vasárnap

7. Fejezet

Sziasztok. 

Itt a következő fejezet. Remélem, hogy tetszeni fog. Van egy videó a szöveg közepén. Szerintem, ha elindítjátok, és úgy olvassátok tovább sokkal jobb, mint simán. :)



7. Fejezet

.
- Na, hogy halad a munka? – kérdezte kedvesen Liz. Mindig is arra hajlottak, hogy minden tökéletes legyen. Mondjuk a helyükben én is pont ugyanezt tettem volna annak érdekében, hogy sok vendég járjon ide és ők a jó úton haladtak. Egyre több vendég lett.

- Igen minden jól megy –néztem a vendégek felé.

- Láttam jól kijöttél a fiúkkal, akik itt ültek az előbb.

- Ja, igen ismerem őket – mosolyogtam rá.

- Khm – köszörülte meg valaki a torkát a hátam mögött, amire én hátra is fordultam. – Felkérhetlek egy táncra? –szólalt meg Rob. A táncparkett felé néztem ahol már nagyban táncoltak. Milyen jó is lenne a karjai között lenni. Olyan ragyogó szemekkel nézett rám, hogy lassan elolvasztotta a sok melegséggel, ami bennük volt.
 
- Öhmm, nem lehet nekem…

- Menj csak. Majd én itt maradok – mondta Liz. Kétségbeesetten néztem rá. Féltem attól, hogy mi lesz, ha olyan közel leszek Robhoz hisz ő csak barátként tekint rám, míg én… Liz csak elmosolyodott. 
Nincs mit tenni levettem a kötényt, majd Rob felé léptem és elindultunk a táncoló emberek felé.
Testemet egyszerre járta át félelem és öröm is. Lassan lépkedtem, jobban szerettem volna húzni az időt, de sajnos nagyon közel volt a táncparkett a pulthoz, így hamar odaértünk. Az isten is ellenünk lehetett, ugyanis épp most váltott egy igen csak lassú számra. A torkom összeszorult.

Rob szembe fordított magával, majd elég sután közelebb lépkedtem hozzá. Feszülten emeltem fel a karjaimat és kulcsoltam nyaka köré, míg ő forró kezeit derekamra simította, amitől megborzongtam.

- Fázol? – kérdezte

- Nem – vágtam rá azonnal.



 Kicsit szorosabban vont magához és egy varázsütésre elmúlt minden aggodalmam és feszültségem. Az illata ismét elkábított, mint mindig ha a közelébe vagyok. Lábaim automatikusan mozogtak, aminek örültem, mert nem igazán tudtam arra koncentrálni, hogy pontosan hova lépjek. A zene halkan szólt, ezzel is elkábítva az embereket, de lehet, hogy csak én éreztem úgy.

Most boldog voltam annyi év után végre először boldog, még ha ez a boldogság csak pár percig is tart már megérte. Szememet lehunytam és mintha egy szakadék szélén táncolnék, de az a szakadék nem félelmetes hisz az alján ott hullámzik a gyönyörű kék óceán melynek vége láthatatlan pont, úgy mint a jövőnk. Az óceán szinte egybefolyt a felhőkkel a messzi távolban akár csak két élet.

Robbal lassan táncoltunk a sziklán és az orromba kúszott a tulipánok illata, amely körbevett mindent és csodássá varázsolta ezt a helyet. Mint egy mesebeli világ ahol csak ő meg én létezünk. Szorosan ölelt és én boldogan bújtam még jobban hozzá. Itt minden olyan nyugodt, ami azt is bizonyítja, hogy ez nem lehet a valóság, hisz ott semmi sem ennyire ragyogó és varázslatos. Valójában ez a tökéletesség nem is létezhet csak a képzeletünkben. A valóság soha sem lehet nyugodt békés és semmi keppen sem gondtalan.

A valóságba visszatérve vettem csak észre, hogy fejem Rob mellkasán pihen. Ijedten kaptam fel, majd fel sem néztem úgy szólaltam meg.

-          Most már vissza kell mennem, dolgozni. – mondtam majd próbáltam elmenni. A zene még ment, de már az ütemek lassulásából kilehetett venni, hogy lassan véget ér. A teremben mindenki összebújva táncolt és az arcukon csak a boldogság volt látható.

Elindultam a pult felé nem is foglalkozva azzal, hogy Rob mit csinál. Csak menekülni akartam a számomra épphogy csak megtapasztalt, de elérhetetlen boldogságból.


Rob szemszöge:


Mint egy másik világ, egy újfajta érzés járt körbe. Még sohasem éreztem ilyet és elmondani is nehéz lenne. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki még csak most tapasztal meg egy számára teljesen ismeretlen dolgot, ami valójában nagyon is tetszik. És én ebből az érzésből még többet akartam, mint egy finom ételből. Krist ölelni egyszerűen ez az érzés volt. Leírhatatlan megfogalmazhatatlan és érthetetlen azonban azt tudom, hogy borzasztó érzés volt amikor Kris hirtelen kiszakított ebből azzal, hogy elment. Szinte még reagálni sem tudtam. Agyam és lelkem még ebben a kábulatba volt.

Egyedül álltam a színpadon, ami teljesen nem volt igaz hisz a rokonaink, barátaink mind itt táncoltak, de mégis egyedül éreztem magam. Krisre néztem, aki miután Nikki kérdésére bólintott eltűnt a hátra vezető ajtón. Jobbnak láttam, ha kicsit kiszellőztetem a fejem. Kilépve az étterem ajtaján arcomat megcsapta a hideg őszi levegő. Fejemet felemeltem az égre, ami már sötét volt, de a csillagok és a holdfényt adott nem hagyva, hogy elvesszünk a vak világban.

Őszintén szólva nem tudom, hogy mióta lettem ennyire olyan, mintha most minden megváltozott volna, csak nem tudom, hogy ennek mi az oka. Valahogy másnak láttam mindent.

-          Na, mi van haver? Mi ez a búskomor fej? – kérdezte meg Kell aki egy sörrel a kezében nézett rám vigyorogva.
 
-          Semmi – néztem vissza oda ahol a kocsik őrült iramban száguldoztak. – Gondolom láttad, amikor táncoltunk. – mondtam.
 
-          Igen – mondta miközben bólintott egyet. Most eltűnt róla minden vidámság és egész komolynak tűnt. – Látom, kedvelitek egymást.
 
-          Igen, Kris nagyon jó barát. Ahogy ti is. – tettem gyorsan hozzá.
 
-          De még sem olyan, mint mi. Kicsit jobban is kinyithatnád a szemed. – mondta.
 
-          Ezt hogy érted?
 
-          Úgy hogy kedvel téged.
 
-          Ahogy én is őt.

-          Ember komolyan mondom, kikészítesz. Rob te tényleg ennyire hülye vagy? Hát nem veszed észre, hogy teljesen odáig van érted? … ahogy te is érte.

-          Kell ez nem igaz. – néztem rá. – Mi csak nagyon jól érezzük magunkat egymás társaságában épp úgy, ahogy veletek vagy bármelyik más barátommal együtt. Jobb, ha ezt most abba is hagyjuk. – mondtam majd elindultam vissza az étterembe.

Vic -et láttam meg elsőként, aki borzasztóan boldog volt. Ha jól sejtem, akkor most jön a nagy eljegyzés. A tömeg elhalkult a zene is megállt. Mindenki csak őket nézte. Ben letérdelt, az arcán csak izgalom látszódott. Valahogy meg tudom érteni habár érezni még nem éreztem, hogy ez milyen lehet. 
Vic nagyon jól választott. Ben nagyon rendes srác és bármit megadna a nővérem boldogságáért. Mint egy jó testvér azért én is elbeszélgettem vele, hogyha valaha is megmeri bántani akkor, kinyuvasztom, de azt kell, hogy mondjam nagyon jól vette az akadályt.

-          Victória Pattinson hozzám jössz feleségül? – kérdezte majd félve nézett a nővérem szemébe.
 
-          Igen - ugrott egy nagy mosollyal a száján a karjaiba. Ezt én sem tudtam kihagyni mosolygás nélkül, majd úgy éreztem egy érzés arra késztetett, hogy nézzek oldalra. Kris állt ott, aki szintén engem nézett. Rámosolyogtam, amit ő is viszonzott. Jó tudni, hogy nem haragszik rám semmiért.
Mindenki tapsolt ezért én is így tettem, majd közelebb léptem hozzájuk és beléptem a sorba, hogy én is gratulálhassak nekik. Először Ben-hez léptem oda majd kezet fogtunk.

-          Csak túlélted. – mosolyogtam rá.
 
-          Ja, haver. – ezen csak hangosan felnevettem.
 
-          Ne feledd, amit most mondok. Majd ha te leszel ebben a helyzetben, akkor megtudod, hogy milyen és én is ugyan így kifoglak nevetni. – olyan komoly arcot vágott, mint amit azelőtt még soha.
 
-          Rendben megegyeztünk, habár szerintem arra még várnod kell egy kicsit.
 
-          Azt majd még meglátjuk. – mondta majd kikerülve odalépett a még hátam mögött sorakozó emberekhez.  Odaléptem nővéremhez, aki egy óriási vigyorral nézett rám.
 
-          Gratulálok. – öleltem magamhoz, amit szorosan viszonzott is.
 
-          El sem tudom mondani, hogy menyire boldog vagyok. – mondta. Meg is érdemli, hogy boldog legyen. – Most már csak Lizzy és te vagy öcsi. – borzolta össze a hajam.
 
-          Hé…
 
-          Jaj, bocsánat tudom, hogy vagy egy órát szenvedtél vele, hogy tökéletes legyen. – nevetett fel.
 
-          Ha tudod, akkor miért csinálod?
 
-          Azért, hogy bosszantsalak.
 
-          Hát köszi, nagyon rendes vagy.
 
-          Mégis mire vannak a tesók, ha nem arra, hogy bosszantsák a másikat?
 
-          Elnézést. – halottam meg mellőlünk egy igen csak félénk hangot, aki nem más volt mint Kris. 


10 megjegyzés:

  1. Szia!
    Tetszett ez a feji is!
    Olyan aranyosak voltak Krisék tánc közben... Bele zúgtak egymásba, de nem merik bevallani a másiknak... uff!
    Jajj de várom hogy mikor jön már össze Robsten???!!! :D
    Csipkedd magad! Kövit akarook!! ^^
    Puszi, Orsy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Örülök neki, hogy tetszett. Sietek vele. :)

      Törlés
  2. Szia!

    Aranyos volt amikor Kris és Rob táncolt. Mindketten odaáig vannak a másikért, de nem vallják be egymásnak? Attól tartanak hogy a másik csak barátként gondol rá? Kíváncsian várom mikor ismerik be szerelmüket / többet éreznek egymás iránt?

    És mi lesz a Kris Adam vacsorán?

    várom a folytatást.

    Nóci

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Köszönöm a komit :)
      És igen attól félnek hisz ki ne félne a csalódástól ?? :) De majd ők is rájönnek, hogy nincs mitől félni reméljük :)

      Törlés
  3. szia :)
    nagyon jó lett a feji :)
    csak egy dolgot nem értek, miért nem hiszi el Rob azt Kellanek, hogy Kris kedveli őt?, ez az egyetlen dolog
    várom a kövi részt
    pusszancs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Köszönöm szépen és örülök, hogy tetszik :)
      Azért nem hiszi el mert számára hihetetlen, hogy egy olyan lány mint Kris beleszeret és nem csak egy éjszakára kell neki :) De akkor ezt a kövi fejezetebe jobban kifejtem majd. :)

      Törlés
  4. Szia!
    UTÁLOM UTÁLOM UTÁLOM UTÁLOM UTÁLOM mikor itt hagyod abba. Mikor olvasná az ember mert nagyon izgi és egyszer csak azt látni, hogy nincs tovább és hogy várni kell a folytatást. Szép volt a táncos jelenet. Szerintem már Rob és Kris is tudja magában, hogy ez több mint barátság, csak még maguknak sem merik beismerni, nemhogy másnak... A lényeg, hogy gyorsan hozd a következő fejezetet, mert MEGŐRÜLÖK.
    Millió puszi
    Diki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a komit. :)
      Nagyon sietek a következővel :)

      Törlés
  5. Szia!
    Imádtam!!! Húúúú! Nagyon, nagyon tetszett a táncos rész, csak kár, hogy Kris olyan gyorsan elment. Még a zene is pont a hangulathoz illő, ügyesen kiválasztottad. Remélem gyorsan egymásra találnak. Már alig bírom kivárni. Siess a kövivel.
    Puszi: Lexy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm neked is a komit. A türelem fontos erény :) Mindennek eljön a maga ideje. És sietek a következővel :)

      Törlés