20. Fejezet

Sziasztok.

Itt is a kövi fejezet. Remélem tetszeni fog és ha nem nagy kérés írjatok komit. Köszönöm az eéőző fejezethez a komikat és a pipákat.  

Jó olvasást.

20. Fejezet

Folyamatosan mosolyogtam és Robbal szemeztem. El sem tudom hinni, hogy ilyen is tudok lenni, de nagyon tetszett ez az egész helyzet. Valahogy felszabadított az, hogy Robbal flörtöltem.  Mindenki jól szórakozott és ez engem is még boldogabbá tett. Senki sem hozta fel, hogy mi történt pár napja és ennek felettébb örültem. 

Sosem gondoltam, hogy én ilyet fogok tenni, de mégis megtettem és nem is bántam meg. Ashley és Kellan is igazán jól elszórakoztak. Volt olyan mikor vagy két órára eltűntek. Valahogy senki sem akart akkor az emeletre menni. Amikor lejöttek, Ashleynek olyan zilált volt a haja, hogy ha nem halottuk volna a hangokat, akkor is rájöttünk volna mit is csináltak. 

Éppen a konyhaszekrény tetejéről akartam levenni a bort, de sehogyan sem bírtam, amikor egy test simult az enyémhez. Oldalra fordítottam a fejem és szembe találtam magam Robbal. Ajkaink majdnem összeértek, miközben szemeiben néztem. Legszívesebben megcsókoltam volna, de türtőztettem maga.

- Tessék – adta a kezembe a bort, miközben szorosan hozzám simult. 

- Köszönöm – hajoltam közelebb hozzá mintha meg akarnám csókolni, majd ajkaiba suttogtam – legközelebb is neked szólok – mondtam, majd elléptem tőle. Nagy mosoly terült szét azt arcomon, hogy ismét ilyen közel lehettem hozzá. Az ajkai olyan kívánatosak voltak, hogy kedvem lett volna beléjük harapni, de nem tehettem. Húznom kell még egy kicsit, hogy akkor, amikor majd megcsókolom, fantasztikusabb legyen az élmény. 

- Ez az, egy kis bor – jött közel Nikki, majd kivette a kezemből és már ment is tovább. Én csak megcsóváltam a fejem, majd Camhaz mentem, aki éppen a húst sütötte. Cam, aki mindig is jobban féltett bárkinél is. Gondolataim közt ismét felvillant az a kép, amikor a rendőrséget akarta hívni, hogy feljelentést tegyek.  Nagyon szeretem akárcsak Dent és Jeredet és mindig is jó érzés volt, hogy van három bátyám, akik mindig megvédtek mindentől, amiről tudtak csak néha úgy éreztem magam, mint egy ketrecben lévő madár, aki szabadságra vágyik. És én is arra vágytam, szabadságra, hogy egy kicsit rossz legyek, ne az a megszokott lány, aki mindenben, hallgat a szüleire. Sokszor éreztem, hogy nekem több apukám is van, mert olyanok volt Jeredék. Semmit nem engedtek, amiben akárcsak egy kicsit is megsérülhettem volna. Ugyan néha eljártunk szórakozni, de az olyan volt mintha a madarat kiengedték volna mégis a póráz ott volt a nyakán, ami néha fojtogatta. Talán ennek lett a következménye mindaz, ami New Yorkban történt velem. Azt a sok mindent, amit itthon Londonban nem tehettem meg ott megtettem és végre rossz voltam. De milyen áron?

Szemeimet összeszorítottam és ezeket a gondolatokat mélyen elzártam magamban. Ez nem a megfelelő pillanat arra, hogy ismét kiboruljak. És együtt kell élnem mindazzal, amit tettem, és amit velem tettek. De a szüleim szemébe ne tudok belenézni, mert képtelen lennék rá. Nem érzem magam méltónak arra, hogy a család tagjának mondjam magam.  

Megráztam a fejem, hogy végleg eltudjam felejteni ezeket a dolgokat. Legalább estig, hogy amikor majd nem lát senki, akkor ismét elmerüljek a bűntudatba és az undorba, amit magam iránt érzek.

- Na bátyus, hogy haladsz? – támaszkodtam a vállára, így néztem a grillsütőre, ami még majdnem hogy új volt. Emlékszem, amikor megvettük akkor ki is próbáltuk. Elhívtuk Peteréket, Mettet és Adamot is. Egészen késő estig grilleztünk. Nagyon jó hangulatban telt akkor az este, de azóta nem használtuk. A húsok már majdnem teljesen megsültek és fantasztikus illatuk volt. A húsok mellett jobboldalt voltak a gyümölcsök és a zöldségek, amiknek már nem volt olyan élénk színük, mert lassan azok is elkészültek. Számban összefutott a nyál, és alig vártam hogy meg kostóhasam őket.

- Mmmm, nagyon jó az illatuk. 

- Bizony, gondolhatod, már olyan éhes vagyok, hogy így sütőstől fel tudnám falni, csak egy kicsit forró lenne – mondta miközben áhítattal nézte az ételt. Elkellet, hogy mosolyodjak arca láttán.

- Anyáék elmentek itthonról. Azt mondták, hogy nyugodtan bulizzunk csak, ez a fiatalok estélye és hogy ők majd ellesznek – lépett mellém Jered, miközben át karolta a vállamat.  

- De nyugodtan maradhattak volna – attól hogy még idősebbek, mint mi még jól eltudtunk volna lenni.

- Tudom mondtam is nekik, mire azt mondta anya, hogy idézem: „Apád már úgy is ezer éve vitt el valahova így itt az ideje hogy meglátogassuk a mozit”

- Remélem, hogy akkor jól érzik magukat – mondtam mosolyogva.

- Biztos vagyok benne – lépett mellém Den is – tudod, hugi meg kell, hogy mondjam, eléggé más lettél – nézett rajtam végig. 

- Ezt mégis hogy érted? – néztem rá kérdőn, hisz fogalmam sincs, hogy mégis hogyan érti. 

- Nem akarsz kicsit feljebb öltözni? – Mondta Jered 

- Fiúk, nem vagyok más kisgyerek – néztem rájuk mosolyogva

- Azt vettük észre –állt meg mellettem Kellan is.

- Nem fogok felöltözni. Mert én jól érzem magam, így ahogy vagyok. Nem vagyok a kishúgotok, aki mindig védelemre szorul – kacsintottam rájuk, majd csípőmet illegetve mentem a házba. Éppen Tayler mellett haladtam el, aki pont a borosüveget húzta meg, mikor valami kis emlék villant be és mintha már láttam volna. De inkább nem is törődtem ezzel, hanem Lizzyhez mentem, aki a konyhába vette az irányt. 

- Hol vannak a tányérok? – nyitogatta a szekrényajtót az említett tárgyat keresve miközben egy percre rám pillantott. A konyhaszekrényhez léptem, majd Lizzytől balra lévő szekrény ajtaját kinyitottam.

- Köszönöm - mosolyodott el, majd az összes ott lévő fehér lapos tányért levette és a pultra tette.  

- Victoriát miért nem hoztad magaddal? – Néztem rá kérdőn. Victoriával még nem tudtam annyira megismerkedni, mert keveset találkoztunk. Ez viszont egy jó alkalom lett volna, hogy megismerkedjünk. 

- Ő most a vőlegényével van elfoglalva – mosolygott aranyosan, ám szemeiben, ahogy hangjában is volt egy kis elkeseredés.

- Mi a baj? 

- Tudom, hogy nem lehetnék ilyen, hiszen ez egy jó testvérhez nem illik mégis annyira féltékeny vagyok. Tudod mi Vicel elválaszthatatlanok voltunk egészen addig, míg meg nem ismerkedett Bennel. Először nagyon örültem neki, hogy talált valakit, de aztán egyre kevesebb időt töltött velem, majd végül már sehova sem mentünk együtt. Tudom borzalmas, hogy ilyeneket mondok, de annyira irigy vagyok. Miután már Vic nem foglakozott velem, Robbal töltöttem az időt. Nagyon szeretem az öcsémet és rájöttem, hogy mennyire is elhanyagoltam. Bűntudatom volt és így amennyi időm csak volt vele és a haverjaival töltöttem, de neki most már itt vagy te, és én még rosszabbul érzem magam.

- Lizzy csak hogy tudd, nem kell rosszul érezned magad. Érthető, ha így érzel, de tudod mit? Bármi van nyugodtan gyere hozzám. Ha csak beszélgetni szeretnél, vagy bármi, én itt leszek. 

- Rendben – mondta, mire odaléptem hozzá, majd szorosan megöleltem.

- Na, gyere, vigyük a tányérokat, nehogy a többiek éhen haljanak még a végén – mondtam miközben elindultunk ki. A kertbe érve rögtön Robot kerestem szemeimmel és meg is találtam. Az egyik széken ült a kert túlsó végében és onnan kémlelte a többieket. Lassan csípőmet ringatva indultam el felé, majd mikor odaértem az ölébe ültem vele szembe. Meglepetten nézett rám, majd szemei felcsillantak és szorosan átkarolta derekamat. 

- Mond, csak minek köszönhetem, hogy mostanság ilyen kacér vagy? – kérdezte csábosan miközben szeme elindult testemen lefelé. Belsőmet elöntötte a vágy, ahogy perzselő pillantását éreztem bőrömön. Robon nem volt semmi, kivéve azt a fürdőgatyát, ami eltakarta férfiasságát és feszes hátsófelét. 

-A szemem itt van – emeltem fel állánál fogva fejét. 

- De az enyém is – mondta mire csak értetlen képet vágtam – ne tagad, hogy az előbb nem néztél végig rajtam. 

- Ha neked szabad, nekem is – mosolyogtam rá, mire csípőmet közelebb húzta. Egy halk nyögés szaladt ki a számon, ahogy megéreztem nekem nyomódó vágyát. El sem tudom hinni, hogy ilyeneket, teszek.

- Tudod rájöttem valamire – mondtam miközben egyre közelebb hajoltam hozzá – amire mindketten nagyon vágyunk – a csípőmet előrébb toltam mire halkan most ő nyögött fel. Nagyon nehezen, ugyan de vissza tudtam tartani a nyögést, amit belőlem is kiváltott eme kis mozdulat – de sajna itt nem lehet. Viszont helyette kapsz valamit, ami majd csillapítja a vágyad – suttogtam ajkaiba miközben kezem egyre lejjebb vándorolt mellkasán – csukd be a szemed és lazulj el – kezem egyre lejjebb siklott mellkasán miközben Rob egyre sűrűben szedte a levegőt. Kezeim elérték a fürdőnadrágjának szélét és ekkor elakadt Rob lélegzete.

Hirtelen megragadtam a kezét, majd Robbal együtt a medencébe ugrottam. Én előbb értem a víz felszínére, ahol nagy mosollyal néztem körbe Robot keresve, amikor megéreztem kezeit a csípőmön és egy nagy sikítással merültem ismét a víz alá. Rob átkarolt hátúról és szorosan magához ölelt. Egy pillanatra élveztem a kellemes érzést, amit ő váltott ki belőlem. Annyira szeretem és olyan nehéz ezt már magamban tartani, de még nem akartam neki elmondani. Éreztem, ahogy nyakamba csókol és megborzongtam tőle. Azt akartam, hogy minden egyes pillanatban csókoljon. Hogy akkor bújhassak oda hozzá, amikor csak szeretnék. Amikor felértünk a felszínre még mindig szorosan ölelt. 

- Ha te így játszol, akkor én is – ahogy fülembe suttogta megborzongtam. Keze testemen elindult felfelé a mellemig, majd egy percre megállt. Hangosan szedtem a levegőt,, várva azt hogy végre megérintse őket. Éreztem, ahogy ujjai talán csak egy milliméterrel feljebb mozdultak és máris hevesen szedtem a levegőt. Mégis mielőtt bármit is tehetett volna a többiek nagy csobbanással érkeztek bele a vízbe.

 

- Ugye milyen rossz az, amikor valamire nagyon vágysz, és nem kaphatod meg? –csókolt a nyakamba.

- Igen. De hidd el, előbb te fogsz könyörögni – kacsintottam, majd elszakadtam tőle és kimentem a vízből.

Rob szemszöge:

Mikor megismertem Kristent, olyan ártatlanak tűnt és kedvesnek és ez egészen a mai napig így is volt. Ahányszor csak meglátom ebben a fürdőruhában, eszemet vesztettem és rohantam volna oda hozzá, hogy a karjaimban tarthassam. És amikor folyton velem játszadozik, egyszerűen megőrjít. Amikor az ölemben ült, olyan vágy kapott el, amely még életemben soha. Birtokolni akartam a testét és nem számított, hogy hol vagyunk és az sem, hogy kik vannak körülöttünk. Egyszerűen megörülök ezért a nőért. Imádtam az előző énjét is, de ez a mostani olyan, amit még a képzeleteimben sem mertem remélni. 

A levegőt alig tudtam tüdőmbe préselni, mikor ujjai mellkasomon egyre lejjebb vándoroltak. Nem pusztán a cél volt az hová Kristen kezei tartottak, ami a levegővétel egyszerűségét számomra nehézzé tette, hanem az, ahogy bársonyos ujjai bőrömhöz értek. Alig tudtam türtőztetni magam, hogy ajkaimat nem nyomjam az ő ajkaira, miközben szorosan magamhoz vonom, hogy ahol csak lehetséges hozzám érjen csodás teste, majd felvigyem a szobába, hogy minden lehetséges módon örömöt tudjak szerezni neki.  És mikor kezei fürdőnadrágom széléhez ért a bennem lévő vágy olyan szintre hágott, hogy a tűrőképességem egy hajszálon függött.  Magamévá akartam tenni ezt a csodás nőt, aki ennyire felkorbácsolja a vágyaimat.

A vízben landolás azonnal kitisztította agyamat, de vágyaimat, egy cseppet sem csillapította. Szorosan karjaimba zártam az én angyalomat. Nem érdekelt, hogy a barátaink, vagy Kristen testvérei mit látnak vagy mit nem. Nem számított semmi, csak Kristen, aki egész testével hozzám simult. Vágyam iránta nemhogy csillapodott volna a víz hűs érintésétől, de még fel is korbácsolta és határokat súrolt. 

Én is szerettem volna visszaadni neki azt, amit tőle kaptam. Így lassan kezem egyre feljebb vándorolt lapos hasán és be kell vallanom nem csak az ő idegeit húztam, hanem az enyémet is. Tudtam, hogy meg kellett állnom bármennyire is szerettem volna megfogni formás melleit.

Ahogy a medencéből szállt ki és csodás testén csorgott lefele a víz, egyszerűen megőrjített. Be akartam csukni a szemeimet, hogy tudjam magam türtőztetni, de egyszerűen szemhéjam nem akart szót fogadni és meg sem moccant. Amikor eltűnt szemeim elől egy cseppet hálát adtam istennek, de mégis furcsa üresség volt bennem.

- Haver, csukd már be a szádat. Megértem, hogy ennyire elámultál hisz Kristen jó nő, nem is kicsit…. főleg azután, amit művelt, vagyis műveltetek, de kérlek, még a végén belerepül egy légy – mondta Jackson – komolyan nem értem. Nézd meg Asht és Kellt. Ők is elvannak. Ott van Nikki és Matt ők is jól megvannak és nézz rám. Én meg egyedül vagyok – mondta sértődötten – legalább ne előttem csinálná mindenki, mikor ki vagyok éhezve egy nőre. 

- Nyugi te is találsz hamarosan – veregettem vállon.

- Remélem. Egyébként mi ütött Kristenbe? – kérdezte miközben arrébb mentünk, hogy tudjunk beszélgetni, ugyanis a többiek igazán belemerültek a medence adta lehetőségekbe.

- Fogalmam sincs. Kibontakozott a vad énje is és olyankor minden egyes percben megőrülök érte. Annyira más most. De ne érts félre, én szerettem azt, amilyen volt eddig és a mostanit is.

- Valahogy sejtettem. És mikor fogod megmondani neki, hogy szereted? 

- Úgy gondoltam, hogy majd amikor a szüleinél leszünk. Addig még bátorságot gyűjtök.ű

- Nyugi haver. Simán fog menni minden – biztatott és én nagyon reméltem, hogy igaza lesz. 

A többieket elnézve nem hiszem, hogy sok mindent észrevettek abból, amit Kris és én csináltunk, ami jobb is. Nem szívesen akaszkodnák össze Kristen bátyjaival.

Kristen szemszöge:

Amikor már mindenki elment persze csak az után, hogy megbeszéltük holnap utazunk anyáékhoz, egyenesen a fürdőbe mentem. A mai nap eseményei voltak a szemem előtt. Annyira hálás vagyok, hogy megismerhettem őket. Nélkülük unalmas lenne az életem. 

Amikor végeztem a zuhanyzással és felöltöztem, rögtön az ágyamba bújtam a telefonommal a kezemben és már tárcsáztam is a jól megszokott számot.

- Szia cica! – halottam meg Aden hangját, mire csak elmosolyodtam.

 

- Szia!

- Mindek köszönhetem, hogy felhívtál? 

- Csak tudatni szerettem volna veled, hogy a holnap a szüleimhez megyünk a barátaimmal.

- Már ellenőriztünk mindent. Nyoma sem volt, hogy esetleg arra lenne. Úgyhogy nem lesz semmi gond.

- Köszönöm. El sem hiszem, hogy te már mindet elintéztél. 

- Hisz ismersz, a te érdekedben bármit…

Még sokat beszélgettünk és elmondta, hogy látta mit műveltem a mai nap folyamán, amire csak elpirultam. Felszabadító érzés volt vele beszélgetni és hála az égnek többet nem is hozta fel, hogy mit csináltam ma. 

Amikor már majd leragadtak a szemeim a fáradtságtól, elköszöntünk és megígérte, hogy minden rendben lesz. Én meg alig vártam már hogy holnap elmondhassam Robnak, mit is érzek iránta.