22. Fejezet

22. Fejezet

Szorosan hozzábújva a fa hintaágyon (amit még apa csinált mikor kicsik voltunk) néztük a tájat. Olyan volt ez, mint egy álom. Rob karjaiban lenni maga a megtestesült álom. Három évvel ezelőtt ezt remélni sem mertem volna. Akkor mikor minden rossz volt nem tudtam elképzelni, hogy én valaha is tudok még valakit is szerelemmel szeretni. Akkor olyan mély seb keletkezet, ami még mai napig nem forrt be teljesen. De megtaláltam rá a gyógyírt. És az nem más, mint Rob. 

-  Szeretnéd, ha elmondanánk a többieknek? – néztem fel rá karjaiból. 

- Én arra gondoltam, hogy egy kicsit szivassuk meg őket. De ha te el szeretnéd mondani, akkor, elmondhatjuk. 

- Nem, valójában én is arra gondoltam. Had legyen egy két jó napunk. 

- Rendben, akkor nem mondjuk el senkinek sem.

 - Rendben, senkinek. – Már előre látom, hogy milyen jókat fogunk nevetni. 

- Mit szólnál hozzá, ha körbevezetnélek? – néztem rá kíváncsian. 

- Azt mondanám, hogy szívesen elmennék veled. 

Lassan sétáltunk a ház felé hogy minden helyet megmutassak neki. Kezeink összekulcsolva voltak, ami melegséggel töltött el. Végre itt van velem. És szeret. 

- Nagyon szép ház és jó nagy.

­ Szerintem is nagyon szép. Mikor elköltöztem megkérdeztem anyáékat, hogy miért nem vesznek egy kisebbet mire azt felelték, hogy minden emlékük ide köti őket, jók és rosszak egyaránt és ezektől nem szeretnének megválni. 

- Az nagyon aranyos. Tudod, magam előtt van a kép, ahogy kislyányként itt szaladgálsz a ház körül a babáddal a kezedben, míg a bátyáid csúfolnak. 

- Igazából nem voltam babázós. Mivel három bátyám van ezért én is inkább fiús voltam. Tudod szerettem focizni meg ilyenek. Amikor esett az eső mindig kint voltunk és játszottunk. Nem érdekelt, hogy sárosak leszünk.  

- Igazán megnéztelek volna egy merő sárosan - fordított maga felé, majd szorosan magához vont. 

- Tényleg? – néztem rá kacéran, mire bólintott. 

- De még mennyire. 

- Ha nagyon szeretnéd, akkor még megoldhatjuk. – Lábujjhegyre álltam, hogy egy puszit adhassak ajkaira, ám Rob máshogy gondolta. Kezét hajamba túrta majd úgy húzott magához közel. Lágyan kóstolgatta ajkaimat, amit én késegessen viszonoztam. Azt hiszem az egyik kedvenc időtöltésem lett a Robbal való csókolózás. 

Lassan elszakadtam tőle, hisz a levegőm elfogyni látszott. 

- Hé, a házat kellene feltérképeznünk. 

- És ha én téged akarlak? - csókolt nyakamba, amitől megborzongtam. 

 

- Először a ház aztán jöhet a többi, de csak úgy hogy rá ne jöjjenek. -  Néztem szemébe, mire elmosolyodott.

- Meg kell oldanunk, hogy egy szobába, kerüljünk. Most hogy végre tudom, hogy szeretsz, egy percet sem akarok nélküled tölteni. 

- Valahogy majd csak megoldjuk. 

Miközben a házat sétáltunk körbe, persze először kívülről, el sem szakadtunk egymástól. Olyan jó volt olyan felszabadító érzés volt azzal a személlyel lenni, akit szeretek. Persze máskor is voltunk már együtt, de nem így hogy mind a ketten tisztába lennénk a másik érzésével. A házat körbejárva Rob csak csodálkozott, hogy mennyi minden van. A nagy faház, ami közel sem hasonlított egy erdő széli kunyhóhoz melynek falai már majd kidőlnek.

- Tudod a szüleim valamit mindig is alakítanak a házon. Anya imádja a kertet csinálni, ami szerintem meg is látszik, hiszen a szívét is beleteszi. Valahogy mindig is irigyeltem anyát. Én is olyan akartam lenni amilyen ő. Hogy legyen valami, amit az életemben teljes szívelés lélekkel csináljak. Apa eddig mindig is szeretett barkácsolni csak nem mindig tudott. Egyszer nagyon szerettem volna egy szép polcot a szobámba, de nem azt az egyszerűt, hanem olyat, ami több polcból áll. Apa el is készítette és nagyon tetszett. Amikor felrakta olyan volt a szobám mintha teljesen új bútorokat kaptam volna pedig nem. Csak egy polc volt. Nagyon örültem neki, főleg azért mert apa csinálta. Rögtön eldicsekedtem a legjobb barátnőmnek. Nagyon büszke voltam apukámra ám estére egyszerűen csak leszakadt. Először nagyon megijedtem, majd hangos nevetésben törtem ki. Anyáék rohantak a szobámba a bátyáimmal együtt. Amikor meglátták a polcot, ami romokban hevert a földön ők is elnevették magukat. Később ugyan nagyon sajnáltam, hogy szétesett, de másnap apa a fiúkkal együtt levonult a pincébe ahol egész nap a polcon dogoztak. És hiába csak egy polc még is örökre emlékezni fogok arra a napra. – Fájdalom szorította össze a szívemet a gondolatra, hogy mennyire szeretnek és én mégis képes voltam hazudni nekik. Mert hazudtam nekik és ez örökre bennem fog élni. Már nem tudok a szemükbe nézni a sok hazugság miatt. És nem tudom. Nem tudom, hogy fogom tudni elviselni azt a sok szeretetet, amit, kapok tőlük és Robtól mindamellett, hogy tudom mit csináltam. Az a szemét szabadon van, és bármikor megkeserítheti az életemet, úgy ahogy én tettem azt vele. 

- Tudod, nagyon örülök, hogy megismerhetem a családodat. Mert mindent tudni szeretnék, ami veled kapcsolatos. Nem szeretném, ha titkaink lennének. – Nézett mélyen szemembe. Tudom, mit szeretne, és azt mégsem adhatom meg neki. Túl önző vagyok ahhoz mintsem, hogy elhagyjon pont akkor mikor épp bevallottuk egymásnak mit is érzünk.

- Én is azt szeretném, na de gyere, menjünk be még nem is láttad a házat bentről. – fogtam meg a kezét majd elkezdtem húzni, de megállított. Féltem attól, hogy mélyebben bele akar menni vagy, hogy megkér, mondjam el az igazat ám nem ezt szerette volna. 

- Mielőtt bemegyünk, kérek tőled egy csókot – hajolt hozzám közelebb nagy mosollyal, majd ajkait enyémre tapasztva lágyan megcsókolt. Nem akartam elengedni, szorosan magamhoz ölelve akartam tartani egész nap, de ahhoz hogy a többieket megvicceljük, el kell játszanunk, hogy nincs köztünk semmi, így nem is csókolhatom meg. 

A csók után elengedtem, majd olyan távolságba léptem tőle amennyire nem feltűnő, majd úgy mentünk a házba. Már ez a kis távolság is fájt.  Amikor beléptem a nappaliba meglepve vettem észre, hogy senki nincs ott. A csomagok ugyan ott voltak, de egy árva lélek sem volt a hatalmas nappaliba. Jobban szemügyre vettem valami változás után kutatva, ám semmi nem változott kivéve az egyel több szarvas fejet a falon. A nappali hatalmas volt tele nagy ablakokkal, amik még nagyobbá tették a teret. A kanapé világos barna volt jól illet a bézs falhoz és a fa lépcsőhöz. A kandalló, aminél minden este ültem most élettelen volt. A mellette lévő plazma tv, mely néma, hisz senki nem nézte. A házban a már jól megszokott illat volt, amit mindig is szerettem. A fenyőillat. 

- Hol lehetnek a többiek? – súgta fülembe Rob amitől megugrottam – Csak nem rossz a lelkiismereted? 

- Csak megijedtem. Egyébként van egy sejtésem, hogy hol lehetnek. Gyere - fogtam meg a kezét majd magam után húztam a jobbra lévő folyosón. Sok ajtó mellet elhaladtunk mégis a folyosó végéről hallatszottak a hangok. Ahogy sejtettem. A folyosóról kiérve úgymond a játékszobába léptünk. Itt volt biliárd, csocsó, hatalmas plazma tv, Xbox, és minden, ami kell. A fiúk önfeledten játszottak, ki ezzel, ki azzal, észre se véve hogy ott vagyunk. 

- Már értem, hogy honnan tudtad, hogy hol lehetnek. De hol vannak a lányok? 

- Arra is van egy tippem. Megyek is és megnézem őket - már majdnem elindultam, amikor megfogta kezem majd visszahúzott a folyosóra ahol senki nem láthat minket. Testével a falnak préselt majd úgy suttogta ajkamba a szavakat. 

- Már most hiányzol pedig még el sem mentél. -  Ajkai egy pillanatra érintették enyémet, majd újra megszólalt. – Szeretlek. 

- Én is téged, nagyon – megcsókoltam, majd szürke szemeibe néztem, amik csillogtak a boldogságtól. 

– Később megbeszéljük, hogyan szivassuk meg a többieket. 

- Rendben, de menj, mert ha tovább maradsz, akkor berángatlak az egyik szobába és ki sem engedlek onnan többet. -  Lélegzetem elakadt a mondat hallatán, ahogy elképzeltem mit is csinálhatnánk abban a szobában. 

Egy gyors csók után otthagytam szerelmemet a fiúkkal és a szobám felé vettem az utat. Felfelé haladva a lépcsőn Nielt láttam meg, aki édesen baktatott lefelé a lépcsőn. Valószínűleg a fiúkhoz ment. Amikor felértem, jobbra vettem az irányt majd megálltam a folyosó végén. Nagy levegőt vettem majd beléptem a szobába. Mindenki itt volt, vagyis minden lány. Éppen a gardróbot nézegették, ahol rengeteg ruha volt. Anya ragaszkodott hozzá hogy itt is legyenek ruháim, ha netalántán lejövök ne keljen olyan sok mindent cipelnem. 

- Na végre hogy itt vagy. Hol a fenébe voltál. – Mondta Nikki aki éppen az ágyamon ült. 

- Csak megmutattam Robnak a házat kívülről. 

- Aha, a házat vagy valami mást. Tudod mostanában eléggé összemelegedtetek. 

- Igen a házat. És ez nem is igaz. Egyébként mit szólnátok a jakuzzihoz? 

A lányoknak tetszett az ötlet ezért mindenkinek adtam egy fürdőruhát anya persze nem akart velünk tartani így ő a konyhába ment.  Rengeteget nevettünk, amíg elkészültünk.

Ashleynek egy piros-fekete bikinit adtam, Nikkinek egy fekete trikinit, mely jól kiemeli barna bőrszínét. Lizzy egy „matrózos” trikinit kapott, ami nagyon jól áll neki. Én az egyik kedvencemet választottam ki magamnak, ami egy kicsit szexisebb, párduc mintás fürdőruha.

- Mit szólnátok, ha mindenki megpróbálna elcsábítani valamik pasit? – Vetette fel az ötletet Lizzy. 

- Szerintem ez tök jó. Enyém Kell – mondta Ash nagy mosollyal az arcán. 

- Valahogy sejtettük – nevetett Nikki. Valóban sejtettük mindannyian, hogy Kellant választja. Remélem ők is összejönnek. Szép pár lennének. 

- Én természetesen Mattat választom. – Persze, hisz Nikki ki mást választott volna, mint Mattat. Azt hiszem, hogy nemsokára le kell majd ülnünk beszélgetni. Mostanában nagyon elhanyagoltam szegényt. 

- Kristené Rob 

- Jó, de akkor tiedé Den. – Észrevettem ugyanis, hogy ők ketten nagyon is bejönnek egymásnak. Legalábbis ahogy egymásra néznek, szikrázik köztük a levegő. 

- Rendben akkor menjünk. – Mindannyian felálltunk, majd elindultunk le a lépcsőn. 

A jakuzziban ülve beszélgettünk, amikor a fiúk megjelentek. Szemeimmel azonnal Robot kerestem, akit meg is találtam. Majdhogynem tátott szájjal nézett, amire elmosolyodtam. Lassan felálltam számban a nyalókával. Kimásztam a jakuzziból, majd Rob felé lépkedtem. Lassan kivettem a számból a nyalókát éppen akkor mikor elé értem. Most már valóban tátott szájjal nézett rám.

- Csatlakoztok?  - kérdeztem a fiúktól, de közben végig Rob szemébe néztem.

- Veled bárhova és bármibe – mondta valamelyik fiú, mégsem tudtam volna megmondani, hogy melyik. Rob szemében minden volt. Szerelem, szenvedély, düh. És az, amit én éreztem nem más volt mint mérhetetlen nagy szerelem és vágy iránta. Nem akartam foglalkozni a többiekkel. Csak azt akartam, hogy Rob most azonnal tapasza száját az enyémre. 

Kezeimet megragadva kezdett el húzni nem törődve a többiekkel. Behúzott egy szobába, majd rázárta az ajtót. Mellkasom gyorsan emelkedett fel és le. Rob szeme végigmért néhány helyen kicsit tovább időzve. Majd szemeimbe nézett. Hosszan és mélyen, minta csak a gondolataimat szeretné látni. 

- Nem bírtam tovább – vallotta be ajkaimba suttogva ezzel megbolondítva engem – ha tovább néznek, félő lett volna, hogy megölöm őket – orrát végighúzta nyakamon ezzel megbolondítva.

- A többiek…. – hangom elhalt, ahogy kezei lassan elindultak karomon, aztán vállamon keresztül állapodtak meg. Torkom kiszáradt, míg testem megremegett. 

- A többiek nem érdekelnek, egyedül csak te. – Most kezei a hátamra vándoroltak, hogy szorosan hozzá préseljen. A nyalókám már valahol félúton a szoba felé eltűnt.

- Rob, így meg fogják tudni. – De ahogy észrevettem, nem különösebben érdekelte. Ajkai enyémre találtak, hogy aztán nagy szenvedéllyel csókolhasson. 

- Megőrülök érted.  – Az ágy felé botorkálva majdnem elestünk. Annyira vágytam Rob érintésére és csókjaira. Ledöntött az ágyra hogy aztán fölém mászhasson. 

- Többet nem nyalókázhatsz – nézett szemembe mosolyogva. 

- Miért is? 

- Csak annyit mondok, hogy minden egyes férfi, aki a jakuzzi előtt állt téged nézett csorgó nyállal és nemcsak azzal kellet küzdenem, hogy visszafogjam magam, nehogy rád ugorjak de még azért is, nehogy behúzzak a többieknek, amiért az én csajomat stírölik. 

- Szóval a csajod?

- De még mennyire. – Ajkai nyakamról egyre lejjebb vándoroltak. Kezei derekamat simogatták ezzel engem teljesen az őrületbe kergetve.

Aden szemszöge: 

A telefonom hangos csörgésbe kezdett. Azonnal felvettem meg sem nézve hogy ki az, aki hív. Mivel magánéletem nem volt, biztos voltam benne hogy munkával kapcsolatos. 

- Halló?

- Aden. Most kaptuk a hírt hogy Max Warel az országba érkezett, persze áll néven. Sürgősen el kell menned Kristen Stewarthoz. Ezen túl fokozottabban figyelünk. Meg kell védenünk és el kell kapnunk Maxet, mielőtt még valakinek baja esne. Ha nem szükséges, akkor ne mondj neki semmit. Nem szabad, hogy bárki megtudjon bármit, csak ha feltétlenül muszáj. Azon vagyunk, hogy megkeressük. De eltűnt a szemünk elöl. Mintha csak a föld nyelte volna el. 

- Rendben uram. – Már több éve hogy Kristenre vigyázok, ez volt az első ügyem. Sosem felejtem el azt a napot, amikor találkoztunk. Kristen a kórházban feküdt. Nagyon le volt fogyva és az a trauma, ami érte... A teste minden fájdalmát tükrözte. Fizikai és lelki fájdalmakat egyaránt. Akkor, ott döntöttem el, hogy bármi áron, de meg fogom védeni és nem hagyom, hogy bárki is bántsa. Az óta a nap óta vigyázok rá. Minden egyes percben. Már nem furcsa hisz megszoktam és egy olyan valakiért teszem, aki fontos lett nekem. Kristen lett az én kishúgom, aki védtelen, és akit nekem kell megvédeni.  Sokat fejlődött és erősödött, de még nem lett teljesen jól. Még mai napig benne él az a sok fájdalom és emlék. Ez nem szabadott volna vele megtörténnie. Hisz még olyan fiatal volt. Olyan védtelen és buta. Nagyon fiatal volt egy olyan dologhoz, ami történt vele. Sokáig voltam úgy hogy nem tudtam mit is gondoljak. Hisz ő is hibás volt, de később rájöttem, hogy ha kicsit idősebb lett volna, akkor nem ragadja el egy olyan világ, ami sok ismeretlen és káros dolgot tartogat. És ezeknek a káros dolgoknak következményei is lettek. 

Lassan készülődtem az induláshoz a nem is olyan messze lévő házba. Sok mindent tudok mindenkiről, mégis úgy kell viselkednem, mint aki senkit sem ismer. És ez nem lesz nehéz. A sok év alatt, amit az FBI-nál töltök már tanultam egy s más dolgot. 

- A főnök volt. Be kell épülnöm, mint Kris barátja. – Néztem Ted-re, aki éppen a kamerát nézte. A ház körül most csak hárman vagyunk. Általánosságba úgy 30 dolgoznak az ügyön csak itt Londonban. Sok helyen vannak beépített embereink, ha esetleg felbukkanna a bandából valaki. 

- Valami történt? – nézett rám aggódva. 

- Angliában van. Álnéven jött, hamis iratokkal. New Yorkban eltűnt így a reptereken keresték. Név szerint nem találták így a kameraképeket nézték, de eltűnt és senki sem tudja, hogy hol lehet. A főnök fél, hogy felkeresi Krist. És ha ez történik, akkor nem tudni mit akar vele tenni. Így közelebb lehetek hozzá, hogy meg tudjam védeni. 

- Nem hiszem el, hogy szökhetett meg? El sem hiszem. Mi elkapjuk a bűnözőket erre, akiknek vigyázni kellene rájuk, elengedik őket. 

- Én is így vagyok vele. Nem hiszem el, hogy nem lehet nyugodt élete Kristennek. Rákapcsolódtál már a telefonhálózatra? 

- Igen, de eddig nem volt semmi érdekes. 

- Rendben akkor figyeljetek min…

- Várj, egy kicsit ezt hallgasd. - Az asztalhoz léptem majd felvettem a fejhallgatót. 

- Igen a szüleinél. A város szélén. Úgy néz ki, hogy egyre jobban összemelegedik a Pattinson gyerekkel. De ahogy megbeszéltük teszek róla, hogy ne legyen ilyen boldog. 

- Rendben ajánlom is. A boldogságának hamarosan vége. 

- Gyorsan a kamerákat. Olyat keress, ahol valaki telefonál.

- Ott van – böktem az egyik kamerára. 

- De ez lehetetlen. Mégis honnan ismeri? -  Kérdezte Ted.

- Én tudom. Már gyanakodtam rá, de eddig nem voltam benne biztos. És nem is értem, hogy Kristen miért nem vette észre. 

- Mire gondolsz? 

- Arra, hogy az a férfi, aki az előbb telefonált, nem más, mint Tayler Gates annak a bandának a tagja, amelyik megkeserítette Kristen életét. És most is azon törekszik, hogy mindent tönkretegyen. 

Sziasztok. 

Tudom már régen nem hoztam fejezetet amit sajnálok de egy kis szünet kellett. Köszönöm szépen azoknak akik biztattak hogy jó az amit csinálok és hogy ne figyeljek arra aki névtelenül írogat.  Remélem hogy tetszett a fejezet és annak ellenére hogy már rég nem hoztam fejezetet kapok pár komit. Nagyon jól esne. És köszönöm a képeket a húgicámnak akit nagyon imádok és itt is boldog 17. szülinapot. :) Köszönök mindent :) Imádlak Diki :)

Legyetek jók

Puszi