19. Fejezet

19. Fejezet

Nikki szemszöge:

Amikor a konyhába értem meglepve tapasztaltam, hogy már Kristenen kívül mindenki fent van.

- Jó reggelt – köszöntem egy kicsit kómása.

- Jó reggelt.

- Hogy te milyen bájos vagy így korán reggel – lépett mellém Jered – miközben engem nézett. Gondolom a reggeli külsőmre értette. Hajam kócos volt és a pizsamámban úgy battyogtam, mint egy élő halott. 

- Ó hogy te milyen kedves vagy. Nem is gondoltam, hogy tudsz ilyen is lenni – néztem rá mosolyogva. 

- Látod most ez is bekövetkezett - a konyhába beérve rögtön a kévét vettem célba. Ha azt megiszom, akkor legalább már használható vagyok. 

- Kristen még mindig alszik? – néztem a fiúkra kérdőn.

- Nem, már itthon sincs – mondta Cam

- Be akartunk menni hozzá, hogy felébresszük, de már nem volt ott – mondta Den. Értetlenül néztem rájuk. Kris nem mondta, hogy menne valahova. 

- Nem mondta nektek, hogy hova megy? 

- Nem azt hittük, hogy neked szólt – a nappaliba mentem a telefonomért. Amikor megpróbáltam felhívni, még csak ki sem csengett. A fiúk kérdőn néztek rám.

- Ki van kapcsolva. Julesnak sem mondott semmit sem?

- Nem, vagyis nem hiszem. De jobb, ha nem mondjuk meg neki, amíg meg nem tudjuk, hogy hol van, mert csak idegeskedne. 

- Igen talán jobb lenne, ha nem mondanánk el neki. 

- Nem tudsz olyat, aki esetleg tudhatja, hogy hol van? – Nézett rám kérdőn Jered.

- De, tudok csakhogy ő nemsokára itt lesz, így nincs értelme felhívni. Gyorsan felmegyek, felöltözök, aztán jövök is. Gyorsan felszaladtam, majd a fürdő felé vettem az irányt. Egész végig Kristen járt a fejemben. Mostanában egyre furcsább. És az az alak is aki kereste, olyan furcsa volt. Meghallottam a csengőt. Itt is vannak. Gyorsan befejeztem a zuhanyzást. Előkapkodtam a gardróbból a ruhákat és egy bikinit is hisz nagy valószínűséggel fürödni is fogunk. Felvettem egy rövidnadrágot megy egy felsőt hozzá és egy strandpapucsot. Hajamat gyorsan felkötöttem majd már siettem is le. A nappaliban ott volt mindenki. Én azonnal Matthez siettem, majd rögtön ajkaira tapadtam és el sem akartam engedni.

- Én nem kapok ilyen köszöntést, mint ő – lépett mellém Tom, miután elváltam Mattől.

- Dehogynem – mondtam mire nagy mosoly terült szét arcán, míg a többiekén meglepettség. – Megfordultam, majd felkapva Nielt Tomhoz nyomtam. 

- Én csak ezt kapom? 

- Ne legyél telhetetlen – néztem rá szigorúan. 

- Jól van na – mondta majd a konyhába ment Niellel a kezében. Mivel nem voltak itt a szülők rögtön a tárgyra tértem. Robra nézve láttam, ahogy a házat kémleli Kris után. 

- Rob nem mondta Kris, hogy ma megy valahova este, mikor beszélt veled? – Néztem rá kérdőn, ahogy Jered, Den és Cam is. 

- Nem, nem mondott semmit sem, miért? 

- Csak azért, mert mire felkeltünk már nem volt itthon és a telefont sem vette fel – Rob éppen mondott volna valamit, amikor Kellen megszólalt. 

- Ashleyvel van. Korán reggel mentek, valahova de nem mondta, hogy hova mennek.

- És ezt te mégis honnan tudod? Főleg hogy mikor mentek el? – nézett rá kérdőn Jackson. Mindannyian elmosolyodtunk. Valahogy mindannyian sejtettük, hogy honnan tudhatja. 

- Öhm, izé – vakargatta meg a fejét –este szólt, hogy mit üzent Kristen. 

- Aha és gondolom, ha már egyszer ott volt, akkor miért ne tornázzatok együtt ugye? – Bokszolt bele a vállába Rob. 

- Hát mondhatjuk úgy is – vigyorodott el.

- Ti pasik katasztrófák vagytok – mondtam nevetve majd én is a konyhába mentem megmondani Julesnek, hogy Kristen hol van. 

- Jules – léptem be a konyhába, ahol rengeteg étel volt, vagyis szendvicsek. Jules kente a kenyereket, míg John pakolta őket. És az asztal végén Tom meg evett. Vicces egy látvány volt azt kell hogy mondjam – Kristen elment Ashleyvel. Nemsokára jönnek. 

- De neki még pihennie kellene. 

- Ezt biztosan ő is tudja kedvesem. Nyugodj meg Kristen nagylány. Tudni fogja, ha éppen arra van szüksége, hogy pihenjen – nyugtatta John, Julest.  Egyszer csak nagy kiabálásra lettünk figyelmesek majd a fiúk elkezdtek felénk futni. Tudtam, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki. És így is lett. A fiúk felkaptak, majd elkezdtek a medence felé vinni. 

- Fiúk neee. Tegyetek le most! – mondtam, de mintha meg sem hallották volna – ha nem tesztek le, akkor….. – mondtam, de nem tudtam befejezni, mert már a vízbe találtam magam. Nevetve néztek rám, ahogy a víztől prüszköltem. - Ezt még megbánjátok – néztem rájuk szikrázó szemekkel. 

Kristen szemszöge: 

Már vagy ezer boltot bejártunk, mire végre mindent sikerült megvennünk. Voltak olyanok, amik az én ízlésemnek kicsit merész volt, de a cél érdekében mindent. Ashley sok mindenben a segítségemre volt, amiért nagyon is hálás voltam neki. Rengeteg ruhát vettünk és persze hozzá illő cipőket. Már hazafelé tartottunk és alig vártam, hogy otthon legyünk ugyanis a fiúk nagy valószínűséggel már ott vannak.

- És mi mond csak, mi a helyzet veled és Kellannel? – néztem felé mosolyogva, mire el is pirult. 

- Hát mi csak úgy vagyunk. Néha együtt töltjük az éjszakát meg eljárunk együtt, de eddig semmi komoly. Jó is ez a kötetlenség. Mi csak jól érezzük magunkat egymással. 

- Értem. Tudod, ugyan nem olyan régóta ismerem őket, de azt tudom, hogy Kellan rendes. 

- Igen, az. Egy nagy bolond gyerek – mondta és hangjában volt valami, amiből tudtam, hogy ők már nem sokáig maradnak csak ilyen kapcsolatban. 

Amikor leparkoltam a házunk előtt, mind a ketten kiszálltunk, majd kivettük a ruhákat is. A házba belépve azonban senkit sem találtunk. De hátulról e kertből hangok szűrődtek ki, így Ashleyvel az ablakhoz mentünk. Nikki a medencében, míg a többiek a medence szélén a hasukat fogva nevették. Ashleyvel mi is elnevettük magunkat, majd mielőtt észrevettek volna minket, felmentünk az emeletre egyenesen a szobámba.

- Elmegyek, gyors lezuhanyozok – mondtam, majd már mentem is a fürdőbe.

- Én addig előkészítem a ruháinkat – mondta Ashley. Gyorsan végeztem, majd engem követett Ashley, akinek meg én készítettem ki a ruháját, ugyanis ami az ágyon volt nem tetszett. Hiába is bennem is meg van az, ami anyában is, méghozzá a kerítő szerepe. 

- Választottam neked másik ruhát – mosolyogtam rá – Tessék, a fürdőben felöltözhetsz –nyomtam a kezébe a ruhákat majd betoltam oda, mielőtt még ellenkezhetett volna. Mosolyogva mentem vissza az ágyhoz. A kikészített ruhámra néztem és be kell vallanom, már most sajnálom Robot.

Elengedtem a törölközőt, hogy fel tudjak öltözni, amikor a velem szemben lévő tükörben láttam, hogy az ajtó kinyílik és Rob áll ott. Leesett állal bámult.

- Rob - szóltam rá, majd azonnal magam elé kaptam a törölközőt és felé fordultam. Bamba tekintettel nézte immáron fedett testem. Szeme égette bőröm minden egyes négyzetcentiméterét. 

- Én..én sajnálom..én..én csak – mondatát nem tudta befejezni. Kiviharzott és az ajtót is becsukta maga mögött. 

Egy percig az a helyet néztem ahol az előbb állt majd elkezdtem öltözni. Felvettem a fürdőruhát, ami fehér volt majd rá egy miniszoknyát. Felsőtestemet csak a bikini felső takarta. Hajamat kiengedtem majd kezemmel néhányszor beletúrtam. A tükörbe nézve elégedetten néztem magamon végig. Kevés mindent takart, de még mindig többet, mint amit az előbb Rob látott. Még most is bele pirulok abba hogyan szemeivel pásztázta a testem.

Ashley lépett ki a fürdőből és nagyon csinos volt. Ha ettől nem bolondul bele Kell, akkor semmitől. 

- Csini vagy – mondtam neki.

- Köszönöm. Te meg dögös. Azt hiszem Rob már, veheti is a hűtőfürdőt – vigyorgott.

- Lehet, hogy most is épp azt csinálja.

- Miért? – nézett rám értetlenül. 

- Csak azért mert az előbb őnagysága éppen rányitott, amikor egy szál semmiben álltam. És elég jól meg tudott nézni hátulról.

- Nem mondod… – ült le mellém az ágyra döbbent arckifejezéssel. 

- De de, aztán pedig valamit mondott, de nem lehetett érteni csak fogta magát és elment. 

- Hát az biztos, hogy felülmúltuk a tervedet – mosolyodott el. 

- Az biztos. Na, menjünk, lehet, hogy szegény Nikkinek segítségre lesz szüksége – mondtam majd mindketten felálltunk és elindultunk lefelé. A lépcsőn szembe találtuk magunkat Dennel aki elismerően nézett rajtunk végig. 

- Ejha, csajok. Csinik vagytok. Te pedig jó hogy megvagy – adott puszit az arcomra, majd tovább ment. Mi is folytattuk utunkat le ahol hangosan szólt a zene. Bent nem volt senki, így kimentünk a kertbe és már meg is voltak. Rob és Kellan éppen a grillsütőt próbálták beüzemelni amikor Ashleyre néztem, majd egyszerre bólintottunk és feléjük vettük az irányt. A többiek nem figyeltek ránk így nem buktunk le, hogy éppen feléjük közeledünk. 

Ashley Kellenhez, ment majd hátulról átölelte, míg én Rob mellé mentem lehajoltam a grillsütő mellé majd meggyújtottam. Éreztem magamon Rob perzselő tekintetét, amire elmosolyodtam. 

- Nézzenek, oda kik tisztelnek minket meg a jelenlétükkel – mondta Tom - és milyen dögösek. 

- Köszi, Tom – mondtam, mire halottam hogy mellettem Rob furcsa hangot ad ki. 

 

Már vagy egy órája beszélgettünk mikor csengettek. Én mentem az ajtóhoz ahol nem más állt mint Lizzy.

- Szia – köszönt majd jó szorosan megöleltük egymást.

- Remélem nem baj hogy jöttem. 

- Dehogy baj, örülök, hogy itt vagy. Gyere- mondtam majd megragadtam a kezét és a kertbe húztam

– Had mutassam be a testvéreimet. Ő itt Cameron a legidősebb, őt követi Den – mutattam bátyámra, aki csak mosolyogva intett egyet – és végül Jered aki mindig velem volt a bajban. Nektek meg had mutassam be Mr. Nem Kopogok testvérét, Elizabettet, de jobban szereti a Lizzyt. 

- Örülök, hogy megismerhetlek titeket – mondta Lizzy mosolyogva. 

- Mi is nagyon örülünk – Robra nézve láttam, hogy nagyon el van mélyedve a gondolataiban, miközben engem néz. Hát ez jó. Ezentúl mindig, ha rám néz, a ruhátlan testem fogja látni. 

- Te miért is hívtad így Robot? – nézett rám kérdőn Tayler. 

- Semmi - vágta rá Rob rögtön.

- Igazából az történt, hogy… - mondtam volna tovább, de Rob hirtelen befogta a számat, majd felkapott és elkezdett velem szaladni a medence felé és velem a karjaimban beleugrott. Egészen addig sikítottam, míg a vízbe nem értem.

 Levegő után kapkodva jöttem fel a felszínre. Odaúsztam Robhoz, aki egyfolytában csak nevetett, majd lenyomtam a víz alá, csakhogy magával húzott. Szorosan belekapaszkodtam és szemeibe néztem.  Meg akartam csókolni, ám a víz alatt csókolózni közel sem olyan romantikus. Így közelebb mentem hozzá majd egy puszit nyomtam szája sarkára. 

Amint a víz felszínére jöttem a medence széle felé úsztam, majd kiszálltam onnan és levettem a miniszoknyát. Leültem az egyik napozóágyra majd szemeimet becsukva hátra dőltem. Pár perce már ott feküdtem, amikor éreztem, hogy valaki eltakarja a napot és vízcseppek esnek lassan száradó bőrömre. Szemeimet kinyitva meglepetten hökkentem hátra. Rob közvetlenül előttem volt és mélyen a szemeimbe nézett. 

-  Tudod, mindig szívesen beledoblak a vízbe, ha ezt a jutalmat kapom – mosolygott majd közelebb hajolva nagyon lassan csókot lehelt szám sarkára. 

Amikor eltávolodott tőlem, még szemeimbe nézve végigsimított arcomon, majd elment. Egyszerűen imádom ezt a pasit. És alig várom már, hogy megtudjam neki mondani, hogy szeretem. 

 Sziasztok. Hát most előbb hoztam a fejezetet és remélem hogy jó lett. Nagyon  örülnék ha írnátok komit. Köszönöm az előző fejezethez a komikat Orsynak, Nócinak és Lexynek és a pipákat is köszönöm. 

Most pedig szeretnék nektek ajánlani egy blogot. Ezen a blogon a történet nekem nagyon tetszik (Robstenes történet). Mégis valamiért kevesen olvassák ezért gondoltam hogy segíttek Krisztinának. Nagyon örülnék neki ha benéznétek hozzá és írnátok neki véleményeket.

Krisztina blogja  

Kristen ruhája: 

Ashley ruhája:

Nikki ruhája:

Lizzy ruhája: