27. Fejezet

27. Fejezet

Álmosan nyitottam ki szemeimet. Egy percig azt sem tudtam, hogy hol vagyok, majd minden beugrott. Az érzések, a simogatások, a csókok, miket szerelmesen és vággyal telve adtunk egymásnak. Zsibbadt és egyben izomlázban lévő testemet kinyújtóztattam, miközben éreztem meztelen testemen a takaró puhaságát. Magam mellet kezdtem el tapogatózni, de sehol sem találtam azt a meleg testet, melynek most már minden centiméterét ismertem, hála az estének.

Belepirultam a gondolatba, hogy este miket is csináltunk. Magam köré tekertem a törölközőt és a fürdőszobába mentem. Gyorsan lezuhanyoztam és hamar végeztem. A gardróbba mentem és gyorsan kiválasztottam valami kényelmes ruhát. A választásom egy farmer nadrágra és egy fehér felsőre esett, aminek az elején egy hatalmas szív van. Úgy érzem az én szívem is ilyen hatalmas, mint ami a felsőmön van. Hajamat kiengedve hagytam, szememre enyhe sminket tettem, majd miután felvettem a cipőmet, már mentem is le.

A nappaliban nem találtam senkit sem, így a konyhába mentem, ahol viszont majdnem mindenki ott volt. Utamat rögtön Rob felé vettem, majd hátulról átöleltem és a nyakába csókoltam. Kezét a mellkasán lévő kezemre tette, majd velem szembe fordult. Szemei csillogtak a boldogságtól, pont úgy, mint tegnap este. Ez mostantól már így lesz? Kezeivel közrefogta arcomat, majd szemembe nézve hajolt egyre közelebb, mindaddig, míg ajkaink össze nem értek. Szemeimet lehunytam és csak élveztem csókjának édes mámorát. Szorosan húzta magához testem, csókunkat meg sem szakítva. hátát simogattam és levegőm egyre fogytán volt így megszakítottuk a csókunkat. Rob nyakamba fúrta fejét, majd felmorgott. 

- Mmm olyan finom illatod van. – Kezemmel már amúgy is kócos hajába túrtam és csak mosolyogni tudtam. Eltoltam kissé magamtól, hogy újra vadul csillogó szemibe tudjak nézni. 

- Nem voltál ott mellettem. – Hangom kissé csalódottan hangzott és hogy hatásosabb legyen szám is lefelé görbült. 

- Jaj ne, csak ezt ne. Ennek nem tudok ellenállni – mondta, majd egy puszit nyomott számra, mitől az már közel sem lefelé görbült. Nem is tudom, hogy várhattam eddig azzal, hogy bevalljam neki, hogy szeretem. Ez az érzés, hogy ő van nekem, és hogy mellettem van, egyszerűen elmondhatatlan és leírhatatlan. Nem tudom, hogy mi lenne velem nélküle. 

- Hé gerlepár, csak hogy tudjátok, mi is itt vagyunk, még mielőtt több dolgot is csináltok, mint ami ránk tartozna. – Az idilli és meghitt pillanatot Kellan zavarta meg, mire feléjük fordultunk. A konyhában lévő emberek mind abbahagyva, amit csináltak minket bámultak. Arcomat azonnal pír lepte el, hogy is felejtkezhettem meg róluk. Talán a boldogság volt az ami eszemet vette. Rob puszit nyomott kipirosodott arcomra és még szorosabban vont magához. 

- Miért nem nézel máshova, ha nem tetszik valami. – Mondta neki Rob válaszul.

- Ugyan soha, egy kis ingyen pornóban mindig benne vagyok. Sőt már bánom, hogy szóltam – vakargatta mag a fejét, miközben elgondolkozott. Anya inkább visszafordult a gáztűzhelyhez, de a többiek csak bőszen figyelték, hogy mi fog történni. – Egyébként is este nem szórakoztátok ki magatokat eléggé? – Ártatlan tekintettel néztem Kellanra. – Ne nézz így, szerintem az egész ház hallotta, hogy ti éppen mit csináltatok. Arcom a lehetetlennél is vörösebb lesz. Mindent hallottak?

- Csak nem irigykedsz? – Vettem erőt magamon és szélesen rávigyorogtam. Szemei egy pillanatra Ashleyre tévedtek, majd mintha rá sem nézett volna bámult felénk. 

- Ugyan, én soha. De ha már itt tartunk kerülhettem volna egy szobába Ashleyvel. Biztosan nem unatkozott volna velem és én sem unatkoztam volna. 

- Hé, haver, kikérem magamnak, nagyon is elvoltunk – háborodott fel Cameron. 

- Ja, el. De azért ne mond nekem, hogy egy gyönyörű csajjal nem lett volna jobb az ágyadban? – Nézett rá felhúzott szemöldökkel. Ashley odalépkedett Kellanhez, majd egy nagyot ütött a fejére, mire a nagy mamlasz azonnal összehúzta magát. 

- Azt hiszem, egy darabig még be kell velem érned velem.  – Karolta át Cameron Kellan vállát, aki csak nézte a távozó Ashleyt. 

- Szerintem egy darabig csak minket tudsz hallgatni. És a te kedvedért hogy ne unatkozz, majd egy kicsit jobban bevetjük magunkat ugye bébi? – Nézett felém Rob mire csak bőszen bólogattam, amiért kaptam is tőle egy puszit. 

- Igazán köszönöm, hogy ilyen nagylelkűek vagytok – mondta Kellan, azonban a mondat további részét nem halottam, mert Ashley keresésére indultam. Láttam, hogy a tolóajtó nyitva van, így arra felé vettem az irányt. Amint kiléptem a hátsó kertbe már meg is láttam Ashley-t azon a hintaágyon, amin Robbal bevallottuk, hogy szeretjük egymást. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd odalépkedtem hozzá. Feje le volt hajtva, amiből rögtön tudtam, hogy megbántotta Kellan mondata.

Odaérve hozzá leültem mellé, majd kezem a hátára tettem és elkezdtem simogatni. Azonnal felnézett rám. Szemeiben bánat volt és erős késztetést éreztem, hogy megoldjam bármi is nyomja a szívét.

- Mi a baj? – Hangom halk volt, amit magam sem értettem, de úgy éreztem ide az is elég. 

- Tudod, hogy Kellannal elvoltunk mindig is és ennek nagyon örülök.

- De? 

- De a szex az kevés, én többet akarok tőle. Persze az is fergeteges és igazán nem panaszkodhatok.

- Csakhogy mindez mellé többet szeretnél. Azt hogy mindig veled legyen és ne csak alkalmakra.

-  Hogy úgy öleljen magához, ahogy téged ölelt ma reggel Rob. – folytatta gondolatmenetemet Ash -hogy én is mindig azt a csillogást láthassam a szemében, amit ti egymáséban. De ő nem akar tőlem semmi mást. 

- Elmondtad már neki mindezt? – Tudom milyen nehéz helyzetben is van, hisz én is voltam ilyenben, és nem könnyű. 

- Nem, mert félek, hogy akkor mindenhogy leveszítem. 

- Tudom, hogy mennyire is félsz, de lehet, hogy ő is ezt érzi, amit te, csak ő sem meri bevallani, mert ugyan attól fél, mint amitől te is. 

- De mi van, ha mindent elveszítek azzal, ha bevallom neki az érzéseimet? – Nézett rám kétségbeesetten. 

- Ashley, meg kell próbálnod. És én mindig itt leszek veled és segítek bármiben. – Mondtam, majd szorosan megöleltem. Ashley volt az én húgocskám, akiért megtennék bármit. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem őt és a többieket. Valószínűleg akkor nem itt tartanák, és nem ismerhetném meg az igaz szerelmet, és a barátságot mely egy életre szól. Mert ha valami folytán mégis elszakadnánk, sosem felejteném el ezeket a napokat.

- Most pedig gyere. Gyorsan megreggelizünk, majd át kell öltöznünk, legalábbis remélem, hogy apáék elmentek a ruhákért. – Néztem ijedten.

- Igen, elmentek, nyugodj meg – mind a ketten felálltunk. - Köszönöm Kristen, de ezt azt hiszem, hogy még át kell gondolnom. 

- Rendben, de tényleg gyere csak hozzám, bármi van. Te is segítettél nekem ez a legkevesebb, amit megtehetek érted. – Biztosítottam. Igazán örülnék, ha hozzám jönne segítségért. Nagyon hálás vagyok neki, amiért segített. 

- Kristen, bármi is lesz, te tudod meg először… vagy másodszor. – Nézett rám egy kis gondolkozás után. 

- Rendben van. Na de gyere. – Belekaroltam és együtt mentünk visszafelé a házba, de még mielőtt bementünk volna, valamit meg kell kérdeznem. 

- Tényleg hangosak voltunk? – Félve néztem rá. 

- Őszintén? – Nézett rám kérdőn mosolyát visszatartva mire csak bólintottam – Igen, eléggé hangosak voltatok. Lizzyvel alig bírtuk megállni nevetés nélkül. Szegénykém eléggé rosszul érezte magát, hogy az öccsét kell hallgatni, miközben éppen… szóval érted. De ne értsd félre, örülünk nekik, hogy együtt vagytok. – Mosolyodott el. Egy pillanatig elszégyelltem magam, amiért mindent halottak főleg, hogy Rob nővére is. Most hogy fogok a szemébe nézni ezután.  

 - Ugyan tényleg ne aggódj emiatt. És egyébként is nem fogunk elkésni? – Kérdezte ezzel próbálva elterelni a figyelmemet, amit értékeltem. Mindentudóan elmosolyodtam, majd bólintottam és beléptünk a nappaliba. Alig vártam már hogy ismét ott lehessek és megmutathassam mindenkinek, hogy valójában milyen jó is. Leültünk Ashleyvel az étkezőasztalhoz, ahol a többiek is ültek, majd mi is elkezdtünk enni. Rob azonnal összekulcsolta kezeinket. Mosolyogva ettem és néha a velem szemben ülő Ashleyre néztem. A gondolataiba volt mélyedve, miközben evett. Valószínűleg bármit tettünk is volna le elé megette volna. 

Pontosan tudom, hogy most mit érez és azt is tudom, hogy nem könnyű neki. Ezt jól át kel gondolni, hisz Kellan nem igazán olyan, mint a többi férfi, habár senki sem ugyanolyan. Ashley egy gyönyörű és okos lány, mindemellett megérdemli, hogy boldog legyen, és valaki igazán szeresse. 

- Nos, most hogy mindenki megreggelizett, irány öltözni.  A lányok jönnek hozzám öltözni, míg a fiúk Jered szobájába. Irány. – Adtam ki a parancsot. Alig vártam, hogy láthassam őket azokban a ruhákban. 

A szobám teljesen átváltozott öltözővé. A lányokkal rengetege nevettünk, miközben öltözködtünk. Rengeteget nevettünk miközben öltözködtünk. A ruháink fantasztikusak voltak és mindenkinek nagyon jól álltak. A hajak, amiket egymásnak csináltunk meg csakugyan nagyon jók lettek. Anya is velünk volt, de ő nem itt öltözött, ő csak segített nekünk. Egyre izgatottabb lettem és főkánt azért, hogy Robnak tetszeni fogok-e. És persze az is érdekelt, hogy a fiúk hogyan néznek ki. 

Mosolyogva és csillogó szemekkel néztem körbe a szobába. Mindenki fantasztikusan nézett ki és biztos voltam benne, hogy a fiúknak is tetszeni fogunk. Legalábbis reméltem. Anya már nem volt a szobában, ő is elment öltözködni. Szemeim először Nikkire tévedtek, akinek a ruhája sötét rózsaszín volt rajta fekete pöttyökkel. A cipője színe illett a ruhájához, csakúgy, mint a hajába lévő rózsaszín virág is. A haja kiengedve volt és káprázatosan nézett ki. Matt biztosan el lesz ájulva. 

Most a mellette ülő Ashleyre néztem. Az ő ruhája is rózsaszín volt csak az övé sokkal világosabb, mint Nikkié és ezen muffinok voltak. Ashley haja oldalt el volt tűzve és a jobb oldalt neki is egy virág volt a hajába tűzve. A cipő színe is illet a ruhájához és biztosra vettem, hogyha eddig Kell nem szeretett bele, majd most belé fog. 

És végül Lizzy. Káprázatosan nézett ki, hozzá illett leginkább ez a stílus. Világos bőréhez a fekete ruha tökéletesen illet, fekete pöttyös szandi volt rajta. Az ő haja fel volt tűzve és egy hatalmas fekete virágdísz volt a hajában. Mindannyian gyönyörűek voltak. 

Visszafordultam a tükörhöz és végignéztem magamon. Nagyon szerettem volna, ha tetszem Robnak. Rajtam egy kék ruha volt hozzáillő kék cipővel. Minden passzolt, a hajam is, ami nekem, is mint Lizzynek fel volt tűzve. Az arcomon lévő mosoly levakarhatatlan volt. 

- Menjünk, a fiúk már biztosan várnak. – Állt fel Nikki. Mindannyian még utoljára megnéztük magunkat a tükörben, majd elindultunk lefelé. Borzasztóan izgultam, hogy a fiúk hogy fognak kinézni. És nem kellett csalódnom. Fantasztikusak voltak. Mindegyikőjük ruhája lényegében ugyan olyan volt csak színben tért el. Rob ruhája kék volt akárcsak az enyém. A többiekre nem nagyon tudtam koncentrálni hisz teljes figyelmemet Rob kötötte le. Vigyázva nehogy leessek a lépcsőn, siettem le szerelmemhez, majd a karjaiba vetettem magam. Szemeibe néztem majd megcsókoltam. 

- Gyönyörűen nézel ki - pörgetett meg. 

- Te sem panaszkodhatsz. Mintha csak abba a korba születtél volna. – néztem végig rajta ismét. 

- Tudod, a legszívesebben felvinnélek a szobába és ki sem engednélek onnan. 

- Csakugyan? Ez nem lenne igazán helyes. De én is benne lennék. – nyomtam csípőmet az övének mire egy halk nyögést kaptam válaszul. 

- Ugye tudod, hogy ezt még visszakapod? – Suttogta fülembe miközben a bal kezével, amit a többiek nem láthattak egyre feljebb haladt oldalamon és a mellembe markolt. 

- Mr. Pattinson ez igazán nem úriemberhez méltó – mondtam miközben fejem egy pillanatra mellkasára döntöttem élvezve érintését.

- Ha most egyedül lennénk, letépném rólad a ruhát, hogy minden egyes bőrfelületed végigtudjam csókolni. 

- Hidd el, én is szeretném, de nem lehet, most menünk kell, de ígérem, este kárpótollak érte. 

- Abban biztos vagyok. Csak abban nem, hogy kibírom estig… - suttogta ajkaimba, majd összeforrasztotta őket. Lehet, hogy én sem bírom ki estig. 

A fiúk ruhája más-más színben.

Sziasztok. Hát ahogy észrevettem tetszett is az előző fejezet meg nem is. Tudom hogy most nem igazán történnek benne érdekes dolgok de ilyen fejezetek is kellenek és igazán örülnék pár kominak nem csak a megszokott kettőnek amiért nagyon hálás vagyok. :) Köszönöm Nócinak és Orsynak a komikat igazán örültem nekik ahogy a sok pipának is.

Remélem hogy egy kicsivel többet kapok most. 

Mutassátok meg hogy mennyien vagytok itt még ha csak pár szóval is. 

Puszi

Beky