22. Fejezet

22. Fejezet

Szorosan hozzábújva a fa hintaágyon (amit még apa csinált mikor kicsik voltunk) néztük a tájat. Olyan volt ez, mint egy álom. Rob karjaiban lenni maga a megtestesült álom. Három évvel ezelőtt ezt remélni sem mertem volna. Akkor mikor minden rossz volt nem tudtam elképzelni, hogy én valaha is tudok még valakit is szerelemmel szeretni. Akkor olyan mély seb keletkezet, ami még mai napig nem forrt be teljesen. De megtaláltam rá a gyógyírt. És az nem más, mint Rob. 

-  Szeretnéd, ha elmondanánk a többieknek? – néztem fel rá karjaiból. 

- Én arra gondoltam, hogy egy kicsit szivassuk meg őket. De ha te el szeretnéd mondani, akkor, elmondhatjuk. 

- Nem, valójában én is arra gondoltam. Had legyen egy két jó napunk. 

- Rendben, akkor nem mondjuk el senkinek sem.

 - Rendben, senkinek. – Már előre látom, hogy milyen jókat fogunk nevetni. 

- Mit szólnál hozzá, ha körbevezetnélek? – néztem rá kíváncsian. 

- Azt mondanám, hogy szívesen elmennék veled. 

Lassan sétáltunk a ház felé hogy minden helyet megmutassak neki. Kezeink összekulcsolva voltak, ami melegséggel töltött el. Végre itt van velem. És szeret. 

- Nagyon szép ház és jó nagy.

­ Szerintem is nagyon szép. Mikor elköltöztem megkérdeztem anyáékat, hogy miért nem vesznek egy kisebbet mire azt felelték, hogy minden emlékük ide köti őket, jók és rosszak egyaránt és ezektől nem szeretnének megválni. 

- Az nagyon aranyos. Tudod, magam előtt van a kép, ahogy kislyányként itt szaladgálsz a ház körül a babáddal a kezedben, míg a bátyáid csúfolnak. 

- Igazából nem voltam babázós. Mivel három bátyám van ezért én is inkább fiús voltam. Tudod szerettem focizni meg ilyenek. Amikor esett az eső mindig kint voltunk és játszottunk. Nem érdekelt, hogy sárosak leszünk.  

- Igazán megnéztelek volna egy merő sárosan - fordított maga felé, majd szorosan magához vont. 

- Tényleg? – néztem rá kacéran, mire bólintott. 

- De még mennyire. 

- Ha nagyon szeretnéd, akkor még megoldhatjuk. – Lábujjhegyre álltam, hogy egy puszit adhassak ajkaira, ám Rob máshogy gondolta. Kezét hajamba túrta majd úgy húzott magához közel. Lágyan kóstolgatta ajkaimat, amit én késegessen viszonoztam. Azt hiszem az egyik kedvenc időtöltésem lett a Robbal való csókolózás. 

Lassan elszakadtam tőle, hisz a levegőm elfogyni látszott. 

- Hé, a házat kellene feltérképeznünk. 

- És ha én téged akarlak? - csókolt nyakamba, amitől megborzongtam. 

 

- Először a ház aztán jöhet a többi, de csak úgy hogy rá ne jöjjenek. -  Néztem szemébe, mire elmosolyodott.

- Meg kell oldanunk, hogy egy szobába, kerüljünk. Most hogy végre tudom, hogy szeretsz, egy percet sem akarok nélküled tölteni. 

- Valahogy majd csak megoldjuk. 

Miközben a házat sétáltunk körbe, persze először kívülről, el sem szakadtunk egymástól. Olyan jó volt olyan felszabadító érzés volt azzal a személlyel lenni, akit szeretek. Persze máskor is voltunk már együtt, de nem így hogy mind a ketten tisztába lennénk a másik érzésével. A házat körbejárva Rob csak csodálkozott, hogy mennyi minden van. A nagy faház, ami közel sem hasonlított egy erdő széli kunyhóhoz melynek falai már majd kidőlnek.

- Tudod a szüleim valamit mindig is alakítanak a házon. Anya imádja a kertet csinálni, ami szerintem meg is látszik, hiszen a szívét is beleteszi. Valahogy mindig is irigyeltem anyát. Én is olyan akartam lenni amilyen ő. Hogy legyen valami, amit az életemben teljes szívelés lélekkel csináljak. Apa eddig mindig is szeretett barkácsolni csak nem mindig tudott. Egyszer nagyon szerettem volna egy szép polcot a szobámba, de nem azt az egyszerűt, hanem olyat, ami több polcból áll. Apa el is készítette és nagyon tetszett. Amikor felrakta olyan volt a szobám mintha teljesen új bútorokat kaptam volna pedig nem. Csak egy polc volt. Nagyon örültem neki, főleg azért mert apa csinálta. Rögtön eldicsekedtem a legjobb barátnőmnek. Nagyon büszke voltam apukámra ám estére egyszerűen csak leszakadt. Először nagyon megijedtem, majd hangos nevetésben törtem ki. Anyáék rohantak a szobámba a bátyáimmal együtt. Amikor meglátták a polcot, ami romokban hevert a földön ők is elnevették magukat. Később ugyan nagyon sajnáltam, hogy szétesett, de másnap apa a fiúkkal együtt levonult a pincébe ahol egész nap a polcon dogoztak. És hiába csak egy polc még is örökre emlékezni fogok arra a napra. – Fájdalom szorította össze a szívemet a gondolatra, hogy mennyire szeretnek és én mégis képes voltam hazudni nekik. Mert hazudtam nekik és ez örökre bennem fog élni. Már nem tudok a szemükbe nézni a sok hazugság miatt. És nem tudom. Nem tudom, hogy fogom tudni elviselni azt a sok szeretetet, amit, kapok tőlük és Robtól mindamellett, hogy tudom mit csináltam. Az a szemét szabadon van, és bármikor megkeserítheti az életemet, úgy ahogy én tettem azt vele. 

- Tudod, nagyon örülök, hogy megismerhetem a családodat. Mert mindent tudni szeretnék, ami veled kapcsolatos. Nem szeretném, ha titkaink lennének. – Nézett mélyen szemembe. Tudom, mit szeretne, és azt mégsem adhatom meg neki. Túl önző vagyok ahhoz mintsem, hogy elhagyjon pont akkor mikor épp bevallottuk egymásnak mit is érzünk.

- Én is azt szeretném, na de gyere, menjünk be még nem is láttad a házat bentről. – fogtam meg a kezét majd elkezdtem húzni, de megállított. Féltem attól, hogy mélyebben bele akar menni vagy, hogy megkér, mondjam el az igazat ám nem ezt szerette volna. 

- Mielőtt bemegyünk, kérek tőled egy csókot – hajolt hozzám közelebb nagy mosollyal, majd ajkait enyémre tapasztva lágyan megcsókolt. Nem akartam elengedni, szorosan magamhoz ölelve akartam tartani egész nap, de ahhoz hogy a többieket megvicceljük, el kell játszanunk, hogy nincs köztünk semmi, így nem is csókolhatom meg. 

A csók után elengedtem, majd olyan távolságba léptem tőle amennyire nem feltűnő, majd úgy mentünk a házba. Már ez a kis távolság is fájt.  Amikor beléptem a nappaliba meglepve vettem észre, hogy senki nincs ott. A csomagok ugyan ott voltak, de egy árva lélek sem volt a hatalmas nappaliba. Jobban szemügyre vettem valami változás után kutatva, ám semmi nem változott kivéve az egyel több szarvas fejet a falon. A nappali hatalmas volt tele nagy ablakokkal, amik még nagyobbá tették a teret. A kanapé világos barna volt jól illet a bézs falhoz és a fa lépcsőhöz. A kandalló, aminél minden este ültem most élettelen volt. A mellette lévő plazma tv, mely néma, hisz senki nem nézte. A házban a már jól megszokott illat volt, amit mindig is szerettem. A fenyőillat. 

- Hol lehetnek a többiek? – súgta fülembe Rob amitől megugrottam – Csak nem rossz a lelkiismereted? 

- Csak megijedtem. Egyébként van egy sejtésem, hogy hol lehetnek. Gyere - fogtam meg a kezét majd magam után húztam a jobbra lévő folyosón. Sok ajtó mellet elhaladtunk mégis a folyosó végéről hallatszottak a hangok. Ahogy sejtettem. A folyosóról kiérve úgymond a játékszobába léptünk. Itt volt biliárd, csocsó, hatalmas plazma tv, Xbox, és minden, ami kell. A fiúk önfeledten játszottak, ki ezzel, ki azzal, észre se véve hogy ott vagyunk. 

- Már értem, hogy honnan tudtad, hogy hol lehetnek. De hol vannak a lányok? 

- Arra is van egy tippem. Megyek is és megnézem őket - már majdnem elindultam, amikor megfogta kezem majd visszahúzott a folyosóra ahol senki nem láthat minket. Testével a falnak préselt majd úgy suttogta ajkamba a szavakat. 

- Már most hiányzol pedig még el sem mentél. -  Ajkai egy pillanatra érintették enyémet, majd újra megszólalt. – Szeretlek. 

- Én is téged, nagyon – megcsókoltam, majd szürke szemeibe néztem, amik csillogtak a boldogságtól. 

– Később megbeszéljük, hogyan szivassuk meg a többieket. 

- Rendben, de menj, mert ha tovább maradsz, akkor berángatlak az egyik szobába és ki sem engedlek onnan többet. -  Lélegzetem elakadt a mondat hallatán, ahogy elképzeltem mit is csinálhatnánk abban a szobában. 

Egy gyors csók után otthagytam szerelmemet a fiúkkal és a szobám felé vettem az utat. Felfelé haladva a lépcsőn Nielt láttam meg, aki édesen baktatott lefelé a lépcsőn. Valószínűleg a fiúkhoz ment. Amikor felértem, jobbra vettem az irányt majd megálltam a folyosó végén. Nagy levegőt vettem majd beléptem a szobába. Mindenki itt volt, vagyis minden lány. Éppen a gardróbot nézegették, ahol rengeteg ruha volt. Anya ragaszkodott hozzá hogy itt is legyenek ruháim, ha netalántán lejövök ne keljen olyan sok mindent cipelnem. 

- Na végre hogy itt vagy. Hol a fenébe voltál. – Mondta Nikki aki éppen az ágyamon ült. 

- Csak megmutattam Robnak a házat kívülről. 

- Aha, a házat vagy valami mást. Tudod mostanában eléggé összemelegedtetek. 

- Igen a házat. És ez nem is igaz. Egyébként mit szólnátok a jakuzzihoz? 

A lányoknak tetszett az ötlet ezért mindenkinek adtam egy fürdőruhát anya persze nem akart velünk tartani így ő a konyhába ment.  Rengeteget nevettünk, amíg elkészültünk.

Ashleynek egy piros-fekete bikinit adtam, Nikkinek egy fekete trikinit, mely jól kiemeli barna bőrszínét. Lizzy egy „matrózos” trikinit kapott, ami nagyon jól áll neki. Én az egyik kedvencemet választottam ki magamnak, ami egy kicsit szexisebb, párduc mintás fürdőruha.

- Mit szólnátok, ha mindenki megpróbálna elcsábítani valamik pasit? – Vetette fel az ötletet Lizzy. 

- Szerintem ez tök jó. Enyém Kell – mondta Ash nagy mosollyal az arcán. 

- Valahogy sejtettük – nevetett Nikki. Valóban sejtettük mindannyian, hogy Kellant választja. Remélem ők is összejönnek. Szép pár lennének. 

- Én természetesen Mattat választom. – Persze, hisz Nikki ki mást választott volna, mint Mattat. Azt hiszem, hogy nemsokára le kell majd ülnünk beszélgetni. Mostanában nagyon elhanyagoltam szegényt. 

- Kristené Rob 

- Jó, de akkor tiedé Den. – Észrevettem ugyanis, hogy ők ketten nagyon is bejönnek egymásnak. Legalábbis ahogy egymásra néznek, szikrázik köztük a levegő. 

- Rendben akkor menjünk. – Mindannyian felálltunk, majd elindultunk le a lépcsőn. 

A jakuzziban ülve beszélgettünk, amikor a fiúk megjelentek. Szemeimmel azonnal Robot kerestem, akit meg is találtam. Majdhogynem tátott szájjal nézett, amire elmosolyodtam. Lassan felálltam számban a nyalókával. Kimásztam a jakuzziból, majd Rob felé lépkedtem. Lassan kivettem a számból a nyalókát éppen akkor mikor elé értem. Most már valóban tátott szájjal nézett rám.

- Csatlakoztok?  - kérdeztem a fiúktól, de közben végig Rob szemébe néztem.

- Veled bárhova és bármibe – mondta valamelyik fiú, mégsem tudtam volna megmondani, hogy melyik. Rob szemében minden volt. Szerelem, szenvedély, düh. És az, amit én éreztem nem más volt mint mérhetetlen nagy szerelem és vágy iránta. Nem akartam foglalkozni a többiekkel. Csak azt akartam, hogy Rob most azonnal tapasza száját az enyémre. 

Kezeimet megragadva kezdett el húzni nem törődve a többiekkel. Behúzott egy szobába, majd rázárta az ajtót. Mellkasom gyorsan emelkedett fel és le. Rob szeme végigmért néhány helyen kicsit tovább időzve. Majd szemeimbe nézett. Hosszan és mélyen, minta csak a gondolataimat szeretné látni. 

- Nem bírtam tovább – vallotta be ajkaimba suttogva ezzel megbolondítva engem – ha tovább néznek, félő lett volna, hogy megölöm őket – orrát végighúzta nyakamon ezzel megbolondítva.

- A többiek…. – hangom elhalt, ahogy kezei lassan elindultak karomon, aztán vállamon keresztül állapodtak meg. Torkom kiszáradt, míg testem megremegett. 

- A többiek nem érdekelnek, egyedül csak te. – Most kezei a hátamra vándoroltak, hogy szorosan hozzá préseljen. A nyalókám már valahol félúton a szoba felé eltűnt.

- Rob, így meg fogják tudni. – De ahogy észrevettem, nem különösebben érdekelte. Ajkai enyémre találtak, hogy aztán nagy szenvedéllyel csókolhasson. 

- Megőrülök érted.  – Az ágy felé botorkálva majdnem elestünk. Annyira vágytam Rob érintésére és csókjaira. Ledöntött az ágyra hogy aztán fölém mászhasson. 

- Többet nem nyalókázhatsz – nézett szemembe mosolyogva. 

- Miért is? 

- Csak annyit mondok, hogy minden egyes férfi, aki a jakuzzi előtt állt téged nézett csorgó nyállal és nemcsak azzal kellet küzdenem, hogy visszafogjam magam, nehogy rád ugorjak de még azért is, nehogy behúzzak a többieknek, amiért az én csajomat stírölik. 

- Szóval a csajod?

- De még mennyire. – Ajkai nyakamról egyre lejjebb vándoroltak. Kezei derekamat simogatták ezzel engem teljesen az őrületbe kergetve.

Aden szemszöge: 

A telefonom hangos csörgésbe kezdett. Azonnal felvettem meg sem nézve hogy ki az, aki hív. Mivel magánéletem nem volt, biztos voltam benne hogy munkával kapcsolatos. 

- Halló?

- Aden. Most kaptuk a hírt hogy Max Warel az országba érkezett, persze áll néven. Sürgősen el kell menned Kristen Stewarthoz. Ezen túl fokozottabban figyelünk. Meg kell védenünk és el kell kapnunk Maxet, mielőtt még valakinek baja esne. Ha nem szükséges, akkor ne mondj neki semmit. Nem szabad, hogy bárki megtudjon bármit, csak ha feltétlenül muszáj. Azon vagyunk, hogy megkeressük. De eltűnt a szemünk elöl. Mintha csak a föld nyelte volna el. 

- Rendben uram. – Már több éve hogy Kristenre vigyázok, ez volt az első ügyem. Sosem felejtem el azt a napot, amikor találkoztunk. Kristen a kórházban feküdt. Nagyon le volt fogyva és az a trauma, ami érte... A teste minden fájdalmát tükrözte. Fizikai és lelki fájdalmakat egyaránt. Akkor, ott döntöttem el, hogy bármi áron, de meg fogom védeni és nem hagyom, hogy bárki is bántsa. Az óta a nap óta vigyázok rá. Minden egyes percben. Már nem furcsa hisz megszoktam és egy olyan valakiért teszem, aki fontos lett nekem. Kristen lett az én kishúgom, aki védtelen, és akit nekem kell megvédeni.  Sokat fejlődött és erősödött, de még nem lett teljesen jól. Még mai napig benne él az a sok fájdalom és emlék. Ez nem szabadott volna vele megtörténnie. Hisz még olyan fiatal volt. Olyan védtelen és buta. Nagyon fiatal volt egy olyan dologhoz, ami történt vele. Sokáig voltam úgy hogy nem tudtam mit is gondoljak. Hisz ő is hibás volt, de később rájöttem, hogy ha kicsit idősebb lett volna, akkor nem ragadja el egy olyan világ, ami sok ismeretlen és káros dolgot tartogat. És ezeknek a káros dolgoknak következményei is lettek. 

Lassan készülődtem az induláshoz a nem is olyan messze lévő házba. Sok mindent tudok mindenkiről, mégis úgy kell viselkednem, mint aki senkit sem ismer. És ez nem lesz nehéz. A sok év alatt, amit az FBI-nál töltök már tanultam egy s más dolgot. 

- A főnök volt. Be kell épülnöm, mint Kris barátja. – Néztem Ted-re, aki éppen a kamerát nézte. A ház körül most csak hárman vagyunk. Általánosságba úgy 30 dolgoznak az ügyön csak itt Londonban. Sok helyen vannak beépített embereink, ha esetleg felbukkanna a bandából valaki. 

- Valami történt? – nézett rám aggódva. 

- Angliában van. Álnéven jött, hamis iratokkal. New Yorkban eltűnt így a reptereken keresték. Név szerint nem találták így a kameraképeket nézték, de eltűnt és senki sem tudja, hogy hol lehet. A főnök fél, hogy felkeresi Krist. És ha ez történik, akkor nem tudni mit akar vele tenni. Így közelebb lehetek hozzá, hogy meg tudjam védeni. 

- Nem hiszem el, hogy szökhetett meg? El sem hiszem. Mi elkapjuk a bűnözőket erre, akiknek vigyázni kellene rájuk, elengedik őket. 

- Én is így vagyok vele. Nem hiszem el, hogy nem lehet nyugodt élete Kristennek. Rákapcsolódtál már a telefonhálózatra? 

- Igen, de eddig nem volt semmi érdekes. 

- Rendben akkor figyeljetek min…

- Várj, egy kicsit ezt hallgasd. - Az asztalhoz léptem majd felvettem a fejhallgatót. 

- Igen a szüleinél. A város szélén. Úgy néz ki, hogy egyre jobban összemelegedik a Pattinson gyerekkel. De ahogy megbeszéltük teszek róla, hogy ne legyen ilyen boldog. 

- Rendben ajánlom is. A boldogságának hamarosan vége. 

- Gyorsan a kamerákat. Olyat keress, ahol valaki telefonál.

- Ott van – böktem az egyik kamerára. 

- De ez lehetetlen. Mégis honnan ismeri? -  Kérdezte Ted.

- Én tudom. Már gyanakodtam rá, de eddig nem voltam benne biztos. És nem is értem, hogy Kristen miért nem vette észre. 

- Mire gondolsz? 

- Arra, hogy az a férfi, aki az előbb telefonált, nem más, mint Tayler Gates annak a bandának a tagja, amelyik megkeserítette Kristen életét. És most is azon törekszik, hogy mindent tönkretegyen. 

Sziasztok. 

Tudom már régen nem hoztam fejezetet amit sajnálok de egy kis szünet kellett. Köszönöm szépen azoknak akik biztattak hogy jó az amit csinálok és hogy ne figyeljek arra aki névtelenül írogat.  Remélem hogy tetszett a fejezet és annak ellenére hogy már rég nem hoztam fejezetet kapok pár komit. Nagyon jól esne. És köszönöm a képeket a húgicámnak akit nagyon imádok és itt is boldog 17. szülinapot. :) Köszönök mindent :) Imádlak Diki :)

Legyetek jók

Puszi 

Nagyon nagyon FONTOS

Sziasztok.
Nem tudom ki az aki a chatba írt és a nevét fel nem vállalva mondott dolgokat de megmondom gyönyörű ember. Hogy képes mások munkáját fikázni. Talán ő jobb? Nekem ez az életem egy része és nagyon a szívemhez nőt. Lehet hogy nem tudok jó képeket szerkeszteni de attól még nem kell fikázni azt amit csinálok. Ha valakinek nem tetszik a blog nem kell bejönni és olvasni. Azt hiszem sosem bántottam senkit sem. És az idézete lehet hogy a nettről szettem és lefordítva feltettem de sosem mondtam hogy az enyém. Amit írok az az enyém. Ha nem tetszik valami mond meg de vállald fel hogy ki vagy mert ez szerintem gusztustalan. Én a szívemet lelkemet beleteszem ebbe a blogba minden egyes négyzetcentiméterébe. Nem tudom ki vagy de vállald már fel a véleményed.

Oklevél és Díj :)

Sziasztok.

A fejezettel lassan de haladok mivel egy kicsike pihenésre volt szükségem. Kicsit rosszul esett az mikor csak pár komi volt. De túl kellet hogy lépjek ezen. Így ez a kis szünet sokat segített abban hogy rájöjjek én vagyok hálás amiért ha csak páran is de leírjátok a véleményeteket. Sajnos azt vettem észre hogy egyre kevesebben lettünk legalábbis szerintem. Bárcsak ne így lenne.

Mint azt láttátok indultam egy blogszépség versenyen. Nem tudom hogy mennyien szavaztatok az én blogomra de aki szavazott annak nagyon szépen köszönöm.
Sosem nyertem semmit sem és ez a verseny volt az amiben 1 helyezést értem el.
El sem tudom monda mennyire hálás vagyok annak szavazott és a barátaimnak.

És itt is az oklevél. Nagyon szépen köszönöm.

Mindenkinek tudom ajánlani ezt az oldalt. http://alsynia.blogspot.hu/  Nagyon jó versenyek vannak és érdemes rajtuk részt venni. 

Most pedig a Díj amit kaptam. Nagyon szépen köszönöm Xéninek.

A szabályokról:

• Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról 
• A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni
• 11 kérdést feltenni a jelölteknek
• 11 embert meg kell jelölni és linkelni
• Nincs visszaadás/visszajelölés

11 Dolog rólam:

1. Nagyon szeretek írni mert akkor egy olyan világot alkotok amilyet én szeretek.
2. A barátnőim a legfontosabbak számomra a családom után. Ők azok akikben minden téren számíthatok. És ők azok akik mindig mellettem fognak állni.
3. Van egy öcsém és egy húgom akiket nagyon szeretek még annak ellenére is hogy néha nagyon feltudnak bosszantani. :)
4. Imádom a gyerekeket és ezzel is akarok majd foglalkozni.
5. Most érettségiztem le és annak ellenére hogy mennyire féltem nagyon könnyű volt.
6. Imádok olvasni pedig soha nem olvastam ki még a kötelező olvasmányokat sem.
7. Szeretem az állatokat és ha tehetném rengeteg menhelyet hoznák létre hogy szegény állatoknak jó élete lehessen.
8. Alig várom már hogy vezethessek pedig eléggé félek tőle. 
9. Imádok zenét hallgatni és csak úgy tudok írni.
10. Nem tudok főzni pedig szeretnék majd egyszer megtanulni.
11. Eléggé beszédes vagyok de mindenki úgy szeret ahogy vagyok.

Xéni kérdései:

1.Mi volt a legjobb dolog eddig az életedben?
Az amikor elkezdtem írni. Az írás annyi mindent adott nekem és el sem tudnám most már képzelni az életem ezek nélkül. És ha egyszer majd abba hagyom akkor mindig szívesen fogok visszaemlékezni az éltem ezen részére. 

2. Mi volt a legeslegrosszabb élményed eddig?
Nem igazán emlékszek ilyenre. Olyan személyiség vagyok aki minden rosszban valami jót keres. Megpróbálok mindent jól megélni. Talán az volt a legrosszabb mikor két éve elveszítettem a nagypapámat akit nagyon szerettem. Valahogy azt még a mai napig nem tudtam igazán feldolgozni. 

3.Mi a legnagyobb félelmed?
Az hogy elveszítem azokat akiket szeretek. Sajnos olyan vagyok hogy hamar megszeretek valakit így azokból már sok van és mindegyikűjüket féltem. 

4. Mit gondolsz a pszichés emberekről?
Sajnálom őket pedig tudom hogy sokan nem kérnek a sajnálatból. Segíteni kell nekik és nem pedig lenézni őket. Lehet hogy akár egy beszélgetés is sokat javíthat még akkor is ha kis dolognak tűnik. 

5. Mi vett rá, hogy írni kezdj?
Először is az hogy megnéztem a Twilight-ot. Be kell vallanom először rülehtem. Nem érettem hogy miért van oda mindenki. A húgom meg akarta nézni én pedig megszereztem neki így én is megnéztem vele. Amint vége lett a filmnek még vagy hatszor megnéztem. Ekkor úgy még nem fogott meg az hogy én is írjak. Ugyan olvastam blogokat de mindig csak az olvasásnál maradtam. Egy szép napon azonban barátnőm miatt elkezdtem írni. Nagyon gagyi volt az eleje szerintem. A barátnőm azt monda hogy jó csak fejtsem ki jobban a dolgokat és én így is tettem. És tavaly május óta írok. 

6. Ha a nagyszájú ellenséged száját bekötnék, és lehetőséged lenne beszélni, mit mondanál neki?
Ez egy igazán jó kérdés. Sok mindent mondanák neki. Sajnos nem vagyok egy olyan ember aki az ismeretlenek vagy éppen a suliban olyan nagy szájú. A családom körében az más. Valószínűleg  megpróbálnám neki elmagyarázni hogy igazán nem szép az amit tesz. Lehet valaki nagy szájú de kedves vagy nagy szájú és bunkó aki leszól másokat mielőtt magába nézne.   

7. Ha mindenható volnál, mi lenne az első intézkedésed?
Hát ez is egy igazán jó kérdés. Az első intézkedésem az lenne hogy mindenki legyen normális. Ne öldössék másokat. És ne tegyenek kárt a földön ahol élünk. Sajnos ezt vissza fogjuk kapni abban biztos vagyok. 

8. Angyal vagy ördög lennél inkább? Miért?
Hogy mi lennék? Valószínűleg angyal. Nem igazán tudnák ártani bárkinek is. Úgy gondolom. Sosem voltam az a rossz fajta. Nem nagyon járok el sehová sem és a szüleim legnagyobb baja hogy sokat vagyok a szobámba. Szóval ha választani kéne angyal lenné hogy a szeretteimmel lehessek még a halál után is. :) 

9. Ha dühös vagy, milyen zenét hallgatsz meg leginkább akkor, vagy mivel vezeted le a feszültséget?
Általában leülök és lassú számokat hallgatok.  Olyanokat amik elgondolkodtatnak és ihletet adnak az íráshoz. Van olyan mikor dühös vagyok akkor írok vagy amikor nagyon szomorú általában akkor írom a legelgondolkodtatóbb dolgokat. 

10. Mi a kedvenc sportod?
Hát ha választani kellene hogy milyen sportot csináljak az valószínűleg a görkori lenne már ha az sportnak számít. De szeretek futni is.  

11. Változtatnál bármin is, amit eddig elértél?
Nem. Hiszek abban hogy mindennek oka van ami történik. És abba is hogy már minden megvan írva előre. Persze vannak olyan dolgok amikre azt mondanám hogy ez bár csak máshogy történt volna de nem. Mert azokból tanultam sok mindent. Ha azok a rossz dolgok nincsenek akkor nem olyan lennék mint aki most vagyok. 


Akiknek tovább küldöm:
Zoe
Beus
Mary Poppins
Drusilla

Sajnálom de csak ennyinek tudom elküldeni.

A kérdéseim:

1.Ki a kedvenc színészed?
2.Mit változtatnál magadon?
3.Mire vágysz a legjobban?
4.Melyik az az álmod amit sosem adnál fel semmi áron sem?
5.Kitartó vagy abban amit egyszer elkezdesz?
6. Mi az min változtatnál és miért?
7. Mióta írsz? És mi az amiért elkezdtél írni?
8. Melyik évszak a kedvenced és miért?
9. Mi szerettél volna lenni kiskorodban?
10. Milyen zene műfaj a kedvenced?
11. Hova szeretnél eljutni és miért?

Fontos :)

 Sziasztok ez még sajna nem a fejezet de azzal is próbálok sietni.
DE lenne egy blogszépségverseny  amin én is versenyzek.
Ha van időtök és kedvetek nagyon hálás lennék ha szavaznátok rám. A képre kattintva megtaláljátok a ennek a blognak a címét amire szavazhattok.  24 óra múlva mindig újra lehet szavazni :)
Előre is nagyon köszönöm annak aki szavaz rám. És biztosra vehetitek hogy ne leszek hálátlan. Egy extra hosszú fejezetet tervezek.
Tényleg nagyon köszönöm annak aki szavaz rám. Legyetek jók és puszi :)

Egy verseny amin indúltam :)

 http://alsynia.blogspot.hu/

Sziasztok.
Jelentkeztem egy versenyre ha tetszik nektek a blog akkor Augusztus 7-től szavazzatok.
Előre is nagyon szépen köszönöm annak aki szavaz.
Puszi

21. Fejezet

21. Fejezet

Lassan lépkedtem lefelé a lépcsőn a magas sarkúban és a bőrönddel a kezemben. Úgy beszéltük meg a többiekkel, hogy innen indulunk, mivel ők nem tudják az utat. Elég sok ruhát csomagoltam, össze hisz Rob csábításához nagyon is sok ruha kell. Itt már mindenki elkészült és összepakolt. Én pedig már nagy izgalommal várom, hogy odaérjünk és a megfelelő pillanatban elmondhassam Robnak azt, hogy szerettem.  Még sosem voltam ilyen izgatott. Aden azt javasolta, hogy ne idegeskedjek és csak legyek határozott. Elmondása szerint abból, amit látott tegnap, Rob nem fog visszautasítani. Amit nagyon remélek is. Sosem szerettem ennyire senkit és még egy csalódást már nem élnék túl. Abban biztos vagyok hogyha Robbal nem sikerül örökre elvesztem a hitemet a szerelemben. A hasam folyamatosan görcsben volt a visszautasítástól való félelem miatt. Az életem egy részét már elrontottam a másodikat nem fogom.

- Hagyd húgi, majd segítek – szaladt fel a lépcsőn Den. Rámosolyogtam köszönte képen, majd lementünk.

- Hű de csinos valaki – mondta anya mosolyogva. Valójában sohasem voltam az a lányos típus. Nem szerettem a maga sarkukat a sminket vagy a körömlakkokat. De éppen itt volt az ideje a változásnak.

- Csak nem Robert miatt csípted így ki magad? – Kérdezte anya mosolyogva, én meg olyan vörös lettem, mint a rák. 

- Anya – szóltam rá immáron olyan vörösen hogy tagadni sem tudtam, igenis rátapintott a lényegre. Amikor Rob előtt voltam, akkor mindig csak a bátorság volt bennem, a cél elérése érdekében, de ilyenkor mindig megfordult a fejemben, hogy nem hülyeség az, amit csinálok? De mindig a válasz az, hogy nem. Végre úgy érzem megtaláltam azt, akivel boldog lehetek, és nem fogom futni hagyni. Emlékszem arra mikor találkoztunk. Már akkor úgy éreztem, hogy ő az igazi. Hogy talán vele kapok egy új esélyt a jövőre. És talán minden más lehet vele. Minden igazi és jó. 

- Ugyan Kristen, ne is tagadd. Nekünk is van szemünk és az amit tegnap láttunk megerősített. De kérlek legközelebb ne előttünk, ha lehet. Nem akarom a húgomat szex közben látni – mondta Jered. Ha lehetséges, akkor még az eddiginél is jobban elpirultam, sőt ez már nem elpirulás hanem vörösödés. Hogy mondhat ilyet, mikor itt vannak a szüleink is.

- Jered. Fejezd be – rivalltam rá.

- Ugyan ne pirulj, ezen nincs mit szégyellni. Én kimondottan élveztem, hogy a pasi mennyit szenved – mondta Cam. 

Anyáék értetlenül néztek ránk, és éppen nyitotta volna a száját Apa, gondolom hogy megtudakolja pontosan mit is csináltam, mikor csengettek. Niel azonnal elkezdett ugatni és már szaladt is az ajtó felé. Én is gyorsan felálltam és hálás voltam annak, aki csengetett. Ennél rosszabb már nem igen lehet. Vörös fejjel siettem az ajtóhoz, majd odaérve már fel is vettem Nielt mielőtt kiszaladt volna az útra, mert akkor hajkurászhattam volna egy darabig. Azonban mikor kinyitottam az ajtót Tom vigyorgó arcával találtam szemben magam és a háta mögött ott voltak a többiek. 

- Hát te mitől vagy ilyen vörös? Csak nem tán valami testmozgást végeztél. De várj csak – nézett háta mögé majd újra felém – de hisz Rob itt van. Vagy valaki más a kiszemelt áldozat – nézett mögém, mire csak a fejemet fogtam, majd elálltam az útból. Mikor azt hittem annál már nem lehet rosszabb, amit a testvéreim csinál, akkor jelenik meg Tom és cáfol rá erre. 

- Bolond – csapott a fejére Ashley, aki mögötte jött be, majd amennyire tudott Niletől szorosan megölelt.

- Na, ezt miért kellett? – Nézett Tom Ashleyre sértődötten. Gyorsan megköszöntem Ashleynek, majd már nem törődve a két veszekedő személlyel, alig vártam már hogy találkozzak Robbal. Sorban megölelgettem mindenkit, majd végre utoljára Rob következett. Nagy mosollyal néztem rá, amit ő is viszonzott. Nem csináltunk semmit csak álltunk egymással szemben és néztük egymást. Ez azonban nem tarthatott sokáig, mert Niel megunta, hogy fogom, és kiugrott a kezemből. Rob lába mellett azonnal kifutott én pedig utána. Én, mint valami bolond futottam azonnal utána a magassarkúmban csakhogy félő volt, hogy kitöröm a bokámat. Azonnal lerúgtam a cipőt a lábamról ás úgy vettem üldözőbe. Halottam hogy Rob is segíteni próbál, mert rögtön mögöttem volt. Niel, mintha csak játszott volna velünk össze vissza futott. 

A kis rosszcsont a medence felé futott és reméltem, hogy nem fog beleesni. Egyre gyorsabban futottam utána, nehogy baja legyen. Niel azonban máshogy gondolta, és elkanyarodott. De a nagy lendülettől csak a medence leg szélén sikerült megállnom ami Robnak már nem sikerült, ugyanis a következő pillanatban a medencében találtam magam. Nem hiszem el, hogy mi Robbal folyton a medencében kötünk ki. Amint a víz felszínére jöttem rögtön Rob felé néztem, aki sajnálkozva nézett rám.

- Sajnálom, de nem tudtam megáll… - a szó azonban belefagyott. Szemei lejjebb vándoroltak arcomról és egy helyen megállapodott. Értetlenül néztem rá ő azonban valamire nagyon összpontosított. Értetlenül követtem a pillantását és mikor észrevettem, hogy pontosan mi is az, ami ennyire lekötötte a figyelmét és azonnal elpirultam. Minden átlátszódott és olyan volt mintha, nem lett volna rajtam semmi. Rob pedig észrevehetően nagyon is élvezte ezt. Gyorsan lejjebb merültem a vízben ezzel is valamivel kicsit jobban eltakartam magam. Miért kellette nekem pont ezt a ruhát felvennem.

Rob megköszörülte a torkát, majd Nielre nézett, aki a medence szélén ült, szájában pedig a nála sokkal nagyobb törölköző egyik sarka volt. 

- Ha nem tudnám, hogy lehetetlen azt hinném, hogy direkt csinálta – pillantottam Rob felé aki csak nagyon ritkán mert rám nézni és nagyon kevés ideig. 

- Jobb lesz, ha kiszállunk – mondta majd kimászott és felém nyújtotta a kezét. Mire kétkedve néztem rá. 

- Élvezed mi?

- Még szép. Ezen túl ez a kedvenc ruhám, amit valaha rajtad láttam – olyan nagy mosoly volt az arcán hogy mind a 32 foga kilátszódott. Rendben Pattinson, ha te játszol, akkor én is. Elfogadtam a felém nyújtott kezét majd mikor már kint voltam a vízből magabiztosan megálltam előtte. Szemei azonnal melleimre tapadtak, amik szinte fedetlenül tárultak elé melltartó hiányában. Felemelt állal indultam el a ház felé vissza sem nézve Robra. Éppen beléptem a házba mikor Rob hirtelen átkarolt a törölközővel, ezzel elfedve testem kíváncsi tekintetek elöl. 

- Veletek meg megint mi a fane történt? – Kérdezte Kellen nevetve. 

- Niel volt a hibás. Mi csak el akartuk kapni. – Magyarázkodott Rob miközben még mindig szorosan tartott az ölelésében. 

Leráztam magamról az ölelő kezeket és szorosan magam köré fontam a törölközőt majd felmentem a szobámba. Az ajtót nem tudtam becsukni, mert rögtön Rob lépett be mögöttem. Amint ő is bent volt az ajtót hangosan becsapta és hátamat nekinyomva simult hozzám. Egyre gyorsabban szedtem a levegőt, de ő is.

- Megőrjítesz – suttogta ajkaimba. 

-  Mi… miért nem akartad, hogy a többiek lássanak? –Kérdeztem dadogva azt, ami nagyon is érdekelt. 

- Azért, mert csak én akarlak látni – suttogta ajkaimba. Tovább nem bírtam és ajkaimat az övére nyomtam. Lágyan és hosszan csókolt mindaddig, míg az ajtón nem kopogtattak. Rob nagyon lassan húzódott el tőlem. Már a nyelvem hegyén volt az a bizonyos szó és már majdnem kimondtam mikor ismét kopogtattak. 

- Amikor odaértünk szeretnék veled beszélni – néztem nagyon komolyan Rob szemébe. 

- Én is szeretnék veled beszélni – ugyan olyan komolysággal ejtette ki a szavakat, akár csak én. Mégy egy gyors csókot nyomott a számra majd kiment. Az ajtóban pedig nem más állt, mint Ashley és amikor meglátta Robot, nem lehetett levakarni a mosolyt az arcáról. 

- Na, mi volt? – faggatott azonnal amint az ajtó becsukódott. 

- Beleestünk a vízbe és hát amint látod, fehér ruha van rajtam ami igen csak átlátszó ha vizes lesz. 

- Úgy érted, hogy...

- Igen úgy. Rob úgy nézett, hogy majd kiesett a szeme. 

Ashley segített kiválasztani a ruhát, amibe megyek, majd mikor lementünk, már Robon is száraz ruha volt. Nem néztem rá, mert akkor újra elpirultam volna, így a többiekre figyeltem.

- Na, most hogy kifürödtétek magatokat, indulhatunk végre? -  Kérdezte reménykedve Jackson.

- Persze menjünk. 

Lassan haladtunk a kisbusz felé, amit a fiúk szereztek. Nagyon meglepődtem mikor megláttam. Csak a szüleim és a testvéreim mentek tőlünk külön, mivel az ő kocsijukat is haza kellett valahogy vinni. Igazán jó hangulatban telt az út, miközben Tayler vezetett. Ahányszor csak rá néztem, valami furcsa érzés volt bennem, amit nem tudnák elmagyarázni, bármennyire is szeretnék. Gyorsan eltereltem a figyelmemet és ismét arra gondoltam, hogy végre elmondom Robnak mindazt, amit érzek iránta. De mi van akkor, ha őt nem érdeklem? Akkor elveszítem, mint barátot, és azt sosem szeretném. Lehet, jobb lenne, ha megtartanám magamban és csak úgy szeretném, és amikor majd biztos leszek abban, hogy ő is érez irántam valamit, akkor mondom el. 

Nem, hogy is gondolhatok ilyet. Az a sok minden, amit tett az elmúlt pár napban, bizonyíték rá, hogy valamit csak érez irántam. Lassan elővettem a telefonomat a táskámból, majd elkezdtem pötyögni.

„ Mi van akkor, ha visszautasít? K.” – A válasz szinte rögtön érkezett.

„Ne is gondolj ilyenre. Most nem futamodhatsz meg. Mond el bátran, hogy mit érzel. A” – Szinte halottam, ahogy mondja.

„ De mi lesz, ha nemhogy visszautasít, de elvesztem, mint barátot? K” – Olyan bizonytalan voltam, mint még soha. 

„ Ne gondolkodj ennyit, mert az nem tesz jót. Ha én tenném ezt egy lánnyal, akkor az biztosan azért volna, mert tetszene, vagy mert szeretném. A”

„ Rendben és köszönöm. Te mindig megoldod a problémákat. K”

„ Ugyan cica, neked bármit. És mint mindig. Ha esetleg ismét elkezdenél gondolkodni (amit nagyon remélek, hogy nem fogsz ) és ismét kétségeid lennének, csak írj vagy telefonálj. A”

„ Bolond. És köszönöm. K” – Mosolyogva csóváltam a fejem miközben elküldtem az üzenetet. 

„ Köszönöm a bókot. Sok sikert. Szia, A.” Aden már csak Aden. A legjobb barát a világon, akivel egy borzasztó körülmények között találkoztam.

Már alig vártam, hogy oda érjünk. Aden csak segített abban, hogy ismét magabiztosan nézzek előre és ne foglalkozzak a következményekkel, csak tegyem, amit kell. Az úton Ashelyvel beszélgettem és a hozzánk csatlakozó Nikkivel. Még senkinek nem mondtam el, hogy mit tervezek ma, mert nem szerettem volna, ha azelőtt megtudnák, mielőtt színt vallottam Robnak. 

Amikor odaértünk mindenki ámuldozva nézte a nagy faházat, ami hatalmas volt. Az a hely, ahol leéltem az életem egy kicsiny, mégis emlékezetes részét. Nagy mosollyal néztem a házra, majd Robra. A többiek elindultak a házba és mikor Rob is menni akart, elkaptam a karját. Értetlenül nézett rém.

-  Szeretnék mondani valamit – néztem a szemébe, majd összekulcsoltam az ujjainkat és elindultam a hintaágy felé, ahol rengeteg időt eltöltöttem. Leültünk rá, majd szembefordultunk egymással. 

- Lehet, hogy amit most mondani fogok tönkreteszi a barátságunkat. Az nap mikor találkoztunk már akkor éreztem, hogy valami megmozdult bennem és habár nehezen vallottam be magamnak is, és ott van a titkom, amit még nem tudok elmondani, de ezt muszáj. Szóval én.. én – néztem a szemébe, majd kinyitottam a számat, hogy kimondjam, de közbevágott.

- Én is szeretlek – úgy meglepődtem, hogy a szám is tátva maradt, majd lassan hozzám hajolt és lágyan megcsókolt. El sem hiszem, ez tényleg a valóság? De az volt, éreztem ajkai ízét, puhaságát és a kezét, mely szorosan magához vont. Nem tudom elhinni. Szeret és én is őt. Végre újra boldog lehetek. De meddig, ennyi titokkal? 

Sziasztok

Itt is a fejezet remélem tetszett igaz hogy egy kicsit rövid lett de a kövibe bepótolom. ahyon örülnék ha kapnák sok sok komit. Legyetek jók. És köszönöm az előző fejezethez a komikat és a pipákat.

Puszi Írjatok komikat :)