csütörtök

5. Fejezet

Sziasztok! 



Meghoztam a kövi fejezetet habár elég sok késéssel, de azért remélem, hogy tetszeni fog :) 

Kérlek, majd írjátok meg komiban, hogy milyen lett. :)

Nos jó olvasást. :) 



Puszi

Beky





5. Fejezet. 





Kris szemszöge. 



Reggel kipihenten ébredtem fel. Még sohasem aludtam ilyen jót mint most. De valami nem stimmelt, hogy jutottam én haza? Benéztem a takaró alá és meglepődve tapasztaltam, hogy a tegnapi ruhámban vagyok. 



Az utolsó emlékem az, hogy beülünk a kocsiba majd pár szót váltunk és én nagyon álmos letten. Hogy én milyen illetlen vagyok! Elaludtam. 



Kopogás zavarta meg a gondolat menetelemet, majd be is lépett rajta Nikki. 



-          Á szia, pont most szerettelek volna felkelteni – mondta miközben leült az ágyam szélére.



-          Nikki mi volt tegnap este? – kérdeztem meg rögtön, neki tudnia kellett máskülönben hogyan jutottam volna be a szobába. 



-          Éppen mentem volna fel a szobámba, amikor csengettek. Kinyitottam erre mit látok, hogy egy igen csak jóképű férfi tart a karjaiban. Rögtön elkezdtem aggódni, de azt mondta, hogy csak elaludtál. Felhozott a szobádba majd letett az ágyadba. Még egy kicsit beszélgettünk majd jött a nővére – mondta Nikki. 



-          Most biztos bunkónak tart, amiért elaludtam – közben a fejemet a tenyerembe temettem. 



-          Ugyan Kris, nyugi biztos, hogy nem így van – mondta magabiztosan. 



-          Honnan veszed? – kérdeztem egy cseppet gúnyosan. 



-          Onnan hogy látszik, rajta ahogyan rád néz. – Éppen szólásra nyitottam volna a számat, de megelőzött. – Siess, mert mennünk kell a munkába. – Mondta majd kiment az ajtón. És akkor esett le, hogy ma van a zártkörű rendezvény. 



Gyorsan kipattantam az ágyból és már fürdőben is voltam.

Amint mindennel végeztem kinyitottam az ajtót és egy szál törölközőbe léptem be a szobámba. A kanapémra pillantva megláttam Rob kabátját, amit még az este folyamán terített rám, hogy ne fázzak annyira.



Lassan lépkedtem a kanapéhoz majd leülve rá megfogtam a kabátot. Még érezni lehet rajta Rob csodás illatát. Olyan jó lenne, hogyha megtarthatnám, de ezt nem lehet, vissza kell adnom. Odamentem az íróasztalomhoz ahol a telefonom volt majd felvettem és kikerestem belőle a megfelelő számot.

Pár csörgés után fel is vette. 



-          Szia Rob, Kris vagyok. 



-          Szia. – mondta lelkesen, ami engem is nagyon feldobott. 



-          Szia, nem akarok zavarni… - mondtam volna de félbeszakított. 



-          Kris te sohasem zavarsz.



-          Először is bocsánatot szeretnék kérni azért, hogy elaludtam este. Nagyon illetlen volt. 



-          Ugyan ne szabadkozz. Én egyáltalán nem bánom legalább ki tudtad magad aludni – hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog. 



-          Az igaz, de akkor sem volt szép tőlem.



-          És mi a másik ok? – kérdezte meg kíváncsian. 



-          Itt hagytad a kabátodat. – böktem ki végül. 



-          Tényleg? – hallottam meglepett hangját, de mintha mosolygott is volna. 



-          Igen esetleg el tudnál érte jönni vagy én vigyem el? – kérdeztem meg. 



-          Mi lenne, hogyha most te jönnél?



-          Rendben nekem jó, és mikor? – már alig várom, hogy újra láthassam. 



-          Mondjuk holnap. 



-          Rendben nekem az jó de most le kell tennem, ideje munkába menni – mondtam 



-          Jó, persze, akkor szia – majd letette miután én is elköszöntem. 



Letéve a telefont felálltam, majd a gardróbomba mentem. Tétlenül álltam a sok ruha előtt, amit az évek alatt Nikkivel vettünk. Végül a választásom egy fehér nadrágra egy hozzá való fekete felsőre esett, melynek a háta nagyon is kivágott. A cipőkből egy igen csak magas sarkúra esett a választás. 



Majd a fürdőszobába szaladva egy kevés sminket tettem magamra,  még a ruhához illő kiegészítőket felvettem és visszamentem a szobámba. 



  Felvettem a hozzá való kék sálat és kabátot, majd lementem a nappaliba ahol Nikki várt rám.

-          Menjünk, mert el fogunk késni! - mondta majd meg sem várva a válaszomat rohant az ajtóhoz. Csak mosolyogni tudtam rajta. 



Nikki olyan nekem, mint a testvérem és már el sem tudnám képzelni nélküle az életem. Azt hiszem, szerencsésnek mondhatom magam, hogy találkoztam vele. Ha arra gondolok, hogy mások elveszítik a legjobb barátnőjüket, pusztán azért mert képesek lefeküdni a barátnőjük pasijával mindig boldog leszek, hogy az a három távol töltött év kibírta a mi barátságunkat, és amikor visszajöttem minden onnan folytatódott ahol abbahagytuk. 



-          Kris el ne felejtsd, hogy holnap kell Nielt az állatorvoshoz vinni. – mondta Nikki ezzel megszakítva gondolatmenetemet.



-          Tudom és nem felejtettem el – mosolyogtam rá. Tudom, hogy csak azért szól, mert állandóan elfelejtek mindent és nagyon hálás is vagyok neki.



-          És mond csak mikor fogsz ismét azzal a cuki pasival találkozni? – a tekintetét belefúrta az enyémbe miközben nagyon vigyorgott.



-          Holnap – válaszoltam egyszerűen. – Itt, maradt nálam a kabátja és vissza szeretném adni neki, ezért ma reggel felhívtam.



-          És ezt eddig miért nem említetted nekem? – nézett rám szemrehányóan, de arcán ott bujkált a mosoly, amit alig tudott elfojtani magában.



-          Azért mert nem kérdezted – válaszoltam nemes egyszerűséggel.



-          És nincs neki véletlenül egy ikertestvére?



-          Sajnálom, de ha jól tudom akkor nincs – mondtam – De várjunk csak, mi is van közted és Matt között? – kérdeztem és mintha elpirult volna. Itt valami biztosan van.



-          Semmi különös. Tegnap csak eljött aztán borozgattunk – mondta teljesen nyugodtan.



-          Igen és…



-          Nem volt semmi és. Most pedig megjöttünk – mondta majd miután leállította a kocsit mindketten kiszállunk.



-          Nehogy azt hidd, hogy ezt ennyiben hagyom! - mosolyogtam rá egy amolyan soha nem szabadulsz meg tőlem nézéssel.



-          Mit nem hagy Kris? – lépett oda hozzánk Matt és Adam.



-          Semmi semmi – mondta gyorsan Nikki, de le sem tudta venni a szemét Mattről.



-          Szia – köszönt Matt Nikkinek miközben csak őt nézte. Nekem akkor is nagyon furcsák.



-          Szia – köszönt Nikki is megbabonázva. Meg sem szólaltak csak egymást nézték. Hozzám Adam jött oda, ezzel is kizökkentve gondolataimból.



-          Szia.



-          Szia – köszöntem vissza miközben rámosolyogtam.



-          Tudod azon gondolkodtam, hogy akkor holnap ha volna kedved elmehetnénk valahova – fordult felém miközben az étterem felé haladtunk.



-          Nekem a holnap az nem jó – néztem rá.



-          És holnapután? - szemeiben remény csillogott.



-          Akkor rá érek. - mosolyogtam rá. Olyan Adam mintha kicserélték volna. Teljesen máshogy viselkedik és mindig, ha a közelemben van, érzem a tekintetét magamon.



-          Akkor holnapután elmegyek érted és elviszlek egy nagyon jó helyre. - mosolygott miközben kinyitotta nekem az ajtót. Amikor beléptem Lizzel találtam szemben magam.



-          Ó szia ugye nem késtünk el? – néztem az órámra aggódva.



-          Nyugi nem vészes – mosolyodott el. – De most már munkára, mert nem sok időnk van és sok a tennivaló. Bementem hátra az öltözőbe majd magamra kaptam a fekete kötényemet és már mentem is ki. Amikor kiléptem az ajtón Nikki elvarázsolt tekintettel, mintha itt sem lenne, bement, hogy ő is ugyanezt tegye, amit én. Mosolyogva megráztam a fejem majd elindultam Peterékhez.

Lassan lépkedtem a folyosón, egyenesen el a konyha mellett be az étterembe.



A pultnál Peter ált Mattel együtt.

-          Szia Kris – köszönt kedvesen Peter.



-          Szia. – mondtam majd melléjük léptem.



-          4 órára fognak érkezni a vendégek. Addigra szeretném, hogyha minden tökéletes lenne. Ők egy nagyon kedves régi ismerőseim és szeretném, hogyha tényleg minden jól menne. A többit elmondom, hogyha márt mindenki itt lesz. Pár perc múlva már a többiek is itt álltak.



-          Szóval 4 órára jönnek a vendégek. Matt és Adam ti menjetek el Nikkivel a virágokért. Kristen te pedig teríts meg. Tudom, hogy nagyon jó vagy ebben, úgyhogy megbízom benned. Semmi különös kérés nem volt ezt, illetőleg úgyhogy ahogy szeretnéd, úgy csináld. Amint azt ti is észrevehettétek a szakácsok már készítik az ételeket. Liz és én itt leszünk, és ha bármi van csak szóljatok. Most pedig munkára – mondta. 



Mindenki elindult a dolgára. Én a raktárba mentem majd kihoztam a bézs színű terítőket, amit mindegyik asztalra rátettem majd mentem a tányérokért. Sima egyszerű tányérokat választottam hisz most nem ezekre szeretném fektetni a hangsúlyt, hanem a virágokra. Ha a tányérok is díszítettek lennének, akkor az már túl giccses lenne. Letettem a tányérokat, a poharakat, majd az evőeszközöket is minden asztalra, ami csupán csak 1 órába tellett. Már csak a virágok hiányoztak. 



-          Szia – szólt a fülem mellett valaki. Úgy megijedtem, hogy egy nagyot ugrottam. Egy kacagó hangot hallottam miközben hátrafordultam.



-          Sajnálom nem akartalak megijeszteni – mondta Adam miközben nevetett.



-          Látom – néztem rá sértődötten.



-          Tényleg ne haragudj – hagyta abba a nevetést.



-          Jó semmi baj. Meghoztátok a virágokat? – kérdeztem



-          Igen gyere. – mondta majd elindult a bejárat felé ahol ott állt az étterem autója.



-          Ezek nagyon szépek ámuldoztam. Na de vigyük be – vettem fel az egyiket ami egy nagy váza volt. A szára keskeny  és a tetején széjjel megy mint egy kehely, amibe gyönyörű színű rózsa volt. Voltak még kisebb pohár méretű virágtartók. Bevittük őket az asztalokra amik így most már gyönyörűen néztek ki.



Ha ez az én eljegyzésem lenne, pont ilyet szeretnék. Egy visszafogott mégis gyönyörű szép, hely, ahol elindul a boldog jövő egy olyan ember mellet akit tiszta szívemből szeretek. Vajon milyen lehet egy olyan ember mellett lenni, akit tiszta szívedből szeretsz? Gondolataimból az ajtó hangja ébresztett fel. 



-          Jó napot elnézést, de zárva vagyunk. – mondtam.



-          Jó napot. Tudom. Az eljegyzés miatt jöttem. Tudod… - mondta, de félbeszakadt – ugye nem baj, ha tegezlek?



-          Ja nem egyáltalán csak nyugodtan. – mondtam miközben rámosolyogtam



-          Szóval a fiam már nagyon várta ezt a napot és szeretném, ha minden tökéletes lenne. – nézett körbe.  – Ez gyönyörű – ámuldozott, amin én csak mosolyogtam hisz kinek ne tetszene az ha megdicsérik a munkáját.



-          Örülök hogy tetszik önnek. – mondtam.



-          Ugyan már nyugodtan tegezz. A nevem Tina – nyújtotta felém a kezét, amit én szívesen el is fogadtam majd én is bemutatkoztam.



-          Á szia Tina. – jött oda Peter majd üdvözölte Tinat.



-          Jobb, ha én megyek még rengeteg dolgom van – mondtam majd elindultam.



-          Várj Kris. Nagyon varázslatosan néz ki ez az egész terem.



-          Köszönöm – mondtam majd elmentem be az öltözőnkbe.



Az a pár óra, ami a vendégek megérkezéséig hátra volt roppant gyorsan eltelt. Szinte mindig volt mit tenni hisz mindenki csak arra törekedett, hogy két ember számára egy felejthetetlen estét hozzon össze. Mire feleszméltem már a vendégek elkezdtek szállingózni, és ahogy az arcokat láttam igencsak tetszett nekik ez a hely. Ma Lizz külön kérésére fehér inget viseltünk mindannyian. Azt mondta, hogy a nadrág és a cipő maradhat, de szeretné, ha ma valami egységes is lenne rajtunk. Éppen a pult mögött álltam és narancslevet töltöttem ki egy pohárba, amikor az ajtó kinyitódott és egy nevetgélő fiúcsapat jött be rajta pár lánnyal együtt. 



A tálcára tettem az italokat majd elindultam az asztal felé. Sikeresen letettem az asztalra a poharakat majd visszafordultam a pult felé és akkor megláttam, hogy az előbb beérkező fiú csoport ott ül. 



Valószínűleg ők is az eljegyzésre jöttek, hiszen mindegyikükön öltöny volt. Egy nagy sóhaj kíséretében elindultam a pulthoz majd mikor beálltam mögé és felpillantottam egy olyan gyönyörű szempárral találtam szemben magam, ami már nem volt ismeretlen. 



-          Te? – kérdeztem meglepetten, amire ő csak elmosolyodott és a barátai is abba hagyták a beszélgetést.



-          Igen. – mosolygott. – Szia - mondta lágyan egy csábos mosoly kíséretében miközben áthajolt a pulton és az arcomra adott egy puszit.



-          Szia – mondtam, amikor már végre megtaláltam a hangomat.



-          Sziasztok – nézem a fiúk felé, akik mosolyogva bámultak engem, persze erre el is pirultam.



-          Rob nem is említetted, hogy Kris itt dolgozik – nézett rá vádlón Tom.



-          Azért nem említettem, mert én sem tudtam! – nézett rám egy mosoly kíséretében Rob.



-          Én sem tudtam, hogy ma itt leszel – néztem rá.



-          Igen hisz ez a nővértem eljegyzése – mondta még mindig mosolyogva. Ennek sohasem fagy le a mosoly az arcáról?



-          Gratulálok a nővérednek – mondtam.



-          Majd te meg mondod –értetlenül néztem rám, amire odajött hozzám majd megragadva a kezemet elkezdett húzni az egyik általam megterített asztal felé, ahol rengeteg boldogan nevetgélő ember volt.



-          Vic. –szólalt, meg amire egy gyönyörű szőke hajú lány fordult Rob felé. – Szeretném neked bemutatni egy nagyon jó barátomat. – mondta amire Vic rám nézett majd elmosolyodott és felállt.



-          Szia, engem Victória Pattinson-nak hívnak – nyújtotta felém a kezét.



-          Szia, engem Kristen Stewart-nak. – mosolyogtam rá. 



Miután Vic és Rob bemutatott mindenkinek visszamentünk Robbal a pulthoz hisz nekem dolgoznom is kell. Nikki és Matt a konyhában voltak, így most Adam állt bent a pult mögött. Odaléptem mellé majd a fiúkra mosolyogtam. 



-          Mit adhatok? – kérdeztem. Nekem egy sört mondta Kellan mosolyogva.



-          Nekem is. – mondta Tom. Majd sorba Jakson és Tayler is ezt kérte. Robra néztem.



-          És neked mit adhatok?



-          Most nem kérek semmit.



-          Ja majd később mi? – nevetett fel Tom amit őszintén szólva nem értettem, de nem is akartam ezzel foglalkozni.



Elkezdtem kitölteni az italokat, amikor két kart éreztem meg a derekamon majd a jobb vállam felett egy fej jelent meg. 



-          Kris nem láttad a kupaknyitót? – mondta, de láttam, hogy közben végig az arcomat nézi. Olyan közel volt hozzám, hogy éreztem a leheletét a nyakamon.



-          De, itt van - adtam a kezébe.



-          Köszönöm. – mondta majd már el is ment. Amikor mindenkinek kiöntöttem azt, amit kért felpillantva egy pár meglepődött szempárral találtam szemben magamat.



-          Mi az? - kérdeztem. - Kellan éppen megszólalt volna de Rob beelőzte.



-          Semmi. – hangja fáradtnak tűnt és volt még benne valami más is. Nem tudtam, hogy most mit mondhatnék, hogy ezt a feszült levegőt megszakítsam majd eszembe jutott a tegnapi nap.



-          Ha gondolod, akkor a kabátodat máskor is el tudom vinni. –szólaltam meg hirtelen Robra nézve. Értetlen fejjel nézett rám.



-          De miért nem jó a holnap? –kérdezte.



-          Neked jó, de én azt hittem, hogy neked nem. Nem szeretnék zavarni. – pillantottam a családja felé.



-          Ugyan Kris, te sohasem zavarsz – mondta.



-          Állj. –mondta Tom.



-          Milyen kabát? Hova megy Kris?



-           Tegnap mikor hazavittem Krist ottmaradt a kabátom, ami rajta volt. – magyarázta Tomnak.



-          Kris, Rob pontosan hol is hagyta a kabátját? - kérdezte kaján vigyorral a képén Kellan.



-          A szobámban – mondtam, de már meg is bántam amint kicsúszott a számon.



-          Igen? – Néztek össze a fiúk.



-           – És végigtanulmányoztad Kris szobáját? – kérdezte Jakson. Rob éppen válaszolni akart, de megelőztem.



-          Igen és képzeld, csak tudod mi az amit a legjobban megnézett? –kérdeztem, amire érdeklődve néztek rám.



-          Az ágyam. – kacsintottam rá, majd elindultam a konyha felé azonban még láttam a ledöbbent arcukat, amin egy jó nagy pacsit adtam magamnak. 



 Kristen ruhája

4 megjegyzés:

  1. Szia!!
    Ez nagyon tesztett. Főleg, ahogy Kris beszólt a fiúknak. Nagyon tetszett.
    Siess a kövivel!!
    Puszi:Renée

    VálaszTörlés
  2. Szia Bekym!
    Imádtam! Erre nem lehet mást mondani. Annyira imádom azt amit csinálsz, hogy ezt kb csak így tudom kifejezni.
    Nagyon ari volt Kris amikor nem tudta hogyan került haza. Meg utána amikor rájött. :D
    Jó volt a feladatmegosztás a pincérek között, hogy Kris egyedül lehetett egy kicsit.
    Óóó, a vége, amikor Kellannak mondja, hogy az ágyát nézte meg a legjobban Rob, akkor ájuldoztam. Imádtam. :)
    Hogy hagyhattad így abba? Már alig várom a kövit, de addig kifúrja az oldalamat a kíváncsiság.
    Puszi: Lexy

    VálaszTörlés
  3. marha jó lett amikor tudod hoz a kövit :D nagyon tetszik siess vele :D puszikaa By:Encykehh

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Nagyon tetszett, ahogy Kris beszól a végén Jacksonnak. Imádtam.
    Az egész fejezet nagyon tetszett, de ez a rész nagyon szórakoztató volt.
    Ahogy Rob alig várta, hogy Kris visszaadja neki a kabátját, mert így újra találkozhat vele. Ezt - úgy tűtn - Kris is várta már.
    Kíváncsi vagyok, mit fog Rob reagálni Adam kis akciójához. Bár az se tiszta még, hogy Kris mit szeretne.
    Várom a kövit.

    VálaszTörlés