csütörtök

15. Fejezet.


Sziasztok!
Még sem bírtam, magammal és hoztam még ma. Remélem tetszeni fog. Légy szíves majd írjátok meg :)
Puszi. Jóét 
Beky



15. Fejezet. 

- Megszökött. 

Ez az egy szó villogott a fejemben. Aden csak nézett és várta a reakciómat.

- Ez hogy lehet? Onnan szinte lehetetlen kijutni. – hangom kicsit hisztérikus volt, amit Aden is észrevehetett kezemet megfogta. 

- Nyugodj meg. Tudod milyen. Neki mindenhol ismerősei vannak. De mindent megfogok tenni, hogy semmi bajod ne, essen – nézett szemembe és tudtam, hogy ő az az ember, akiben feltétlenül megbízhatok. 

- Akkor az is ő miatta van, hogy itt vagyok? Mármint Adam…

- Nem, ő ebben nincs benne. Ő szimplán csak részeg volt. 

- Te ott voltál? 

- Kris én mindig veled vagyok. És igen én. Sajnálom, hogy nem tudtam előbb ott lenni melletted, de ez a London elégé más város, mint New York. 

- Akkor te voltál az aki..

- Segített? Igen – fejezte be helyettem a mondatot – Tudom, hogy nem emlékszel semmire az ütés miatt. Adamot elrendeztem, majd téged hazavittelek.  

- Köszönöm, hogy ott voltál – néztem rá hálásan. Már annyi mindennel tartozom neki. Ezt soha sem fogom tudni meghálálni. 

- Nincs mit megköszönnöd. Ez a munkám, és ha még nem is lenne az, akkor is megtenném érted. Jó hogy nem mentél a rendőrségre. Most még jobban kell vigyázni, nehogy megtudja hol vagy. 

- De ugye nem kell elköltöznöm? – Néztem rá kétségbeesetten.

- Sajnálom, de ha valahogyan tudomást szerez arról, hogy hol vagy akkor el kell hagynod Londont – mondta sajnálkozva. Hát ismét el kell majd mennem. Újra hazudnom kell a szüleimnek, a barátaimnak és Robnak is. 

- Kris ez még nem biztos nem keseredj el. Mindent megfogok tenni, hogy ez ne következzen be – mondta mire én csak bólintottam. Emlékszem, amikor először találkoztunk már akkor nagyon kedves volt.

Három évvel ezelőtt.

„Nem tudtam elhinni, hogy miért én vagyok az, akit ennyire ver az élet. Talán ha nem jöttem volna New Yorkba, akkor mindez nem történt volna meg. Az életem egy katasztrófa és ezen nem tudok változtatni. Lapos hasamra simítottam kezem és halkan elkezdtem sírni. Szívem darabokban volt és lassan már én is széthullottam. Az a veszteség, ami érte felemészt. Nem tudok menekülni. Hogy juthattam ide. Csak hallgatnom kellett volna azokra, akik megpróbáltak lebeszélni, de egy 17 éves tini vagyok, akinek az agyát ellepte a vörös köd és ez ellen nehezen lehetett volna harcolni. Mindent el hitem hogy lehettem ekkora idióta. Az ajtón kopogtak majd belépett rajta az orvos, aki biztatóan elmosolyodott. Mögötte egy idősebb öltönyös férfi kinek arca szintén kedvességet tükrözött majd a mögötte lévő férfit is megpillantottam, aki fiatal volt talán 24 éves, ha volt. Ő is csakúgy, mint a másik férfiöltönyben volt, ami tökéletesen állt rajta. 

- Jó napot Kristen. Ahogy kérte, felhívtuk a nyomozókat – mondta kedvesen az orvos majd a két férfi felé fordult. – Kérem, ha lehet, ne fárasszák nagyon ki. Még pihenésre van szüksége. 

- Persze ez természetes. Nem maradunk sokáig – mondta az idősebbik. Az orvos kiment és magunkra hagyott. 

- Jó napot az én nevem Erik Osmer és ő itt a kollégám Aden Willson – mutatott fiatal férfire. 

- Jó napot, a nevem Kristen Stewart. Azért kértem, hogy jöjjenek, mert vallomást szeretnék tenni. 
 
Miután mindent elmondtam, Eric elment, de Aden ott maradt. Minden nap velem volt, amíg a kórházban voltam és nagyon jó barátok lettünk. Ha testileg meg is gyógyultam a lelkem egy részét neki sikerült meggyógyítania, amiért örökre hálás leszek neki. „

Jelen 

- És hogy van Erik? 

- Ó hát ő most fog nyugdíjba menni. Örül, hogy ez az utolsó éve. Tudod, milyen imádja a munkáját, de azt mondta már elfáradt és inkább a fiatalokra hagyja a feladatot – ezen csak mosolyogni tudtam. 

- És veled mi van? Találtál már egy lányt, akinek elcsábíthattad a fejét? 

- Melletted? Ugyan ez lehetetlen. 24 órás felügyelet kell melléd – mondta nevetve mire nekem is jobb kedvem lett.

 - Ez nem is igaz – néztem rá sértődötten. 

- O, dehogyis nem – mosolyodott el. Csak ő volt rá képes hogy a legrosszabb helyzetekben is felvidítson. 

- Most nem hagysz el? – kérdeztem mire az ő arcáról is leolvadt a mosoly. Annyi mindenért hálás vagyok neki és ezt meg szeretném hálálni, de ha velem, van, az mindig azt jelenti, hogy az életem egy újabb nehéz szakasza jött el. Talán azért is van ő mellettem. Ez olyan, mint egy mérleg. Mindkét oldalán kell lenni ahhoz, hogy az egyensúly megmaradjon. Ha van rossz, akkor van jó is.  

- Igen itt. Tudod jól. De azt hiszem most nem lesz rám annyira szükség, hisz nagyon sokan vannak akik vigyáznak rád. 

- Valahogy sejthettem volna, hogy te már mindent tudsz – mosolyodtam el.

- Hisz ismersz, sosem végzek félmunkát.

- Igen ezt tudom. Képzeld, csak van egy barátnőm, akinek még nincs senkije – mondtam mire csak megint felnevetett. 

- Tudod, hogy szolgálatban sosem lehet . De ahogy észrevettem van ki kerülgessen téged. 

- Kire gondolsz? – Kérdeztem rá habár tudtam, hogy ki az. 

- Robert Pattinsonra gondoltam – kacsintott rám. 

- Ugyan, Rob csak a barátom.

- Kris, nekem nem tudsz hazudni. Én mindent tudok, higgy nekem – valahogy sejtettem, hogy neki nem igazán lehet hazudni, de meg lehet próbálni nem? 

- Jó rendben. Rob egy olyan ember, aki ha a közelemben van, meg tud változtatni. Nála biztonságban érzem magam. És ha most el kellene, hogy innen is menjek ő is azok között lenne, akiket nagyon nehezen tudnák elhagyni. Szeretem őt. De ez mit sem változtat azon, hogy mi csak barátok vagyunk. Én annak is örülök, hogyha csak mellette lehetek, még ha ez csak úgy lehetséges, ha a barátja vagyok. 

- Kris! Adok neked egy tanácsot. Rajtad múlik, hogy megfogadod e vagy nem. A te életed sajnálatos módon nem egyszerű. Ez ellen már semmit nem tehetsz, hisz a múltat nem lehet megváltoztatni. De a jövődet még jobbá teheted. Ne hagyd, hogy egy aprócska szó legyen az, amin minden múlik. Csak ki kell mondanod, ha tényleg nem szeret, akkor legalább te megpróbáltad. Így ő dönthet – leszálltam az ágyról majd odamentem hozzá és megöleltem. 

- Köszönöm – suttogtam. Aden csak szorosan körém fonta a karjait és szorosan magához vont. 

- Nincs mit. 

- És most mi lesz? Nem is foglak látni? Vagy bemutassalak a barátaimnak, mint egy régi ismerőst hogy mellettem lehess? – Néztem rá kérdőn. Nem tudom, hogy mégis melyik lenne a jobb választás, de abban biztos vagyok, hogy nem fog egyedül hagyni. 

- Szerintem az lenne a legjobb megoldás, ha nem tudnák, hogy ki is vagyok én. Inkább majd csendben leszek mindig melletted. 

- Rendben. 

- Na de nyomás feküdj vissza. Neked pihenned kell. Hosszú volt ez a nap és fárasztó. És sajnos nem ez volt az utolsó ilyen napod. 

Úgy tettem, ahogy mondta. Visszafeküdtem, de ő nem ment el, hanem csak velem maradt. Szemeim lassan lecsukódtak és álomba merültem. 

Az álmom nyugodt volt, még annak ellenére is, hogy tudtam rám álmaim és múltam szereplője ismét szabadon van és engem keres. Aden mindenben fog segíteni, de lehet, hogy ő sem tud mindenkitől megvédeni. 

Szemeimet lassan nyitottam ki és hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok majd szép lassan minden eszembe jutott. Adent kereső tekintetem azonnal körbepásztázta a szobát, de ő már nem volt itt. Valahogy sejtettem, hogy nem lesz itt. Az éjjeli szekrényemre pillantva egy cetlit találtam. 

Ne feledd, mindig veled vagyok, és ne félj, nem bánthat senki sem. Légy jó szépségem és ne feledd, semmi rosszalkodás én mindig figyellek. 
 Vigyázz magadra
 Aden

Ez a pár mondat is már felvidította a napomat. És még nem is sejtettem, hogy a mai napon talán ez volt az egyetlen igazán örömteli percem. Az ajtón kopogtattak mire azt hittem, hogy az orvos fog bejönni így be is engedtem. De nem ő állt az ajtóban.

- Szia – köszönt félénken. Nem tudtam, hogy mit is érezzek. Gyűlöletet? Vagy haragot? Talán ne is haragudjak rá? – Bejöhetek? – kérdezte félénken mire csak bólintottam. Lassan lépkedett majd nem messze tőlem meg állt. Valószínűleg azt hitte, hogy félek tőle. Nem szólaltam meg, vártam, hogy ő kezdjen beszélni.

- Nézd Kris, én nagyon sajnálok mindent. Nem így terveztem… nem így terveztem az estét – túrt bele idegesen a hajába, majd közelebb jött és magam sem tudom, hogy miért, de összerezzentem. 

- Kérlek Kristen, bocsájts meg. Ült az ágyam szélére és megfogta a kezem mire ösztönösen elhúzódtam tőle, majd felpattanva az ágyról hátráltam az ablak felé. Bellül a fejemben egy hang csak azt hajtogatta, hogy ne bánts, ne bánts. 

- Nem kell félned nem bántalak - Jött oda hozzám, rajtam pedig egyre jobban úrrá lett a pánik.
Minden olyan gyorsan történt és fel sem tudtam fogni az egészet. Adam még mindig közeledett felém, amikor az ajtó kivágódott és berontott rajta Cam. Odarohant hozzánk, majd behúzott Adamnak. A fal mentén lecsúsztam és a kezeimet szorosan a fülemre szorítottam. Nem akartam hallani semmit. Miért kellet idejönnie Adamnak? 

- Ssss Kris - szorított magához Ashley és Niki. Akkor ezek szerint, ha ők itt vannak, akkor mindenki itt van. Szemeimmel azonnal Robot kereste. Viszont ami a szemem elé tárult az borzalmas volt. A fiúk Adamot és Camet is lefogták. Felálltam miközben kiszabadítottam magam Ashley keze közül, aki próbált vissza tartani. Adam és Cam közé álltam, majd bátyámra néztem. Kezemmel megfogtam az arcát, hogy rám figyeljen. 

- Kérlek, ne csináld ezt, te nem vagy ilyen – néztem könyörgően szemeibe, de tudtam hogy amíg itt van Adam, addig az nem lehetséges, hogy lenyugodjon. 

- Adam kérlek, most menj el – hangom dühösen csengett és nem is akartam leplezni az érzelmeimet irányába. 

- De én..

- Menj már- mondtam most hangosabban, de ugyan azzal az éllel a hangomban. Nem válaszolt csak elment maga után hangosan becsapva az ajtót. Amint eltűnt Adam, Camaron kezeit kiszabadítva a szorosan tartó karok közül azonnal ölelésébe vont és én lelkesen viszonoztam. Jó volt ismét ölelni őt, tudni, hogy biztonságban vagyok. Amint Cam arrébb állt, magam sem tudom, hogy miért de rögtön odaléptem Robhoz és szorosan megöleltem. Előszőr ledöbbent, majd viszonozta ölelésem. Ez más volt, mint Camé az övé olyan érzés volt mintha otthon lennék ez viszont mintha az otthonom lenne itt. 

- Mi is kapunk ölelést? – villantott felém egy nagy mosolyt Kell mire csak fejet rázva engedtem el Robot és mentem vissza az ágyra. 

- Bocsi nagyfiú, de az csak különleges személyeknek jár – kacsintottam rá mire meglepődött. Valószínűleg nem számított rá hogy visszavágok.

- Tényleg? És én nem vagyok különleges személy? – kérdezte.

- Ha ő különleges, akkor mi is – állt Kell mellé Tom és Jason is, na meg persze Tayler. 

- Ennyire nagy szám az én ölelésem? Mert szerintem nem. Nézd csak Ashley biztos megölelne. 
Néztem az említettre, aki titokban végig Kallant figyelte. És mikor a fiúk ránéztek azonnal elpirult és el is fordította a fejét. 

- Óh, tényleg? – vigyorgott Kellen, majd felkapta Ashleyt és megölelte. 

- Jó és mi kit ölelgessünk? – kérdezte Tayler. 

- A guminődet, ami otthon vár – válaszolta rögtön Tom, mire mindenki nevetésben tört ki. 

- Sajnálom, hogy meg kell zavarnom ezt a vidám társaságot de, szeretnék Kristennel beszélni – lépett be a szobába az orvos mire mindenkinek az arcára fagyott a mosoly. 

- Valami baj van? – kérdezték a többiek rögtön. 

- Nem nincs semmi gond, de kérem, hagyjanak magunkra – hangja megijesztett és tudtam, amit mondani akar az nem éppen lesz jó dolog. Mindenki szépen lassan kiment a folyosóra utolsónak Cam és Rob távozott. Szemeikben aggodalom csillogott, amit most meg is tudtam érteni. Amint kiürült a szoba az orvos közelebb lépett majd leült a székre. 

- A leletek alapján nem esett komolyabb baja és ma már haza is mehet, ha szeretne most már nem lesz semmi baja – a mondata megnyugtatott mégis éreztem, hogy a mondtam végén ott van az a „de” szó. 

- De? – kérdeztem hisz tudtam nem tudja hogyan is folytassa.

- De szerintem jobb lenne, ha szólna a rendőrségnek. Nem tudom, hogy történt e már önnel ilyen, mert a korlapja le van zárva és nem nézhetjük meg. De ha van valaki, aki bántja és fél, nekem nyugodtan szólhat, nem fogom elmondani senkinek és segíthetek is… - folytatta volna még tovább de félbeszakítottam. 

- Köszönöm, de nincs senki olyan, aki bánthatna. De ha így lenne, akkor szólnák –tudtam, hogy bízhatok benne, de erre neki nincs szüksége és ezen még ő sem tudna segíteni. 

- Rendben – mondta – akkor én most megyek is – állt fel majd még egyszer kedvesen rám mosolygott és kilépett az ajtón. Nem hitte el azt, amit mondtam, hisz az arcára volt írva, de beletörődött abba, hogy úgy sem fogom elmondani. 

- Szabad – mondtam hangosan, hogy az ajtó túloldalán állok is meghallják. Sejtettem, hogy amint kimegy az orvos, rögtön bejönnek, de amikor kinyílt az ajtó nem hittem a szemeimnek. Nem éppen rájuk számítottam. Ezért ki fogom nyírni Camaront.


6 megjegyzés:

  1. Szia Beky!
    Ez nagyon jó lett! :D
    Örülök, hogy Aden nem akar rosszat Krisnek. Nem úgy mint az a T, vagy kicsoda. Mindig vigyázni fog rá? Nagyon jó ember lehet, ha otthagyta New York-ot és eljött Londonba csak azért, hogy vigyázhasson rá. :D
    Nagyon ari volt az amikor Kris megölelte Robot, majd a többieket nem akarta. Vajon mi lesz még ebből? Már alig várom.
    Amin még nagyon meglepődtem az Kellan. Talán lesz valami közte és Ashley között?
    Puszi: Lexy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lexym :)
      Köszönöm a komit és azt is hogy mindig elolvasod azt amit írok imádlak :) Adenek ez a dolga mint azt te tudod is. :) És szívesen teszi. Sok minden az biztos hisz ugyan lassan, de biztasson haladnak. Azt meg még meglátjuk hogy mi lesz Kell Ashley között. :)
      Puszi

      Törlés
  2. Szia!

    Nagyon jó lett. Örülök, hogy Aden megvédi Kris attól a személytől ak bántani akarja. Ki lehet az az ismeretlen? Adennek sokat jelent Kris, ha elutzott Londonban hogy vigyázhasson rá még itt is. Megvédve őt az ismeretlentő.
    Annyira aranyos volt, hogy csak Cam-et és Robot ölelte meg, a többieket nem .

    Várom a kövit.

    Nóci

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia
      Köszönöm hogy írtál komit.
      Adennek Kris olyan mint a testvére így bármit megtenne érte.
      Nem sokára kiderül, hogy ki az az ismeretlen. Lassan minden kiderül.
      :)
      Puszi

      Törlés
  3. Szia!
    Ne haragudj, én most csak így röviden:
    Imádom a törid! ♥
    Már nagyon várom, hogy Kris és Rob, mikor jön rá végre, hogy ami köztük van az valami sokkal több, mint amit hisznek.
    A link cserékben pedig persze, hogy benne vagyok :) mindenhol :D
    puszi
    Waltex

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm és örülök hogy tetszik. Erre is nemsokára sor kerül.
      Köszönöm a cserét. :)
      Puszi

      Törlés