála az
estének.
Belepirultam a gondolatba, hogy este miket is csináltunk. Magam köré
tekertem a törölközőt és a fürdőszobába mentem. Gyorsan lezuhanyoztam és hamar
végeztem. A gardróbba mentem és gyorsan kiválasztottam valami kényelmes ruhát.
A választásom egy farmer nadrágra és egy fehér felsőre esett, aminek az elején
egy hatalmas szív van. Úgy érzem az én szívem is ilyen hatalmas, mint ami a
felsőmön van. Hajamat kiengedve hagytam, szememre enyhe sminket tettem, majd
miután felvettem a cipőmet, már mentem is le.
A nappaliban nem találtam senkit sem, így a konyhába mentem,
ahol viszont majdnem mindenki ott volt. Utamat rögtön Rob felé vettem, majd
hátulról átöleltem és a nyakába csókoltam. Kezét a mellkasán lévő kezemre tette,
majd velem szembe fordult. Szemei csillogtak a boldogságtól, pont úgy, mint
tegnap este. Ez mostantól már így lesz? Kezeivel közrefogta arcomat, majd
szemembe nézve hajolt egyre közelebb, mindaddig, míg ajkaink össze nem értek.
Szemeimet lehunytam és csak élveztem csókjának édes mámorát. Szorosan húzta
magához testem, csókunkat meg sem szakítva. hátát simogattam és levegőm egyre
fogytán volt így megszakítottuk a csókunkat. Rob nyakamba fúrta fejét, majd
felmorgott.
- Mmm olyan finom illatod van. – Kezemmel már amúgy is kócos
hajába túrtam és csak mosolyogni tudtam. Eltoltam kissé magamtól, hogy újra
vadul csillogó szemibe tudjak nézni.
- Nem voltál ott mellettem. – Hangom kissé csalódottan
hangzott és hogy hatásosabb legyen szám is lefelé görbült.
- Jaj ne, csak ezt ne. Ennek nem tudok ellenállni – mondta,
majd egy puszit nyomott számra, mitől az már közel sem lefelé görbült. Nem is tudom,
hogy várhattam eddig azzal, hogy bevalljam neki, hogy szeretem. Ez az érzés,
hogy ő van nekem, és hogy mellettem van, egyszerűen elmondhatatlan és
leírhatatlan. Nem tudom, hogy mi lenne velem nélküle.
- Hé gerlepár, csak hogy tudjátok, mi is itt vagyunk, még
mielőtt több dolgot is csináltok, mint ami ránk tartozna. – Az idilli és
meghitt pillanatot Kellan zavarta meg, mire feléjük fordultunk. A konyhában
lévő emberek mind abbahagyva, amit csináltak minket bámultak. Arcomat azonnal
pír lepte el, hogy is felejtkezhettem meg róluk. Talán a boldogság volt az ami
eszemet vette. Rob puszit nyomott kipirosodott arcomra és még szorosabban vont
magához.
- Miért nem nézel máshova, ha nem tetszik valami. – Mondta neki
Rob válaszul.
- Ugyan soha, egy kis ingyen pornóban mindig benne vagyok.
Sőt már bánom, hogy szóltam – vakargatta mag a fejét, miközben elgondolkozott. Anya
inkább visszafordult a gáztűzhelyhez, de a többiek csak bőszen figyelték, hogy
mi fog történni. – Egyébként is este nem szórakoztátok ki magatokat eléggé? –
Ártatlan tekintettel néztem Kellanra. – Ne nézz így, szerintem az egész ház
hallotta, hogy ti éppen mit csináltatok. Arcom a lehetetlennél is vörösebb lesz.
Mindent hallottak?
- Csak nem irigykedsz? – Vettem erőt magamon és szélesen
rávigyorogtam. Szemei egy pillanatra Ashleyre tévedtek, majd mintha rá sem
nézett volna bámult felénk.
- Ugyan, én soha. De ha már itt tartunk kerülhettem volna
egy szobába Ashleyvel. Biztosan nem unatkozott volna velem és én sem unatkoztam
volna.
- Hé, haver, kikérem magamnak, nagyon is elvoltunk –
háborodott fel Cameron.
- Ja, el. De azért ne mond nekem, hogy egy gyönyörű csajjal
nem lett volna jobb az ágyadban? – Nézett rá felhúzott szemöldökkel. Ashley
odalépkedett Kellanhez, majd egy nagyot ütött a fejére, mire a nagy mamlasz
azonnal összehúzta magát.
- Azt hiszem, egy darabig még be kell velem érned
velem. – Karolta át Cameron Kellan
vállát, aki csak nézte a távozó Ashleyt.
- Szerintem egy darabig csak minket tudsz hallgatni. És a te
kedvedért hogy ne unatkozz, majd egy kicsit jobban bevetjük magunkat ugye bébi?
– Nézett felém Rob mire csak bőszen bólogattam, amiért kaptam is tőle egy
puszit.
- Igazán köszönöm, hogy ilyen nagylelkűek vagytok – mondta
Kellan, azonban a mondat további részét nem halottam, mert Ashley keresésére
indultam. Láttam, hogy a tolóajtó nyitva van, így arra felé vettem az irányt.
Amint kiléptem a hátsó kertbe már meg is láttam Ashley-t azon a hintaágyon,
amin Robbal bevallottuk, hogy szeretjük egymást. Becsuktam magam mögött az
ajtót, majd odalépkedtem hozzá. Feje le volt hajtva, amiből rögtön tudtam, hogy
megbántotta Kellan mondata.
Odaérve hozzá leültem mellé, majd kezem a hátára tettem és
elkezdtem simogatni. Azonnal felnézett rám. Szemeiben bánat volt és erős
késztetést éreztem, hogy megoldjam bármi is nyomja a szívét.
- Mi a baj? – Hangom halk volt, amit magam sem értettem, de
úgy éreztem ide az is elég.
- Tudod, hogy Kellannal elvoltunk mindig is és ennek nagyon
örülök.
- De?
- De a szex az kevés, én többet akarok tőle. Persze az is
fergeteges és igazán nem panaszkodhatok.
- Csakhogy mindez mellé többet szeretnél. Azt hogy mindig
veled legyen és ne csak alkalmakra.
- Hogy úgy öleljen
magához, ahogy téged ölelt ma reggel Rob. – folytatta gondolatmenetemet Ash -hogy
én is mindig azt a csillogást láthassam a szemében, amit ti egymáséban. De ő
nem akar tőlem semmi mást.
- Elmondtad már neki mindezt? – Tudom milyen nehéz
helyzetben is van, hisz én is voltam ilyenben, és nem könnyű.
- Nem, mert félek, hogy akkor mindenhogy leveszítem.
- Tudom, hogy mennyire is félsz, de lehet, hogy ő is ezt
érzi, amit te, csak ő sem meri bevallani, mert ugyan attól fél, mint amitől te
is.
- De mi van, ha mindent elveszítek azzal, ha bevallom neki
az érzéseimet? – Nézett rám kétségbeesetten.
- Ashley, meg kell próbálnod. És én mindig itt leszek veled
és segítek bármiben. – Mondtam, majd szorosan megöleltem. Ashley volt az én
húgocskám, akiért megtennék bármit. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem
őt és a többieket. Valószínűleg akkor nem itt tartanák, és nem ismerhetném meg
az igaz szerelmet, és a barátságot mely egy életre szól. Mert ha valami folytán
mégis elszakadnánk, sosem felejteném el ezeket a napokat.
- Most pedig gyere. Gyorsan megreggelizünk, majd át kell
öltöznünk, legalábbis remélem, hogy apáék elmentek a ruhákért. – Néztem
ijedten.
- Igen, elmentek, nyugodj meg – mind a ketten felálltunk. -
Köszönöm Kristen, de ezt azt hiszem, hogy még át kell gondolnom.
- Rendben, de tényleg gyere csak hozzám, bármi van. Te is
segítettél nekem ez a legkevesebb, amit megtehetek érted. – Biztosítottam.
Igazán örülnék, ha hozzám jönne segítségért. Nagyon hálás vagyok neki, amiért
segített.
- Kristen, bármi is lesz, te tudod meg először… vagy
másodszor. – Nézett rám egy kis gondolkozás után.
- Rendben van. Na de gyere. – Belekaroltam és együtt mentünk
visszafelé a házba, de még mielőtt bementünk volna, valamit meg kell kérdeznem.
- Tényleg hangosak voltunk? – Félve néztem rá.
- Őszintén? – Nézett rám kérdőn mosolyát visszatartva mire
csak bólintottam – Igen, eléggé hangosak voltatok. Lizzyvel alig bírtuk
megállni nevetés nélkül. Szegénykém eléggé rosszul érezte magát, hogy az öccsét
kell hallgatni, miközben éppen… szóval érted. De ne értsd félre, örülünk nekik,
hogy együtt vagytok. – Mosolyodott el. Egy pillanatig elszégyelltem magam,
amiért mindent halottak főleg, hogy Rob nővére is. Most hogy fogok a szemébe
nézni ezután.
- Ugyan tényleg
ne aggódj emiatt. És egyébként is nem fogunk elkésni? – Kérdezte ezzel próbálva
elterelni a figyelmemet, amit értékeltem. Mindentudóan elmosolyodtam, majd
bólintottam és beléptünk a nappaliba. Alig vártam már hogy ismét ott lehessek
és megmutathassam mindenkinek, hogy valójában milyen jó is. Leültünk Ashleyvel
az étkezőasztalhoz, ahol a többiek is ültek, majd mi is elkezdtünk enni. Rob
azonnal összekulcsolta kezeinket. Mosolyogva ettem és néha a velem szemben ülő
Ashleyre néztem. A gondolataiba volt mélyedve, miközben evett. Valószínűleg
bármit tettünk is volna le elé megette volna.
Pontosan tudom, hogy most mit érez és azt is tudom, hogy nem
könnyű neki. Ezt jól át kel gondolni, hisz Kellan nem igazán olyan, mint a
többi férfi, habár senki sem ugyanolyan. Ashley egy gyönyörű és okos lány,
mindemellett megérdemli, hogy boldog legyen, és valaki igazán szeresse.
- Nos, most hogy mindenki megreggelizett, irány
öltözni. A lányok jönnek hozzám öltözni,
míg a fiúk Jered szobájába. Irány. – Adtam ki a parancsot. Alig vártam, hogy
láthassam őket azokban a ruhákban.
A szobám teljesen átváltozott öltözővé. A lányokkal
rengetege nevettünk, miközben öltözködtünk. Rengeteget nevettünk miközben
öltözködtünk. A ruháink fantasztikusak voltak és mindenkinek nagyon jól álltak.
A hajak, amiket egymásnak csináltunk meg csakugyan nagyon jók lettek. Anya is
velünk volt, de ő nem itt öltözött, ő csak segített nekünk. Egyre izgatottabb
lettem és főkánt azért, hogy Robnak tetszeni fogok-e. És persze az is érdekelt,
hogy a fiúk hogyan néznek ki.
Mosolyogva és csillogó szemekkel néztem körbe a szobába.
Mindenki fantasztikusan nézett ki és biztos voltam benne, hogy a fiúknak is
tetszeni fogunk. Legalábbis reméltem. Anya már nem volt a szobában, ő is elment
öltözködni. Szemeim először Nikkire tévedtek, akinek a ruhája sötét rózsaszín
volt rajta fekete pöttyökkel. A cipője színe illett a ruhájához, csakúgy, mint
a hajába lévő rózsaszín virág is. A haja kiengedve volt és káprázatosan nézett
ki. Matt biztosan el lesz ájulva.
Most a mellette ülő Ashleyre néztem. Az ő ruhája is
rózsaszín volt csak az övé sokkal világosabb, mint Nikkié és ezen muffinok
voltak. Ashley haja oldalt el volt tűzve és a jobb oldalt neki is egy virág
volt a hajába tűzve. A cipő színe is illet a ruhájához és biztosra vettem,
hogyha eddig Kell nem szeretett bele, majd most belé fog.
És végül Lizzy. Káprázatosan nézett ki, hozzá illett
leginkább ez a stílus. Világos bőréhez a fekete ruha tökéletesen illet, fekete
pöttyös szandi volt rajta. Az ő haja fel volt tűzve és egy hatalmas fekete
virágdísz volt a hajában. Mindannyian gyönyörűek voltak.
Visszafordultam a tükörhöz és végignéztem magamon. Nagyon
szerettem volna, ha tetszem Robnak. Rajtam egy kék ruha volt hozzáillő kék
cipővel. Minden passzolt, a hajam is, ami nekem, is mint Lizzynek fel volt
tűzve. Az arcomon lévő mosoly levakarhatatlan volt.
- Menjünk, a fiúk már biztosan várnak. – Állt fel Nikki.
Mindannyian még utoljára megnéztük magunkat a tükörben, majd elindultunk
lefelé. Borzasztóan izgultam, hogy a fiúk hogy fognak kinézni. És nem kellett
csalódnom. Fantasztikusak voltak. Mindegyikőjük ruhája lényegében ugyan olyan
volt csak színben tért el. Rob ruhája kék volt akárcsak az enyém. A többiekre
nem nagyon tudtam koncentrálni hisz teljes figyelmemet Rob kötötte le. Vigyázva
nehogy leessek a lépcsőn, siettem le szerelmemhez, majd a karjaiba vetettem
magam. Szemeibe néztem majd megcsókoltam.
- Gyönyörűen nézel ki - pörgetett meg.
- Te sem panaszkodhatsz. Mintha csak abba a korba születtél
volna. – néztem végig rajta ismét.
- Tudod, a legszívesebben felvinnélek a szobába és ki sem
engednélek onnan.
- Csakugyan? Ez nem lenne igazán helyes. De én is benne
lennék. – nyomtam csípőmet az övének mire egy halk nyögést kaptam válaszul.
- Ugye tudod, hogy ezt még visszakapod? – Suttogta fülembe
miközben a bal kezével, amit a többiek nem láthattak egyre feljebb haladt
oldalamon és a mellembe markolt.
- Mr. Pattinson ez igazán nem úriemberhez méltó – mondtam
miközben fejem egy pillanatra mellkasára döntöttem élvezve érintését.
- Ha most egyedül lennénk, letépném rólad a ruhát, hogy
minden egyes bőrfelületed végigtudjam csókolni.
- Hidd el, én is szeretném, de nem lehet, most menünk kell,
de ígérem, este kárpótollak érte.
- Abban biztos vagyok. Csak abban nem, hogy kibírom estig… -
suttogta ajkaimba, majd összeforrasztotta őket. Lehet, hogy én sem bírom ki
estig.
A fiúk ruhája más-más színben.
Sziasztok. Hát ahogy észrevettem tetszett is az előző fejezet meg nem is. Tudom hogy most nem igazán történnek benne érdekes dolgok de ilyen fejezetek is kellenek és igazán örülnék pár kominak nem csak a megszokott kettőnek amiért nagyon hálás vagyok. :) Köszönöm Nócinak és Orsynak a komikat igazán örültem nekik ahogy a sok pipának is.
Remélem hogy egy kicsivel többet kapok most.
Mutassátok meg hogy mennyien vagytok itt még ha csak pár szóval is.
Puszi
Beky
Szia!
VálaszTörlésMilyen aranyosak együtt Krisék. A sok szörnyűség után Krisre ráfér a nyugi, és a boldogság.
Kíváncsi vagyok kibírják-e estik, hogy kettesbe legyenek, avagy ellógnak 1-2 órára.
Nóci
Szia
TörlésHát igen egy kis nyugi sosem árt és ezek a napok jót fognak nekik tenni. Na és persze a vágyaik sem fognak csillapodni de majd kiderül hogy hogyan oldják meg ezt. :)
Köszönöm hogy írtál komit.
Puszi :)
Jaj de rég írtam én már ide nem is emlékszem mikor :(
VálaszTörlésDE most bepótolom :)
Juj nagyon aranyos Kris és Rob ... Szegény Ashley remélem össze fognak jönni Kellannal :)
Nagyon várom a kövit ...
xoxo Gigi :3
Szia
TörlésEnnek kimondhatatlanul örülök, mármint annak hogy most írsz. :)
Igen aranyosak szerintem is és Kell és Ashley kö9zött is alakulni fognak a dolgok de az majd a a következő fejezetből kiderül. Remélem a következő fejezetnél is olvashatom majd a komidat.
Mindenesetre köszönöm hogy írtál ide.
Puszi :)
Szia!
VálaszTörlésSzerintem Ash öszzejön Kellannal... :)
Én is kíváncsi vagyok hogy Robék kibirják-e egész este lelépés nélkül.. :D
És örülök, hogy minden happy, meg minden, de azért itt is lesz majd valami izgi ugye?? :P
Várom a kövit!
Orsy
Szia
TörlésHát persze hogy lesz hisz azok kihagyhatatlanok és szerintem mindig sikerül valami izgalmasat csempésznem a történésekben így itt sem lesz hiány belőle.
Ash és Kell kapcsolata is alakulni fog de az majd kiderül hogy miképpen is. A következő fejezetet nemsokára hozom. Addig is kitartás és köszönöm hogy írtál komit. :)