szerda

21. Fejezet


21. Fejezet



Lassan lépkedtem lefelé a lépcsőn a magas sarkúban és a bőrönddel a kezemben. Úgy beszéltük meg a többiekkel, hogy innen indulunk, mivel ők nem tudják az utat. Elég sok ruhát csomagoltam, össze hisz Rob csábításához nagyon is sok ruha kell. Itt már mindenki elkészült és összepakolt. Én pedig már nagy izgalommal várom, hogy odaérjünk és a megfelelő pillanatban elmondhassam Robnak azt, hogy szerettem.  Még sosem voltam ilyen izgatott. Aden azt javasolta, hogy ne idegeskedjek és csak legyek határozott. Elmondása szerint abból, amit látott tegnap, Rob nem fog visszautasítani. Amit nagyon remélek is. Sosem szerettem ennyire senkit és még egy csalódást már nem élnék túl. Abban biztos vagyok hogyha Robbal nem sikerül örökre elvesztem a hitemet a szerelemben. A hasam folyamatosan görcsben volt a visszautasítástól való félelem miatt. Az életem egy részét már elrontottam a másodikat nem fogom.

- Hagyd húgi, majd segítek – szaladt fel a lépcsőn Den. Rámosolyogtam köszönte képen, majd lementünk.

- Hű de csinos valaki – mondta anya mosolyogva. Valójában sohasem voltam az a lányos típus. Nem szerettem a maga sarkukat a sminket vagy a körömlakkokat. De éppen itt volt az ideje a változásnak.








- Csak nem Robert miatt csípted így ki magad? – Kérdezte anya mosolyogva, én meg olyan vörös lettem, mint a rák. 

- Anya – szóltam rá immáron olyan vörösen hogy tagadni sem tudtam, igenis rátapintott a lényegre. Amikor Rob előtt voltam, akkor mindig csak a bátorság volt bennem, a cél elérése érdekében, de ilyenkor mindig megfordult a fejemben, hogy nem hülyeség az, amit csinálok? De mindig a válasz az, hogy nem. Végre úgy érzem megtaláltam azt, akivel boldog lehetek, és nem fogom futni hagyni. Emlékszem arra mikor találkoztunk. Már akkor úgy éreztem, hogy ő az igazi. Hogy talán vele kapok egy új esélyt a jövőre. És talán minden más lehet vele. Minden igazi és jó. 

- Ugyan Kristen, ne is tagadd. Nekünk is van szemünk és az amit tegnap láttunk megerősített. De kérlek legközelebb ne előttünk, ha lehet. Nem akarom a húgomat szex közben látni – mondta Jered. Ha lehetséges, akkor még az eddiginél is jobban elpirultam, sőt ez már nem elpirulás hanem vörösödés. Hogy mondhat ilyet, mikor itt vannak a szüleink is.

- Jered. Fejezd be – rivalltam rá.

- Ugyan ne pirulj, ezen nincs mit szégyellni. Én kimondottan élveztem, hogy a pasi mennyit szenved – mondta Cam. 

Anyáék értetlenül néztek ránk, és éppen nyitotta volna a száját Apa, gondolom hogy megtudakolja pontosan mit is csináltam, mikor csengettek. Niel azonnal elkezdett ugatni és már szaladt is az ajtó felé. Én is gyorsan felálltam és hálás voltam annak, aki csengetett. Ennél rosszabb már nem igen lehet. Vörös fejjel siettem az ajtóhoz, majd odaérve már fel is vettem Nielt mielőtt kiszaladt volna az útra, mert akkor hajkurászhattam volna egy darabig. Azonban mikor kinyitottam az ajtót Tom vigyorgó arcával találtam szemben magam és a háta mögött ott voltak a többiek. 

- Hát te mitől vagy ilyen vörös? Csak nem tán valami testmozgást végeztél. De várj csak – nézett háta mögé majd újra felém – de hisz Rob itt van. Vagy valaki más a kiszemelt áldozat – nézett mögém, mire csak a fejemet fogtam, majd elálltam az útból. Mikor azt hittem annál már nem lehet rosszabb, amit a testvéreim csinál, akkor jelenik meg Tom és cáfol rá erre. 

- Bolond – csapott a fejére Ashley, aki mögötte jött be, majd amennyire tudott Niletől szorosan megölelt.

- Na, ezt miért kellett? – Nézett Tom Ashleyre sértődötten. Gyorsan megköszöntem Ashleynek, majd már nem törődve a két veszekedő személlyel, alig vártam már hogy találkozzak Robbal. Sorban megölelgettem mindenkit, majd végre utoljára Rob következett. Nagy mosollyal néztem rá, amit ő is viszonzott. Nem csináltunk semmit csak álltunk egymással szemben és néztük egymást. Ez azonban nem tarthatott sokáig, mert Niel megunta, hogy fogom, és kiugrott a kezemből. Rob lába mellett azonnal kifutott én pedig utána. Én, mint valami bolond futottam azonnal utána a magassarkúmban csakhogy félő volt, hogy kitöröm a bokámat. Azonnal lerúgtam a cipőt a lábamról ás úgy vettem üldözőbe. Halottam hogy Rob is segíteni próbál, mert rögtön mögöttem volt. Niel, mintha csak játszott volna velünk össze vissza futott. 

A kis rosszcsont a medence felé futott és reméltem, hogy nem fog beleesni. Egyre gyorsabban futottam utána, nehogy baja legyen. Niel azonban máshogy gondolta, és elkanyarodott. De a nagy lendülettől csak a medence leg szélén sikerült megállnom ami Robnak már nem sikerült, ugyanis a következő pillanatban a medencében találtam magam. Nem hiszem el, hogy mi Robbal folyton a medencében kötünk ki. Amint a víz felszínére jöttem rögtön Rob felé néztem, aki sajnálkozva nézett rám.
- Sajnálom, de nem tudtam megáll… - a szó azonban belefagyott. Szemei lejjebb vándoroltak arcomról és egy helyen megállapodott. Értetlenül néztem rá ő azonban valamire nagyon összpontosított. Értetlenül követtem a pillantását és mikor észrevettem, hogy pontosan mi is az, ami ennyire lekötötte a figyelmét és azonnal elpirultam. Minden átlátszódott és olyan volt mintha, nem lett volna rajtam semmi. Rob pedig észrevehetően nagyon is élvezte ezt. Gyorsan lejjebb merültem a vízben ezzel is valamivel kicsit jobban eltakartam magam. Miért kellette nekem pont ezt a ruhát felvennem.
Rob megköszörülte a torkát, majd Nielre nézett, aki a medence szélén ült, szájában pedig a nála sokkal nagyobb törölköző egyik sarka volt. 

- Ha nem tudnám, hogy lehetetlen azt hinném, hogy direkt csinálta – pillantottam Rob felé aki csak nagyon ritkán mert rám nézni és nagyon kevés ideig. 

- Jobb lesz, ha kiszállunk – mondta majd kimászott és felém nyújtotta a kezét. Mire kétkedve néztem rá. 

- Élvezed mi?

- Még szép. Ezen túl ez a kedvenc ruhám, amit valaha rajtad láttam – olyan nagy mosoly volt az arcán hogy mind a 32 foga kilátszódott. Rendben Pattinson, ha te játszol, akkor én is. Elfogadtam a felém nyújtott kezét majd mikor már kint voltam a vízből magabiztosan megálltam előtte. Szemei azonnal melleimre tapadtak, amik szinte fedetlenül tárultak elé melltartó hiányában. Felemelt állal indultam el a ház felé vissza sem nézve Robra. Éppen beléptem a házba mikor Rob hirtelen átkarolt a törölközővel, ezzel elfedve testem kíváncsi tekintetek elöl. 

- Veletek meg megint mi a fane történt? – Kérdezte Kellen nevetve. 

- Niel volt a hibás. Mi csak el akartuk kapni. – Magyarázkodott Rob miközben még mindig szorosan tartott az ölelésében. 

Leráztam magamról az ölelő kezeket és szorosan magam köré fontam a törölközőt majd felmentem a szobámba. Az ajtót nem tudtam becsukni, mert rögtön Rob lépett be mögöttem. Amint ő is bent volt az ajtót hangosan becsapta és hátamat nekinyomva simult hozzám. Egyre gyorsabban szedtem a levegőt, de ő is.

- Megőrjítesz – suttogta ajkaimba. 

-  Mi… miért nem akartad, hogy a többiek lássanak? –Kérdeztem dadogva azt, ami nagyon is érdekelt. 

- Azért, mert csak én akarlak látni – suttogta ajkaimba. Tovább nem bírtam és ajkaimat az övére nyomtam. Lágyan és hosszan csókolt mindaddig, míg az ajtón nem kopogtattak. Rob nagyon lassan húzódott el tőlem. Már a nyelvem hegyén volt az a bizonyos szó és már majdnem kimondtam mikor ismét kopogtattak. 

- Amikor odaértünk szeretnék veled beszélni – néztem nagyon komolyan Rob szemébe. 

- Én is szeretnék veled beszélni – ugyan olyan komolysággal ejtette ki a szavakat, akár csak én. Mégy egy gyors csókot nyomott a számra majd kiment. Az ajtóban pedig nem más állt, mint Ashley és amikor meglátta Robot, nem lehetett levakarni a mosolyt az arcáról. 

- Na, mi volt? – faggatott azonnal amint az ajtó becsukódott. 

- Beleestünk a vízbe és hát amint látod, fehér ruha van rajtam ami igen csak átlátszó ha vizes lesz. 

- Úgy érted, hogy...

- Igen úgy. Rob úgy nézett, hogy majd kiesett a szeme. 

Ashley segített kiválasztani a ruhát, amibe megyek, majd mikor lementünk, már Robon is száraz ruha volt. Nem néztem rá, mert akkor újra elpirultam volna, így a többiekre figyeltem.








- Na, most hogy kifürödtétek magatokat, indulhatunk végre? -  Kérdezte reménykedve Jackson.

- Persze menjünk. 

Lassan haladtunk a kisbusz felé, amit a fiúk szereztek. Nagyon meglepődtem mikor megláttam. Csak a szüleim és a testvéreim mentek tőlünk külön, mivel az ő kocsijukat is haza kellett valahogy vinni. Igazán jó hangulatban telt az út, miközben Tayler vezetett. Ahányszor csak rá néztem, valami furcsa érzés volt bennem, amit nem tudnák elmagyarázni, bármennyire is szeretnék. Gyorsan eltereltem a figyelmemet és ismét arra gondoltam, hogy végre elmondom Robnak mindazt, amit érzek iránta. De mi van akkor, ha őt nem érdeklem? Akkor elveszítem, mint barátot, és azt sosem szeretném. Lehet, jobb lenne, ha megtartanám magamban és csak úgy szeretném, és amikor majd biztos leszek abban, hogy ő is érez irántam valamit, akkor mondom el. 

Nem, hogy is gondolhatok ilyet. Az a sok minden, amit tett az elmúlt pár napban, bizonyíték rá, hogy valamit csak érez irántam. Lassan elővettem a telefonomat a táskámból, majd elkezdtem pötyögni.

„ Mi van akkor, ha visszautasít? K.” – A válasz szinte rögtön érkezett.

„Ne is gondolj ilyenre. Most nem futamodhatsz meg. Mond el bátran, hogy mit érzel. A” – Szinte halottam, ahogy mondja.

„ De mi lesz, ha nemhogy visszautasít, de elvesztem, mint barátot? K” – Olyan bizonytalan voltam, mint még soha. 

„ Ne gondolkodj ennyit, mert az nem tesz jót. Ha én tenném ezt egy lánnyal, akkor az biztosan azért volna, mert tetszene, vagy mert szeretném. A”

„ Rendben és köszönöm. Te mindig megoldod a problémákat. K”

„ Ugyan cica, neked bármit. És mint mindig. Ha esetleg ismét elkezdenél gondolkodni (amit nagyon remélek, hogy nem fogsz ) és ismét kétségeid lennének, csak írj vagy telefonálj. A”

„ Bolond. És köszönöm. K” – Mosolyogva csóváltam a fejem miközben elküldtem az üzenetet. 

„ Köszönöm a bókot. Sok sikert. Szia, A.” Aden már csak Aden. A legjobb barát a világon, akivel egy borzasztó körülmények között találkoztam.

Már alig vártam, hogy oda érjünk. Aden csak segített abban, hogy ismét magabiztosan nézzek előre és ne foglalkozzak a következményekkel, csak tegyem, amit kell. Az úton Ashelyvel beszélgettem és a hozzánk csatlakozó Nikkivel. Még senkinek nem mondtam el, hogy mit tervezek ma, mert nem szerettem volna, ha azelőtt megtudnák, mielőtt színt vallottam Robnak. 

Amikor odaértünk mindenki ámuldozva nézte a nagy faházat, ami hatalmas volt. Az a hely, ahol leéltem az életem egy kicsiny, mégis emlékezetes részét. Nagy mosollyal néztem a házra, majd Robra. A többiek elindultak a házba és mikor Rob is menni akart, elkaptam a karját. Értetlenül nézett rém.

-  Szeretnék mondani valamit – néztem a szemébe, majd összekulcsoltam az ujjainkat és elindultam a hintaágy felé, ahol rengeteg időt eltöltöttem. Leültünk rá, majd szembefordultunk egymással. 

- Lehet, hogy amit most mondani fogok tönkreteszi a barátságunkat. Az nap mikor találkoztunk már akkor éreztem, hogy valami megmozdult bennem és habár nehezen vallottam be magamnak is, és ott van a titkom, amit még nem tudok elmondani, de ezt muszáj. Szóval én.. én – néztem a szemébe, majd kinyitottam a számat, hogy kimondjam, de közbevágott.

- Én is szeretlek – úgy meglepődtem, hogy a szám is tátva maradt, majd lassan hozzám hajolt és lágyan megcsókolt. El sem hiszem, ez tényleg a valóság? De az volt, éreztem ajkai ízét, puhaságát és a kezét, mely szorosan magához vont. Nem tudom elhinni. Szeret és én is őt. Végre újra boldog lehetek. De meddig, ennyi titokkal? 



Sziasztok
Itt is a fejezet remélem tetszett igaz hogy egy kicsit rövid lett de a kövibe bepótolom. ahyon örülnék ha kapnák sok sok komit. Legyetek jók. És köszönöm az előző fejezethez a komikat és a pipákat.
Puszi Írjatok komikat :) 

6 megjegyzés:

  1. Szia Beky! nagyon nagyon tetszik ez a fejezet is. Az a rész, mikor beleestek a medencébe Niel miatt nagyon szupi volt, főleg az, mikor megbámulta Rob Krist a fehér, vizesen átlátszó ruha miatt. És mikor a szobában voltak, szerintem már akkor biztos lehettett volna benne Kris, hogy nem csak ő táplál érzéseket Rob iránt, hanem ez fordítva is megtörténik. Kár hogy Ashley megzavarta őket. Nagyon tetszik az a rész is, amikor bevallják egymásnak az érzéseiket.
    viszont valamit nnagyon nem értek. Látom a pipákból, hogy sokan olvassák a történetet, és hogy sokaknak tetszik, és ráadásul a legtöbb olvasonak van saját oldala is. Pont ezért nem értem azt, HOGY MIÉRT NEM ÍRNAK KOMIT???? Szerintem teljesen érthető, ha valakinek szüksége van visszajelzésre, hogy tudjon irni, hiszen ez mindenhol igy működik. Az Olimpián is (hogy aktuális példát hozzak fel), kella versenyzőknek a szurkolás, hogy tudják, mögötte állnak, a színészeknek a rajongótábor, egy szakácsnak a dicséret, és jelenesetben egy írónak a komik. Ugyhogy szerintem tényleg nagyon jó lenne mindenki irna komit, mégha csak annyi is, hogy: "Szia, jó lett" vagy "Szia, szerintem ez most kicsit gyengébb, nekem ez meg ez nem tetszett benne" és akkor biztos vagyok benne, hogy a pozitív komik erőt adnának, a negatívak pedig irányt, hogy min próbálj változtatni, ha valamin kell. tehát tényleg remélem, hogy ezentúl mindenki, vagy legalább néhányan irnak pár szót.
    Puszi, nagyon nagyon várom a kövit!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia
      Nagyon örülök hogy tetszett és azt is hogy így buzdítasz mindenkit hogy írjanak komit. Nagyon jól esik. Sokszor van úgy hogy ez miatt nincs kedvem írni de olyankor mindig elgondolkodom hogy nekem kell hálásnak lennem amiért olvassátok egyáltalán. Nem várhatom el hogy folyamatosan megírjátok a véleményeteket.
      Még egyszer köszönöm hogy írtál.
      Puszi.

      Törlés
  2. Szia!
    Nagyon jó lett!
    Vicces volt Niel követése... xD Nem gondoltam volna hogy egy kutyának ennyi esze van! Még törölközőt is vitt nekik. Egyszóval megszivatta őket... :D De cuki!
    Na és végre megtörtént a szerelmi vallomás. Már nagyon vártam. Rob még meg se várta hogy Kris befejezze... :)
    Nagyon kíváncsi vagyok mindkettejük múltjára, mert ugye tele vannak titkokkal. És most hogy már együtt vannak, megbíznak egymásban, remélem hogy hamar megnyílnak egymás előtt, hogy segíthessenek egymásnak...
    Várom a kövit! :P
    Orsy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia
      Örülök hogy tetszett.
      Valóban végre megtörtént amit már régóta vártál és szerintem sokan mások is. Sajnos arra hogy a múltjuk teljesen kiderüljön arra még várni kell. A történet lényege amire épül minden még csak ezután fog jönni.
      Köszönöm hogy írtál.
      Puszi

      Törlés
  3. Szia Beky!
    Ez nagyon jó lett! Szintén a medencés jelenet volt a legjobb. Főleg az, ahogy Niel elbánt velük, majd vitte a törölközőt. Okos egy kiskutya, az is biztos. Felcsaphatna kerítőnek. Ezen kívül furcsálltam, hogy Kellan nem tett enyhén szólva is kedves megjegyzéseket a vizes ruhákról. De hát... fejlődő jellem. :D
    Várom a folytatást! :D
    Puszi: Lexy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lexy.
      Örülök hogy tetszett. Valóban okos Niel és mindig ő hozza őket össze. Kellan sajnos sosem fog javulni.
      Köszönöm hogy írtál
      Puszi.

      Törlés