péntek

10. Fejezet.

Sziasztok itt a következő fejkezet. Remélem, hogy tetszeni fog nektek és ha igen meg persze ha nem akkor is megírjátok nekem komiban :) :) Köszönöm szépen még egyszer azoknak akik komit írtak vagy éppen pipáltak. Nagyon jól esett. :) :)
Puszi
Beky 



10 Fejezet. 

Kristen szemszöge: 

Amikor odaértünk az állatklinikára kiszálltunk az autóból és a kezembe vettem Nielt. Robbal nem sokat beszegettünk az út alatt, inkább csak mind a ketten néztünk ki az ablakon. Habár azt nem tudom, hogy ő mire gondolt azt viszont tudom, hogy nekem egész végig a szobájában történtek jártak a fejemben. Azt a tettét nem tudtam mire vélni. Én vonzódom hozzá, sőt nagyon tetszik és valószínűleg már bele is szerettem, de őt nem tudom megérteni. 

- Valójában miért jöttünk ide?

- Nielt megnézetni – válaszoltam, de közben továbbmentem. Rob mellettem zsebre tett kézzel, kócos hajjal jött. Ha még sohasem találkoztam volna vele most biztos, hogy beleszeretnék egy másodperc alatt. Külsője meg kell, hogy mondjam nem a legátlagosabb. Azonban nekem nem csak ez miatt lett igen szimpatikus. Erre a szóra elmosolyodtam hisz kicsit sem fejezi ki azt, amit érzek Rob iránt. A személyisége nagyon megfogott. Van benne valami különös titokzatos dolog, ami magához vonz. 

Olyan, mint egy titokzatos doboz mely fel van szépen díszítve és benne rengeteg csodás dologgal, ám ennek a doboznak van egy titkos része is amelyben olyan dolgok vannak aminek kiléte előttünk titok. Ám eljön egy szép napon az az idő, amikor mindenre fény derül. 

- De ugye nincs semmi baja? – kérdezte egy csepp aggodalommal a hangjában. 

- Nem nincs semmi ez csak egy rutin vizsgálat, amire most kellett elhoznom. De remélem, hogy nem baj mármint miattam nehogy lemondj valamit – mondtam zavartan és az épület bejáratát kezdtem el bámulni. 

- Ugyan dehogy is, egyébként ezzel egy kicsit elkéstél. Nem gondolod? – kérdezte mosolyogva. Értetlen tekintetem láttán azonban rögtön elkezdett beszélni. – Mármint ha lenne is bármi programom itt vagyok és akkor már rég elkéstem volna, de mivel nem tudok ennél jobb programot ezért nyugodj meg. 

Mosoly szaladt a számra arra a gondolatra, hogy miattam képes lenne akármilyen programot lemondani. 

Állatorvosi klinika

Az előttünk lévő épületre néztem, ami most lett nemrég építve, így még igencsak újnak számított. Mióta Niel megvan nekem, azóta ide járunk, és én tejesen meg vagyok velük elégedve, hisz mindig kedvesen fogadnak minket. Beléptünk az ajtón, ami előttünk magától kinyitódott, majd a pulthoz mentünk ahol nagy meglepetésemre ott állt az orvosunk.

- Alex - mondtam mire hátrafordult. Nagyon kedves ember. Még csak nemrég került ki az egyetemről, ám nagyon jól végzi a munkáját. 

- Á Kris már meg is jöttetek? – mosolygott felém. Rob teste megfeszült mellettem, amit nem értettem, majd el is engedte magát. 

- Rob? - Kérdezte Alex.

- Igen – mondta Rob mosolyogva. 

- El sem hiszem, hogy pont itt találkozunk – mondta mosolyogva Alex

- Én sem.  - mondta Rob, majd kezet fogtak egymással.

- Ti honnan ismeritek egymást? – kérdeztem kíváncsian rájuk nézve.

- Egy egyetemre jártunk csak egy idő után külön osztályba kerültünk, hisz más szakra jelentkeztünk. Én állatorvosira míg Rob…

- Doktor úr telefonon keresik – szólalt meg a nővér a pult mögül a telefont Alexnek nyújtva. 

- Elnézést – nézett ránk bocsánatkérően. Mosolyogva csóváltam meg a fejem, hogy semmi baj. 

- Nem is tudtam róla, hogy ismered – mondtam, ami valószínűleg számára nem volt meglepő hisz nem sok mindent tudhatok róla.

- Én sem tudtam, hogy te ismered – mosolygott féloldalasan. Elvesztem a szemeiben. Olyan szépek, hogy még senkinek sem láttam ilyet. Azt hisszük, hogy az első ember, akibe beleesünk rögtön az igazi, a nagy Ő. 

Nálam ez mégsem így van. 

Niel az orrát a nyakamhoz dugta, amitől megijedtem és egy nagyot ugrottam. Rob meg persze csak nevetett. Csúnyán néztem rá, de akkor sem hagyta abba. Na megállj csak! Ezt még visszakapod.
Nielt hamar megvizsgálta Alex és azt mondta, hogy nincs neki semmi baja sem, aminek nagyon örültem. A telefonom hangos csörgésbe kezdett. Rob mellettem sétált kezében Niellel és nagyon jól elvoltak. Örülök, hogy Nielnek is tetszik Rob. Habár ha lány lenne, akkor még féltékeny is lennék, így viszont hogy fiú nincs miért annak lennem. Egy hatalmas mosollyal az arcomon vettem fel a telefont. 

- Hallo – szóltam bele.

- Szia Kris Adam vagyok.

- Szia Adam.

- Csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy holnap akkor találkozunk ugye ahogy megbeszéltük?
- Persze Adam áll még a holnap – mosolyodtam el. 

- Már nagyon várom – hangja izgatott volt olyan, mint amilyennek még sohasem halottam. 

-  Én is – mondtam. 

- Szia

- Szia – köszöntem el tőle majd eltettem a telefont a zsebembe. Adam olyan furcsának tűnik. Valamiért mát nem olyan, mint régen volt. 

- Valami baj van? - Kérdezte Rob miközben a kocsihoz értünk. 

- Nem nincs semmi baj – mosolyogtam rá. – Csak elgondolkodtam – mondtam majd beültem az autóba. 

Mind a ketten csendben voltunk, de ez a csend nem olyan kínos volt, hanem inkább kellemes. Mindketten a gondolatainkba mélyedve néztünk ki az ablakon, csak én közben a vezetésre is koncentráltam. Amint hazaértünk hozzám bementünk a lakásba, de nem találtam otthon senkit sem csak a konyhában a pulton egy cetlit.

Szia  elmentem Matt-tel a városba. Lehet, hogy későn jövök, ne várj meg.
Ahogy megfordultam Rob ott ált mellettem és valószínűleg ő is látta a papírt, mert nagyon vigyorgott. 

- Úgy látszik, hogy egyedül maradtunk – mondta kaján vigyorral a képén. 

- Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogsz vigyorogni mindjárt – mondtam majd elkezdtem felé közeledni amire ő meg elkezdett hátrálni. 

- Kris mit akarsz? – nézett rám kérdőn. 

- Kinevettél az állatorvosnál, ezt most visszakapod. - mondtam majd elkezdtem csikizni amire hangosan felnevetett. Egyre jobban csikiztem de közbe ő meg menekülni is próbált, így elkezdett újra hátrálni majd azt éreztem, hogy a kezeit az oldalamra teszi és ő is elkezd csikizni. A nevetést nem tudtam visszatartani. Valószínűleg ha most valaki meglátott volna így minket, akkor nem éppen nézett volna normálisnak.
Hirtelen vízszintesbe kerültünk, amitől először megijedtem majd hangosan felnevettem, amikor tudatosult beennem, hogy a kanapén fekszek Robon, majd ahogy Rob szemeibe néztem a nevetésünk elhalt. Mélyen a szemébe néztem miközben éreztem, hogy a derekamon lévő keze felhalad, a hátamra majd szorosan magához ölel. Olyan jól esett az ölelése, mint még semmi más. Ajkai nagyon közel voltak az enyéimhez. Éreztem mézédes leheletét ajkaimon melyek szinte már sóvárogtak, hogy megkóstolhassák az oly édesnek tűnő nektárt. Mégis nemet kellet, hogy mondjak a kísértésnek.

- Ugye tudod, hogy nem ért az, amit az előbb csináltál. Én csak visszaadtam azt, amit te csináltál a kórházban. Így azonban, hogy te is megcsikiztél még egyel tartozom. De nyugi azt nem most fogod visszakapni. Majd csak akkor, amikor nem számítasz rá – kacsintottam rá majd egy puszit nyomtam az elképedt arcára és felálltam róla. 

- Nem vagy éhes? – kérdeztem majd az órára néztem, ami már Délután hármat mutatott. Nem is vettem észre, hogy ilyen gyorsan telik az idő. Nagyon sokat beszélgettünk Alexal, így valószínűleg azért meg valószínűleg az is közrejátszik, hogy Robbal voltam. Ha vele vagyok, az idő nem számít.   

- De az vagyok – mondta, majd ő is fel ált és utánam jött a konyhába. Még láttam, ahogy Niel a nappali sarkában a neki kialakított helyén ül és játszik az egyik játékával. 

Leült a konyha közepén lévő asztalhoz a bárpultra majd onnan nézett. Elpirultam a tekintetétől ezért gyorsan odafordultam a hűtőhöz, majd kitártam az ajtaját. 


- Mit kérsz enni? – kérdeztem, de hátra sem fordultam. Éppen a választékokat akartam mondani, amikor csengettek.

- Mindjárt jövök – mondtam majd kimentem az ajtóhoz. Amint odaértem kinyitottam és a fiúkkal találtam szemben magam. Ott volt mindenki. Kell, Jason, Tayler. és persze Tom sem maradhat ki a buliból.
- Hali Kris. A mi kis Robunkat hol rejtegeted? – kérdezte Kell.

- Ja hallod hol van? Már vagy ezerszer hívtuk, de fel sem vette. Lizzy mondta meg, hogy valószínűleg itt van nálad – mondta Tom, majd beljebb lépett a házba.

- Sziasztok és bent van a konyhában - mondtam majd a konyha irányába mutattam. Amint mindenki bejött megcsuktam az ajtót és utánuk indultam. Meglepő látvány fogadott. Rob ott ált a pultnál és éppen valamit szeletelt. Valószínűleg főzött.

- Nini csak nem befogtad házimunkára? – kérdezte Jakson amire már Rob is rájuk nézett.  
- Hát ti meg mit kerestek itt? – nézett rájuk meglepetten. Hangjában semmi gúnyosság nem volt, csak kíváncsiság.

- Csak nem megzavartunk valamit? – kérdezte Tayler.  
- Nem – mondtuk egyszerre Robbal.

- Ez már gyanús nem gondoljátok? – kérdezte Tom a többiektől, amire csak elmosolyodtam.

- Inkább a kombinálás helyett üljetek le. Komolyan mondom a férfiak rosszabbak még nálunk is – mondtam miközben Rob mellé álltam.  
- Hé - bökött oldalba Rob.

- Jól van, na. Tudom, hogy vannak kivételek – mondtam majd végigsimítottam az arcán csak a játék kedvéért. Amire büszkén elvigyorodott, hogy ő nem az. – Csak sajnos ezek közé te nem tatozol – mondtam nevetve majd felszaladtam a lépcsőn mielőtt bármit is tehetett volna.  

Rob szemszöge:


Először ledöbbenve majd nevetve néztem, ahogy felszalad a lépcsőn. Kristen mindig meg tud nevettetni és mindig a legváratlanabb dolgokat csinálja. Pont ezt szeretem benne.

- Mond csak közöttetek most pontosan mi is van? – kérdezte Taylor kíváncsian.  
- Semmi - mondtam majd tovább szeltem a paradicsomot.

 - Persze. Ha semmi sem lenne, akkor nem lennél vele ilyen. Rob ismerünk – mondta komolyan Jakson.

- Az nem jelenti azt, hogy nem változtam meg – mondtam. Fogalmuk sincs semmiről sem. Hiába hiszik azt, hogy mindent tudnak, vannak olyan dolgok, amit csak is én tudok. 
- Mi csak barátok vagyunk semmi több. Nagyon jó barátok – mondtam majd a főzésre figyeltem inkább.

- Na mi a vita tárgya? – kérdezte Kristen.  
- Csak az, hogy nem szeretnénk itt maradni vacsorára. Nem akarunk zavarni – mondta Taylor egy vigyorral a száján.

- Ugyan ne butáskodjatok már. Még szép hogy itt maradtok. Mi majd főzünk valamit Robbal ti meg csak szépen üljetek le – mondta egy csodás mosollyal az arcán. A nyakára néztem és láttam rajta a tőlem kapott nyakláncot. Nagyon örülök, hogy hordja. Miután megfőztünk és a fiúk is ettek még sokat beszélgettünk. Nemsokára azon kaptuk magunkat, hogy csak ketten maradtunk és persze Niel. Kint már sötét volt. Kezünkben egy – egy borospohár.  
- Ideje mennem gondolom te is fáradt vagy – mondtam majd letéve a poharat az asztalra lassan felálltam.  Valójában egy csepp kedvem sem volt elmenni.

- De hát nem tudsz elmenni – mondta miközben már az ajtó felé tartottam. Kérdőn néztem rá. Már miért ne tudnák elmenni. 
- Nem a saját kocsiddal, vagy hanem én hoztalak, de ha azzal lennél, akkor sem engedném, hogy elmenj hisz ittál. Lehet, hogy nem sokat, de nem akarom, hogy bajod essen…- mondta majd elhallgatott.

- Akkor most mit csinálunk? - kérdeztem meg pár percnyi hallgatás után.

- Felmegyünk és nézünk valami filmet – mondta majd megragadta a kezem és elkezdett felfelé húzni. Felérve bementünk a szobájába majd leültem az ágyra.  
- Na mit szeretnél nézni? – kérdezte kedvesen.

- Nekem teljesen mindegy – mondtam. Valóban így van, nekem csak az a lényeg, hogy a közelemben legyen, semmi már nem számít. 
- Jó akkor majd én választok – mondta.  
Már vagy negyed órája válogatta a filmeket, amikor végre kiválasztott egyet és betette a lejátszóba majd rám nézett ugyanis közben elfeküdtem az ágyon.

Lekapcsolta a lámpát, így a szobát csak a tévé fénye világította be. Kris lassan közelebb jött majd közel húzódott hozzám. Úgy éreztem, hogy muszáj közelebb lennie hozzám így a mellkasomra vontam majd onnan néztük a filmet.  

Kris szemszöge:


Milyen furcsa. Gondoltam magamban. Furcsa ez a szó igen csak jellemzi az életemet. Sohasem tudom, hogy mi az ami miatt velem történek a dolgok. Mindig is azt gondoltam, hogy isten nem szeret, azért adott nekem ilyen életet. Hisz az élet hozzám sohasem volt kegyes, mégis úgy látszik valami megváltozott. Talán tettem valami jót. Vagy csak végre én is megkapom az eddigi elmaradt jó dolgokat. Már évek óta a legjobb dolog, ami velem történhetett az az, hogy megismerhettem Robot. Számomra ő egy új élet. Egy új, talán jobb jövő.

A film, amit nézünk, nem tudom, hogy mi. Nem tudom, hogy mi van benne és azt sem, hogy mióta nézzük. Csak egy valamit tudok, ami nem más, mint hogy Rob mellkasán fekszek és ez egy nagyon jó érzés. Jobb, mint bármi más az elmúlt napokban volt. Rob egy nagyon jó barát, olyan amilyenre mindig is vágytam olyan, aki iránt többet érzek, ám ezt mégsem vallhatom be neki. Nem. Nem tehetem tönkre egy olyan ember életét, akit ennyire szeretek. A családomat már egyszer elhagytam és erre megint képes lennék azért, hogy ők biztonságban legyenek. De Robbal ezt nem tudnám megtenni. Ha bevallanám az érzéseimet, akkor az már végérvényes lenne így azonban nem az vagy legalábbis még nem érzem annak. Hiába hozott Rob számomra egy új jövőt, ha érzem, hogy minden meg fog változni.


16 megjegyzés:

  1. szia!
    nagyon tetszett a feji, kíváncsian várom, h vajon Rob mikor fogja beismerni magának, h valójában többet érez Kris iránt, mint barátság. vajon mi történt pontosan Krissel régebben, remélem, h hamarosan kiderül, már várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia
      Örülök, hogy tetszett. :)
      Nemsokára ki fog derülni de csak apránként. :)
      Sietek a kövivel. :)

      Törlés
  2. Szia!
    Ez a feji is tetszett!
    Na de azért igazán lehetett volna csók! Nem gondolod??
    Mégis mi történt Krissel? És mi fog változni??? És mikor vallják be hogy szeretik egymást???
    Nagyon várom a kövit!!
    Puszi, Orsy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia
      Örülök, hogy neked is tetszett.
      Csók azért nem volt még mert a dolgok a következő fejezettől kicsit változnak. :) De a csóknak is eljön a maga ideje. (amire már nem kell sokat várni)
      Nos Krisel nagyon sok és megrázó dolog történt. Minden. És majd kiderül :) :) :D

      Törlés
  3. Szia!!
    Nagyon tetszett a feji. Sok érdekes dolog volt benne. Rob persze hiába próbálja tagadni, rá van írva, hogy szerelmes Krisbe. De persze ez fordítva is igaz. Kíváncsian várom, hova akarsz kilyukadni azzal, hogy Kris miért hagyta el a családját.
    Nagyon várom a kövit.
    Puszi:Renée

    VálaszTörlés
  4. Szia
    Örülök hogy tetszett. :)
    Mindent meg fogsz tudni :) :)
    Sietek a kövivel :)
    Puszi :)

    VálaszTörlés
  5. Szia!

    Vajon ki történt Krissel? És közel fogja e engedni magához Robot?
    Rob lassan beismeri hogy szereti Krist.

    Váeom a folytatást .

    Nóci

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia köszönöm a komit. :)
      húúú hát erre nem tudom hogy mit mondhatnák talán csak annyit hogy majd kiderül. Igen és igen :) Vagy nem?? :)
      Nemsokára hozom a kövit :) :)

      Törlés
  6. Szia!
    (most csak így gyorsan mindent)

    Nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon tetszik a törid, nagyon várom a frisset is.

    díj nálam: http://sunlightedwardbella.blogspot.com

    puszi:Waltex

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia
      Köszönöm a komit. Örülök, hogy tetszett. És köszönöm szépen a díjat.
      Puszi
      Beky :D

      Törlés
  7. Sziaaa!
    Ez volt álmaim fejezete. olyan tipikus voltam amikor olvastam
    Rágtam a körmöm (pedig nem szokásom), nem lehetett letörölni a mosolyt az arcomról...stb. hihetetlenül imádom a történetedet..
    Millió puszi, és nagyon nagyon siess a következő fejezettel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia
      Köszönöm a komit és örülök hogy tetszett. Remélem hogy a körmeid a következő fejezetre is megmaradnak. És sietek vele :)
      Puszi
      Beky

      Törlés
  8. Szia Beky!
    Imádtam! Tudom, hogy mindig ezt mondom, de nem tudok erre más szót találni, sajnálom. :D
    Annyira tetszett, húúú!!! Most kíváncsivá tettél, hogy mi Rob foglalkozása. Ne hidd azt, hogy nem vettem észre a kipontozást ahol megemlítenéd.
    Annyira ari volt Kris amikor mondta, hogy maradjon ott Rob este.
    Nagyon várom a folytatást.
    Puszi: Lexy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia
      Örülök neki, hogy tetszett a fejezet és köszönöm szépen a komit is. :)
      Azt is hamarosan megtudod :) :)
      Sietek vele :) :)
      Puszi
      Beky

      Törlés
  9. Szia!
    Ez nagyon jó fejezet volt.
    Nagyon aranyosak együtt. Egyértelműen vonzódnak egymáshoz, mégse lép egyikük se. De miért? Félnek, hogy a barátságuk látná a kárát? Szerintem abszolút nem. A haverjaik is észrevették, hogy valami van köztük.
    Talán Kris előbb-utóbb pattintja Alexet, de lehet, hogy ehhez az kéne, hogy Rob is lépjen valamit.
    Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.

    VálaszTörlés
  10. Szia
    Köszönöm a komit és örülök, hogy tetszett. :)
    Mindent megfogsz tudni a következő fejezetből ami hosszabb lesz mint az eddigiek és nagyon sok minden megfog benne változni. :)
    Puszi
    Beky

    VálaszTörlés