kedd

30. Fejezet

Sziasztok. Jó pár hónap várakozás után végre itt a 30. fejezet. Remélem, hogy azoknak akik itt vannak tetszeni fog a fejezet. Jó volt ismét írni és kiadni magamból mindent. 
Jó olvasást. 
Beky 




30. Fejezet


Ashley szemszöge:


Kellannal a tánc nagyon jó volt. Sokszor felteszem magamban a kérdést, hogy hogyan lehet, hogy csak nagyon ritka alkalmakkor tudja megmutatni az érzelmeit, hisz ha mások is tudnák, hogy tud igazán komoly és érzelmes is lenni talán a többiek is megismernék azt a Kellant, akit én is ismerek. És habár nekem is csak most mutatta meg ezt az oldalát tudom, hogy szeretni fogom mindig, és még annál is tovább.
A gyönyörű szám lassan véget ért, ám én még nem szerettem volna elengedni Kellant. Szerettem volna ebbe az énjébe kapaszkodni, hogy mindig velem maradjon, de tudtam, hogy ez jelenleg lehetetlen. Abban is biztos voltam, hogy talán este mikor kettesben leszünk, elő tudom hívogatni ismét ezt.
- Szeretlek. – Suttogtam a fülébe. Egy szóval nem lehet kifejezni azt, ami bennem, zajlik le mégis úgy éreztem, hogy talán ezzel az egy szóval is, de ki tudom fejezni azt, hogy mit is érzek iránta. Szerelmes vagyok ebbe a férfiba olyan régóta, hogy már nem is emlékszem rá. Eddig magamnak sem mertem bevallani, mert képtelenségnek tűnt. Mégis most itt vagyok vele a karjai között, ahogy épp a fülembe suttogta érzéseit.
- Én is szeretlek. – Vallomása mindennél többet jelentett nekem. Tudni, hogy szeret, hogy viszonozza az érzelmeimet többet jelentett mindennél és olyan felejthetetlenné tette ezt a napot, hogy ha szeretném, sem tudnám elfelejteni.
Végre igazán boldognak érzem magam egy olyan férfi mellett, aki szert, és akit én szeretek.
A házhoz érve elköszöntünk a többiektől, majd kézen fogva elindultunk a szobám felé. Minél előbb szerettem volna vele egyedül lenni. Az ajtó becsukódott a hátunk mögött én pedig azonnal a karjai közé bújtam fejem nyakába fúrtam és mélyet szippantottam csodás megnyugtató illatából.  Izmos karjaival szorosan magához vont. Megszállt a nyugalom és a biztonságérzet. Amikor ezek között a karok között vagyok, úgy érzem, hogy senki sem bánthat, és hogy sosem eshet bántódásom.
- Nagyon tetszett a mai nap, de örülök, hogy végre kettesben lehetünk. Csak te meg én, egy hatalmas szobában ahol azt csinálhatjuk, amit csak szeretnénk. – Mondtam mire csak elmosolyodott azzal a tipikus csibészes mosolyával, amivel első pillantásra levett a lábamról.
- Igazán? És mit szeretne a hölgy csinálni, idebenn, kettecskén? – Nézett le rám, de továbbra sem engedett el.
- Hogy én? – Kérdeztem, mire csak bólintott. – Én ugyan semmire nem gondoltam.
- Az jó, mert nekem rengeteg tervem van. – Mondta, de én már nem tudtam neki válaszolni, mert  már alatta is találtam magam.  Kellan mellettem támaszkodva hajolt egyre közelebb hozzám.
- Gyönyörű, vagy amikor nevetsz. És ha tehetném, egész nap nevettetnélek, hogy ajkaid mindig ebben a csodás mosolyban lehessenek. – Arcomat elöntötte a pír és olyan vörös voltam, mint egy jól megért paradicsom. A fülem elkezdett égni és szerettem volna elbújni, de nem tudtam.
- Ritka alkalmak egyike mikor elpirulsz, ezért még csodálatosabb. – Arcom még pirosabb lett, ha ez lehetséges. Kezem a nyakára tettem majd lassan lehúztam magamhoz hogy ajkainkat forró csókban ilesszem össze. Szívem egyre hevesebben kezdett verni még testemet elöntötte az izgalom és a szerelem.  Ajkaink játéka életre keltette a testemet és tudtam, hogy csak őt akarom egész életemben. Kezem becsúszott pólója alá és majd lekezdtem simogatni puha forró bőrét .
Keze megtalálta az utat felsőm alá. Forró érintésétől libabőrös lettem nem tudtam mást csak azt, hogy ezt a forróságot mindenhol érezni szeretném magamon. Keze lassan kúszott egyre, feljebb míg el nem érte a melltartóm szélét. A gondolattól, hogy mi fog következni beleremegett a testem és egy hatalmas sóhaj szakadt fel a torkomból. Tudtam milyen Kellanal lenni hisz már voltunk együtt ám ez a furcsa izgatottság mindig is bennem volt akárcsak az elsőnél és úgy érzem ez sosem fog elmúlni.
Kellan megfogta az oldalamat majd ülő helyzetbe húzott kezei lassan lejjebb csúsztak egészen a felsőm aljáig, amit megfogva lehúzott rólam. Miután a felső lekerült Kell nem tétlenkedett ajkai lágy táncba kezdtek az enyéimmel, míg ki nem csatolta a melltartómat. Számról eltűnt a forróság és csak a nyomokat hagyta maga után, hogy aztán arcomról nyakamra áttérve, lassan húzza maga után a forró csíkot. Semmi másra nem tudtam gondolni csak arra, hogy nemsokára ajkai mellemet érintik. Bőröm ahol ajkai érintették felperzselődött testem mégis lassan libabőrös lett. Kívántam, úgy ahogy még eddig sosem. Lassúsága még jobban felszította bennem a tüzet. Lehelete perzselte testemet. Ajkai végre elérték mellemet. Kellan rögtön tudta, hogy jó helyen jár. Éreztem ahogy egyre jobban elönt a forróság és futótűzként terjed végig testemen. Miután melleim egy időre elég kényeztetést kaptak most szépen lassan csókokkal hintette be az oldalam mindkét oldalon, és a hasamat is. Ajkai végig haladtak csípőm vonalába miközben kezei szépen lassan kigombolták a nadrágomat. A levegő egyre gyorsabban áramlott a tüdőmbe, de semmi másra nem tudtam gondolni csak a cipzár hangjára, ahogy lehúzódik. A nadrág meglazult csípőm körül, hogy aztán lassan súrolva testemet minél lejjebb kerüljön rólam. Amint Kellan megszabadult a nadrágtól visszatért oda ahol utoljára megcsókolta testem, majd az immár felszabadult terület felé haladt. Amikor már végigcsókolta mindkét lábam és megszabadított a zoknimtól felfelé haladt nagyon lassan combom belső oldalán egészen a bugyim széléig. Keze közé fogta az utolsó ruhadarabot, és attól is megszabadított. A csókjai, amiket testem legérzékenyebb pontjára adott teljesen megürített. Forró nyelvével érintett mitől a hátam ívbe feszült és hangosan felnyögtem. Kellan ismét felém csúszott immáron teljesen meztelenül ölelt magához. Éreztem forró bőrét, ahogyan azt is, hogy mennyire kíván. Lágy csókot hintett ajkaimra, majd még egyet, végül ajkai enyémen maradtak szerelmesen vágytól fűtötten csókoltuk egymást miközben testünk összeolvadt és lágy, de annál fűtöttebb táncba kezdett.


Kriszten szemszöge:


A napok gyorsan teltek, gyorsabban, mint szerettem volna. Anyáékkal  és a bátyáimmal lenni nagyon jó volt olyan, mint régen azzal a különbséggel, hogy most a barátaim is itt voltak. Pár nap elteltével viszont ezek a barátok már nem csak az enyémek voltak, hanem az egész családomé. Ashley és Kell közelebbi kapcsolatba kerültek, aminek nagyon örültem, ahogyan mindenki más is. Mi is egyre szorosabban kapcsolódtunk egymáshoz Robbal aminek kimondhatatlanul örültem.
Rob lent volt a többiekkel én azonban jobban szerettem, volna egy kicsit egyedül maradni, hogy gondolkodni tudjak. Épphogy lefeküdtem az ágyra már kopogtak is. Egy halk sóhaj szakadt fel a tüdőmből. Jobb lett volna most egyedül lenni, de nem tehettem, meg hogy elküldöm azt aki az ajtó előtt áll, így hát kelletlenül, de beengedtem. Nagy meglepetésemre anya ált az ajtóban
- Szia. – Mosolyogtam rá.
- Szia drágám, nem akarlak zavarni csak gondoltam beszélhetnénk. Persze ha zavarlak, akkor elmehetek.
- Nem. Nem zavarsz, gyere csak be nyugodtan. – Tártam ki előtte az ajtót, majd miután becsuktam az ágyra feküdtem, és anya is így tett. Az ágyon feküdve és a plafont bámultam miközben szemeimben lassan könnyek gyűltek.
- Mi bánt kincsem? Talán összevesztetek Robertel?
- Nem semmi ilyesmiről nincs szó. – Ám válaszra várva még mindig engem nézett. – Semmi rossz dolog nem történt, éppen ellenkezőleg. Én… én csak nem tudom felfogni mindezt, ami velem történt. Annyi időt vártam erre a férfira, mindig reménykedtem, hogy majd megtalálom, és most itt van. Szeretem, minden egyes porcikámmal minden, egyes sejtemmel. Ha nincs, mellettem úgy érzem fél ember vagyok, és elképzelem arcának lágy íveit, halvány ajkait amint mosolyra húzódnak és gyönyörűen csillogó szemeit, amivel rám néz. Sosem akarom elveszíteni mégis bennem, van a félelem, hogy mi van, ha mégis bekövetkezik, amitől félek és egy napon elveszettem. Tudom, hogy azt sosem élném túl. A közösen megélt percek emléke folyton szemeim előtt lebegne. Minden dologban őt látnám, ahogyan boldogan rám mosolyog és szemei a lehetetlennél is jobban felragyognak, miközben visszatükröződik szemeiben arcképem. Elveszíteni azt, akit szeretünk a legnagyobb veszteség, amit csak át lehet élni. 

- Jaj kincsem ez teljesen érthető. Amikor megismertem apádat én is így éreztem. Amikor valaki belép, az életedbe meg kell tanulnod, hogy már nem vagy egyedül és, hogy van kivel megosztanod mindet. Ő melletted fog állni mindenben, legyen az jó vagy rossz, nem fog magadra hagyni, mert szeret. Pont olyanok vagytok, mint amilyenek mi voltunk. Olyan jó nézni titeket és tudni, hogy annyi jó dolog fog előttetek állni, persze rossz és nehéz pillanatok is lesznek, de ki kell tartanotok egymás mellett és akkor mindent át tudtok vészelni. – Szerettem volna, ha az mind igaz lenne, amit anya mond, de félek, hogy Rob mégis elhagy, ha megtudja a múltamat. Azt a múltat, amit eddig oly féltve őriztem, és ami lehet, hogy hamarosan kiderül.

Csak pár hetet szeretnék, még nyugodtan eltölteni mielőtt ez egész életemet fenekestül felfordítom.
Kezemmel letöröltem a könnyeket az arcomról, majd felálltam az ágyról, hogy szembenézhessek saját arcképemmel. Az elmúlt napok emlékeire visszagondolva mosoly ült arcomra, ám a szemeimben még ott volt a kétség és a félelem, ami minden éjjel üldözött álmaimban. Szerettem volna olyan lenni, mint a többiek, gondtalan titkok nélküli és boldog. Tudom, hogy az életemet én alakítottam ilyenné, ahogy azt is tudom, hogy csak én tudok változtatni rajta, de ez egy olyan lépés, ami nagyon nehéz. Tudni, hogy mennyi ember fog bennem csalódni és hogy a régi sebek ismét feltépődnek. 
Sosem voltam különleges, csak egy átlagember, de mégis olyanná váltam amilyen mindig is szerettem volna lenni. Tudom, mit kell tennem, tudom mi a helyes. Egyszerű átlagemberből lettem egy olyan átlag, akinek van célja.
Az én célom feltárni a titkaimat, hogy aztán véglegesen el tudjam tüntetni őket, mert habár a hegek ott maradnak azok fognak segíteni, emlékezni arra, hogy ki is voltam, és hogy ki lettem. Készen álok rá hogy elmondjak mindent, hogy feltépjem a sebeket.


Tayler szemszöge:


Egyre nehezebb volt elviselnem a sok boldogságot körülöttem. Azt szeretném, hogy az a nő megfizessen mindenért amit elkövetett ellenünk. De hiába is szeretném én ha nem rajtam múlik minden.Zsebemben a telefon hangos zenélésbe kezdett. A kijelzőn egyetlen név villogott, pont az akire gondoltam, Max.
- Hogy alakul a helyzet?- Hangja, mint mindig most is határozott és kemény volt, pont olyan, mint mindig is.
- Számunkra? Nem éppen a legjobban. Mindenki nagyon boldog és szerelmes.
- Ennek örülök.
- Hogy lehet ennek örülni? Mi azt akarjuk, hogy annak a nőnek legyen a világon a legrosszabb, olyan amilyet senki sem tud elképzelni. Megkeseríteni akarjuk az életét nem jobbá tenni. Vagy talán még mindig szereted és lemondasz a tervünkről? – Hangom gúnyosan hatott pont, mint ahogy szántam. Nem azért vártunk ennyi évet hogy aztán meghátráljunk. Amit elkezdtünk azt be is akarom fejezni, méghozzá úgy ahogy azt elképzeltem.
- Gyorsan a föld alá kerülhetsz, ha még ilyeneket mondasz. Semmi mást nem érzek az iránt a nő iránt csak gyűlöletet. Hidd el minél nagyobb most az öröm, annál jobban fog neki fájni az, ha mindent elveszít majd.
- Akkor miért nem lépünk most, hisz most a legboldogabb és nem tudom, meddig bírom még ki ott, közöttük.
- Kénytelen leszel kibírni még egy kicsit. Már nem sokat kell várnod. – A vonal még azelőtt megszakadt mielőtt az utolsó szó eltűnt volna.
Nem tudom, mit érezhet Max, de semmiféleképpen sem fogom hagyni, hogy mindaz, amit terveztünk, meghiúsuljon.


Kristen szemszöge:


Lefele haladtam a lépcsőn kezemben egy könyvel ami nagyon érdekesnek ígérkezett. Mindig is szerettem olvasni csak sajnos nagyon kevés idő volt rá, így mikor mégis akadt egy kicsi azt az olvasásra szántam és ez most is így volt. A szerelmes és romantikus könyvek voltak mindig is a gyengéim, amiknek sosem tudtam ellenállni. Az ilyen könyvekben mindig is az fogott meg a legjobban ahogyan  elénk tárul az önzetlenség az odaadás és a szerelem ami lassan kibontakozik. Talán azért is szeretem az ilyen könyveket, mert szerettem volna mindig is, ha ilyen életem lehetne. Annyira belefeledkeztem a gondolataimba, hogy a már oly sokszor megjárt lépcsőn most nem sikerült lejutnom. A lábaim összeakadtak, majd éreztem, ahogyan szépen lassan előre dőlök. A kezeimet automatikusan magam elé húztam, hogy védjem az arcomat, de nem volt rá szükség ugyanis puha és meleg kezek között landoltam. Szemeim, amik eddig összeszorulva tartottam, most kinyitottam és egy gyönyörű szürkéskék szempárral találtam szemben magam. Ajkaimra mosoly húzódott, ahogyan az övé is.

- Köszönöm.
- Igazán nincs mit. – Mosolyodott el.
Jobban belegondolva, most vagyok a legboldogabb bármennyire is elcsépeltnek hangzik. A jövőmre gondolva csak bizakodó vagyok. Ahogy a napok teltek rá jöttem, hogy minden csak a jó irányba mehet hisz eddig is abba az irányba ment. Van munkám, vannak barátaim, és van egy olyan valakim, akit mindennél jobban szeretek, és akivel eltudom képzelni a jövőmet. Azokataz álmokat valóra válthatom, amiket mindig is akartam csak sosem reméltem, hogy sikerülni fog. Szerelem. Ezt érzem én, olyan szerelmes vagyok amilyen még sosem voltam. Rob arcát nézve tudtam, hogy vele együtt van jövőm, mert ő az, aki megvalósít mindent, amit szeretnék ahogyan én is megvalósítom az ő álmait, bármik is legyenek azok.
Gondolataimat Jackson szakította meg aki Denel az oldalán hangosan beszélgetve és nevetve.
- Srácok mi lenne, ha elmennénk Aquua parkba. Den mondta, hogy itt a közelben van egy jó, és arra gondoltam, hogy elmehetnénk. – Robra néztem aki a fiukat nézte, majd rám pillantott nagy vigyorral az arcán.
- Tőlem mehetünk, ránk férne már egy kis közös program.
- Ugyan Rob, te csak ne panaszkodj, nem volt elég közös programod az én kis húgocskámmal?  - Kacsintott rám Den mire elpirultam.
- Den. – Szóltam rá, mire csak nagyobb lett a mosoly az arcán, amit hamar sikerült is lelohasztanom. – Ne irigykedj. – Most rajtam volt a sor, hogy mosolyogjak. Tudom, hogy aljas volt, de néha nekem is kell annak lennem.
- Gyerekek, elég a vitából, inkább szóljatok a többieknek is, én addig csinálok pár szendvicset.
- Anya szerintem inkább egy tucatot kellene, ahogy megismertem Kellant. Annyit eszik mint hat ember.
- Ki eszik annyit, mint hat ember? – Lépett be a nappaliba az említett személy oldalán Ashleyvel.
- Hát Kriszten – Bökött rám Den.
- Hé ne rám tereljétek. Rád mondták.  –Emeltem fel a kezeimet védekezően.
- Ugyan Kell, csak azért eszik annyit, hogy formában tartsa magát. – Simított Ash végig Kell izmos karján.
- Szerintem inkább azért eszik ennyit, mert rendesen megdolgoztatod az ágyban. –Mondta Jackson.
- Ugyan fiúk ez nem is igaz. – Jackson már éppen elkezdett volna vitatkozni vele, amikor Kell ismét megszólalt. – Nem csak az ágyban. – Kacsintott a barátnőjére, majd egy nagyot csapott a fenekére. Ash arca azonnal vörössé vált és hogy mindezt eltakarja, Kellan vállához bújt.
 - Jól van, ha még ma el akarunk indulni, akkor jobb lesz ha mindenki nekiáll készülődni, én pedig megcsinálom a szendvicseket. – Adta ki a parancsot anya. Kellék értetlenül néztek anyára mire a fiúk elkezdték magyarázni, amit én nem hallgattam még egyszer végig, mert Robal elindultunk felfelé a szobánkba.

Amint a szobába értünk mind a ketten a szekrényhez mentünk és kivettük fürdőruhákat majd a törölközőket. A fürdőruhámat megfogva bementem a fürdőszobába, majd vetkőzni kezdtem. Jobban szeretem már itthon felvenni a fürdőruhát, így ott, már nem kell ezzel bajlódnom. A fürdőruha alsó már rajtam volt, épp a tetejét kezdtem el felvenne, amikor  két kéz simult a hasamra. Rob ölelő karjai zártak közre. Leheletét éreztem nyakamon, amitől bőröm megborzongott. Robert kéjesen belemorgott a fülembe, amitől testem elkezdett forrni. Keze lassan csúszott le hasamon láthatatlan forró csíkot hagyva maga után, egészen bikini alsómig, de ott sem állt meg. Keze folytatta útját immáron a ruhanemű alatt.

A levegő egyre gyorsabban áramlott ki és be tüdőmbe, miközben egy halk nyögés szakadt ki torkomról, ahogy szerelmem legérzékenyebb pontomat érintette. Teljes testemmel hozzá simultam. Nem tudtam, hogy lábaimat szétnyissam, vagy inkább összecsukjam. Fejem teljesen kiürült és csak a kéjre figyeltem, mely testemet őrölte.  Kezem lassan hátrasiklott, hogy én is kényeztessem őt. Mikor megtaláltam a célt Rob immár hangosabban nyögött a fülembe. Kezét kihúzta a fürdőruhám alól, majd már csak azt vettem észre, hogy az ágyon fekszem. Rob rám feküdt, csókokkal hintette be ajkaimat, arcomat, egyre lejjebb haladt ismét tűzbe borítva. Végigcsókolta kulcscsontomat és aztán haladt egyre lejjebb. Egyik mellemet ajkaival kényeztette, másikat pedig kezével simogatva. Először végigcsókolta majd óvatosan, gyengéden harapdálni kezdte, míg el nem kezdtem nyögdécselni. Lábam között már lángoltam, de Rob most a másik mellemet kezdte el kényeztetni lágyan és a végsőkig húzva. Ajkai egyre lejjebb haladtak ám mielőtt a célhoz érhetett volna az ajtón kopogtattak. 

2 megjegyzés:

  1. Szia Beky!

    Örülök, hogy visszatértél, és hoztad az új fejezet. Nagyon jó lett, és így nemcsak Kris hanem Ash és Tayler "életébe" is belelátok/unk. Aranyos Ash és az ő macija :)
    Valami nagyon nem jó dolog lesz a következő fejezetekbe, ami Max-el történt beszélgetésből ered.
    Vajon ki zavarja meg KRiséket? Csak nem Adam?
    Remélem hamarosan jön az újabb fejezet. Alig várom. (Rám számíthatsz :) )

    Nóci

    Ui. Remélem majd a másik két blogodon is lesz majd előreláthatólag új feji.

    VálaszTörlés
  2. Szia ;) Nagyon jó a történeted most akadtam rá ;) De látom rég volt már friss :( esetleg várható még?

    VálaszTörlés